Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

345. országos ölés 189$. október 28-án pénteken. 355 nem szükséges önöknek felelet, mert önöknek elég az, hogy a sajt ott van. (Derültség és tetszés a bál- szélső baloldalon.) Azt megkapta a t. miniszterelnök úr Bécsben, de megkapta egyúttal a klotíirt is a szájára, hogy valahogy ki ne ejtse azt a sajtot, (Úgy van! Tetszés a bal- és szélsőbalon.) mert ha azt ki találná ejteni, akkor őt ejtik el Bécsben. (Derültség és éljenzés a balés szélső baloldalon.) A t. pénzügyminiszter úr beszélgetett itt bizalmasan Horánszky Nándor barátommal. Nem hallottam a beszélgetést, de azon napon az esti lapban olvastam, hogy azt igérte a miniszter úr, hogy: jó lesz minden, csak hallgassatok, ne zavarjátok a dolgot, meg lesztek ti is velünk elégedve, mert mi nem akarjuk a más házát felgyújtani. Nohát, t. pénzügyminiszter úr, mi nem kívánjuk, hogy a más házát felgyújtsa, nem kivánjuk, hogy a szomszéd háza égjen, bár az már ég Béesben és el fog égni ez az úgynevezett alkotmányosság háza, mert oda került a dolog, hogy az abszolút-uralom mellett tartanak, vagy pedig a szétválásra, a föderalizmusra kerül a sor, a mely pedig meg fogja ingatni az alkotmányukat. Isten mentsen meg bennünket attól, hogy ez a láng ide is átcsapjon, mert nem bízunk abban, hogy önök olyan ügyes tűzoltók volnának, hogy megbírják védeni a haza érdekét, megtudnák menteni a magyar haza üdvét, a magyar alkotmányt. (Igaz! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nincs mit titkolódzniok, t. miniszter urak! Ha önök tisztán a haza érdekét, szolgálják, ha önöknek nincs semmi eltitkolni valójuk, a mi a haza érdeke ellen volna, mert csak azt lehet eltitkolni, ha a haza érdekét viselik szívükön, azt nyíltan megmondhatják (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) és akkor itt az egész ellenzéket fegyvertársúl kapják a hátuk mögé. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) így pedig kénytelenek titkolódzni és az egész párt hallgat, legfeljebb szavaz. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Biró Lajos: Az egyetlen parlamenti dogma: szavazni! Lakatos Miklós: De hiába, ha a miniszterelnök úr nagy művész; nagyon érti a Metamorphosen und Verwandlungen-féle komédiát, (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) nagyon ért hozzá, hogyan kell fából vaskarikát csinálni. Most titkolódzik, pedig ki fog ugratni annak idején azzal, hogy az önrendelkezés alapján miként kell csinálni az önálló vámterületből közös vámterületet, (Igás! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) épúgy, mint az ő kedves volt főispánja, Miklós Gyula, csinált fából vashidat. Ne tessék port hinteni se az ellenzék, se a közvélemény szemébe, tessék ig-zat mondani. Ne tessék örökösen arra hivatkozni, hogy a haza érdekét viselik szívükön. Mi ismerjük, tudjuk, mennyire viselik önök szívükön a haza érdekét, hiszen majd el fogom később mondani. (Halljuk ! Halljuk!) ] Hogy az indemnity bizalmi kérdés-e a kormány iránt, vagy sem, azt nem akarom tovább folytatni, hisz az előttem szóló t. képviselőtársaim eléggé megindokolták, hogy ez bizalmi kérdés. Hogy miért érdemli meg ez a kormány, különösen ennek feje a bizalmat, azt el fogom mondani. Régi közmondás, hogy a fejtől büdösödik a hal. Hogy tehát a halnak egész teste el ne romoljék, a szakácsok úgy szoktak tenni, hogy levágják a fejét és ellökik. Én a magyar nemzet nagy testét féltem, mert ennek politikai feje a t. miniszterelnök úr; ennek pedig nem volna egyéb radikális kúrája, minthogy távozzék helyéről, (Felkiáltások balról: Mondjon le!) nehogy az a betegség, mely benne van, az a ragályos betegség, mely átterjed az ő többségére és az ő minisztertársaira, nehogy valamikép ez a ragályos betegség az egész nemzet testére átmenjen ; mert akkor megveri az isten azt a Magyarországot, mert az nem lesz akkor Magyarország, hanem osztrák labanezok országa. (Úgy van! Nagy zaj és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Major Ferencz t. barátom már a múltkor elmondott beszédében megcsinálta a diagnózist és a radikális kúrát, azt mondván, a mit én mondok, hogy a minisztereJuök úr távozzék onnan és adja át a helyét másnak. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Áttérek most a betegségre, a miben a miniszterelnök úr szenved. (Halljuk/ Halljuk!) Az egy igen veszedelmes betegség, az úgynevezett rákbetegség; (Zajos derültség a bal- és szélső baloldalon.) azt pedig csak operáczióval, égetéssel, vagy kivágással lehet gyógyítani. Általában azt mondják a t. orvos urak, — sajnálom, hogy Pap Samu orvos úr nincs itt, mert nem akarok Major Ferenez úrra, vagy más orvosra hivatkozni, nehogy azt mondják, hogy érdekelt fél, — tehát Pap Samu orvos úrra hivatkozom, a kiről tudom, hogy graduált doktor, s a ki előtt kirurgus csak famulus, s az apothekárius csak szervus, s a ki megfogja tudni mondani, a mit én tapasztalásból tudok, hogy csakis radikális operáczióval lehet ezt a betegséget eltávolítani. (Zajos derültség.) Mi a rákbetegségnek a legveszedelmesebb faja? Az, a miben a miniszterelnök úr szenved, az osztrák betegség. (Zajos derültség, taps és éljenzés a szélső baloldalon. Elnök csenget.) Én tehát felkérem a t. miniszterelnök urat, 45*