Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-346

346. országos ttlés 1898. október 29.én, szombaton. 363 ben, kitart egész a végletekig. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) T. ház! Ezeket szükségesnek láttam megjegyezni. És most áttérek a napirenden levő kérdésre. (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) Ismertem egy ügyvédet, a ki nagy antiszemita volt épen akkor, a mikor ez az eset történt. (Felkiáltások: Ki volt az? Istöczy?) Rakovszky István: Komlóssy volt? Marjay Péter: Ügyvéd volt. (Halljuk! Halljuk!) Egy szegény zsidó ember, a ki nem tudta az ügyvédnek ezen tulajdonságát, bűuperében épen ezen ügyvédet fogadta fel védőjének. A fiskális — a mint már a fiskálisok szokták — (Derültség.) elfogadta a perben a védelmet, és a midőn a törvényszéki tárgyaló teremben megjelentek, a szegény zsidó hatalmas védőbeszédet várt ügyvédjétől. Az ügyvéd felállott és ezt mondotta: ^Tekintetes törvényszék! Ha bűnös, bíínhödjék!« T. képviselőház! Azt tartom, hogy minden igazságszerető embernek ez ma is az elve minden bűnössel szemben: ha bűnös, bűnhődjék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) T. képviselőház! A bűn pedig és a bűnös megszámlálhatatlan minden téren. Nemcsak az alsó rétegekekben, nemcsak a pusztákon, nemcsak az utakon található a bűnös, hanem minden téren feltolakodik sokszor magas méltóságokba, feltolakodik magas társadalmi állásokra, helyt foglal néha a legmagasabb polezon is. T. képviselőház! Nemcsak az a bűnös, a ki útját állja felebarátjának, nemcsak az útonálló, nemcsak a sikkasztó, a ki anyagi téren károsítja meg embertársát, hanem bűnös a jogtipró is. (Ügy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Bűnös a kötelességmulasztó is, bűnös, kiváltképen bűnös az is, a ki a törvényt megszegi, (Ügy van! Űgy van! a szélső baloldalon.) a ki a szót meg nem tartja és a ki a hatalommal visszaélni szokott mások kárára. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Legnagyobb bűnös pedig az, a kinek munkálkodása alatt megromlanak az erkölcsök; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) legnagyob bűnös az, a ki száz és ezer millió szülőknek, népnevelőknek, tanítóknak, az erkölcsöt ápoló lelkipásztoroknak a munkáját gonosz cselekedeteivel demoralizálja. (Úgy van! Úgy van! Helyeslés a szélső baloldalon.) A közerkölcsiséget megrontja, a nemzetnek alkotmányát gyávaságával, önző eljárásaival és szándékaival elalkudja. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ilyen értelemben minden nemzet történetében látunk sok bűnösöket; látjuk, hogy az erkölcsrontás, a demoralizáczió mily mérveket öltött és hogy döntött meg nagy és erősnek látszott nemzeteket. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha jól körültekintünk, nem kell hozzá sem elfogultság, sem túlzás, úgy találjuk t. képviselőház, hogy a magyar politikai és a magyar közéletben is szembetűnő módon, fel-felütögeti fejét a demoralizáczió és a korrupczió minden téren. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Fájó érzéssel kell ezt kijelenteni, mert bizony a maga házát nem szívesen szennyezi be senki, nem is magyar erény, nem magyar természet az, a ki ok nélkül akar valakit megbántani, nem is természete ez a magyar embernek. Hogy nem természete, hogy a magyar mennyire tiszteli a maga nagyjait, egy most felemelt szobor bizonyítja. Nem magyar erkölcs az, hogy például a kormányon álló férfiakat csak azért, mert ott ülnek, a nemzet élő tagjai bántanák, avagy kicsinyelnék, vagy kisebbítenék. Már életében is tiszteli a nemzet a maga nagyjait, az igazi tiszteletreméltókat; ott emelkedett most fel egy szobor, azt bizonyítja evvel a magyar nemzet, hogy nemcsak életében, hanem halála után is megadja a méltó elismerést az igazi nagy emberek iránt, ha miniszterek voltak is. (Úgy van ! Úgy van! a szélső baloldalon,) Hát, t. képviselőház, ne méltóztassanak úgy felfogni a túlsó oldalon a dolgokat, mintha mi ellenzéki álláspontból minden ok nélkül gyanúsítanánk, avagy minden ok nélkül támadnánk a kormányokat ; sőt inkább az igazi érdemet megdicsérjük és meghajlunk előcte. De mikor olyanokat látunk, hogy a hatalom élén álló férfiú a hatalmat nem tudja tisztességesen kezelni, (Úgy van! a szélső baloldalon.) hanem a kisebbeknek, az alattvalóknak elnyomására, jogaiknak megcsonkítására, még az emberi méltóság sérelmére is visszaél azzal; a mikor azt látjuk, hogy a közerkölcs és a közvélemény már lemondott Magyarországon az igaság diadalába vetett hitéről, (Úgy van! a szélső baloldalon.) nem reméli, nem hiszi azt ma már senki, hogy az igazság győzhetne, akkor, t. képviselőház, méltán mondhatom én azt, hogy ebben a tekintetben, ilyen értelemben a magyar kormány feje, vezetője a legnagyobb bűnösök sorába sorolható. (Úgy van! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon) Ivánka Oszkár S Jó volna, ha megvédelmeznék onnan egy kicsit, ha lehetne. (Derültség balfelöl. Zaj.) Elnök: Kérem a képviselő urakat, szíveskedjenek a közbeszólásoktól tartózkodni. Marjay Péter: T. képviselőház! Ha eddig az volt a közvélemény, hogy meghalt az igazság, ma már bátran az válthatja fel ezt a közszólásmódot, hogy most pedig minden léptennyomon agyon van verve az igazság. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De minden bűnnek 46*