Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-345
354 345. orsíáffos ülés 1898, október 28-án, pénteken. intézmény csak olyan lehet, mint ma, s akkor ne csináljunk oly experimentumokat, melyek két önálló hadsereg felállítására nem vezetnek, hanem igenis alkalmasak arra, hogy megrontsák a hadsereg mai használhatóságát, értékét. Én ily szempontból akarnám a kiegyezést megítélni, mielőtt a kormánynak bármit megszavaznék. Azután, ha majd ismerni fogjuk a javaslatokat, lesz alkalmam megvizsgálni, jogosultak-e aggályaim? Egyébként én a helyzetet a monarchiára nézve igen sötétnek látom és ezért, mint már felszólalásom elején mondottam, csak a miniszterelnök urat okolom. Meg vagyok arról győződve, hogy valamint az ő kormánya alatt alig fog sikerülni a rendet helyreállítani: épúgy, ha a szabadelvű párt más tagja foglalná el helyét, kinek szavában megbízhatnánk és kiről elhinnők, hogy tisztességes kormányzatot fog inaugurálni, a helyzet mindjárt megváltoznék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) De azt a politikát, mit a miniszterelnök úr folytat, a ki nem gondol sem az országgal, sem a dinasztiával, sem senkivel, csak azzal, hogy ő megmaradhasson székén, én nem támogathatom. Nem támogathatok oly politikát, melynek jelszava: aprés moi le déluge. Én e tekintetben a függetlenségi párt tisztelt vezérével tartok. Polczner Jenő: Annak nem kell közös hadsereg! (Zaj a bal- és szélsőbalon) Elnök: Ugyan kérem, ott a baloldalon ne diskuráljanak. Bolgár Ferencz: Hogy megnyugtassam Polczner Jenő képviselő urat, azt mondom, hogy bár az önálló magyar hadsereg kérdésében, mint nyíltan kifejtettem, nem vagyok vele egy nézeten, de egy nézeten vagyok vele abban, hogy mi magatartásunk által nem az állami gépezetet akarjuk megakasztani, hanem, hogy midőn mi a Bánfly-kormány ellen állást foglalunk és nem akarunk neki napirendet megszavazni, csak elakarjuk távolítani azt a masinisztát, a ki a gépezetet elrontotta és nem tudja kezelni. Mert hogyan lehetne az ember bizalommal egy kormányelnök iránt, kinek akkor, mikor itt á kormányra került, első szava az volt, hogy: »Én vagyok Magyarország utolsó alkotmányos miniszterelnöke.* Tudta a t miniszterelnök úr, hogy mit mondott ő akkor? (Felkiáltások jobbfelöl; Nem mondta!) De mondta, ez általánosan ismeretes és az utolsó időben a kormány sajtójában láttuk is czitálva, midőn minket azzal akartak ijesztgetni, hogy eljárásunk az alkotmány elvesztéséhez fog vezetni. Azt mondta a t. miniszterelnök úr, hogy ő az utolsó alkotmányos miniszterelnök, mondta más szóval azt, hogy ő feltételezi, hogy a honvédséget arra lehetne kényszeiíteni, hogy esküjét, melyet az alkotmányra letett, elfelejtse, s feltételezi azt, hogy királyunk meg tudna feledkezni arról az esküről, melyet a koronázás alkalmával letett. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások: Ezt azt jelenti!) Semmiféle napirendhez nem járulok hozzá, hanem kérem módosítványom elfogadását. {Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Halljuk a módosítványt!) Elnök: A módosítvány fel fog olvastatni. Hock János jegyző (olvassa): ^Módosítás. Határozza el a ház, hogy az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról szóló törvényjavaslatot 1889. évi deczember 1-én veszi tárgyalás alá.« (Derültség a jobboldalon. Felkiáltások balfelől: Tollhiba! 1899 ! Ki kell javítani! Ki van már javítva !) Elnök: Ki következik! Hock János jegyző: Lakatos Miklós! Lakatos Miklós: T. képviselőház! (Halljuk ! Halljuk!) Az indemnity-javaslatnak napirendre tüzese ellen hazafiúi kötelességemnek tartom állást foglalni. (Élénk helyeslés a bál- és szélső baloldalon.) Nem teszem ezt pártfegyelemből, hanem tisztán lelkem meggyőződéséből, (Élénk éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) és tenném ezt akkor is, ha a túlsó oldal padjain ülnék, mert akkor is kötelességemnek tartanám tiltakozni oly eljárás ellen, mely a törvényt és alkotmányt sérti, törvénytiprásra, a törvény szavainak elmagyarázására vezet. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Kötelességemnek tartanám tiltakozni, ha ott ülnék is, egy oly kormány ellen, mely Magyarország érdekeit Ausztriának alárendeli, csak azért, hogy Bécsnek kedvében járjon és hogy az alkotmányosság álarcza alatt az abszolút uralmat továbbra is terjeszsze. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nagyon csodálkozom a t. túloldalon, hogy nem támad fel keblében az önérzet, a magyar büszkeség, hogy vakon mennek a kormány elnök után, ki titkolódzik, ki bujkál s nem mondja meg mit akar. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha önök hazafiúi büszkeséggel azt állítják, hogy elvi alapon állanak, akkor az elvért kellene küzdeni; látják önök jól, hogy Deák Ferencz hagyatékát támadja meg a miniszterelnök úr és önök nem kelnek annak védelmére, mert önök nem állanak elvek alapján, hanem állanak a miniszterelnök háta mögött, mint annak gárdája; (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső báloldalon.) mert az ő kegyelméből ülnek ott a túlsó oldalon. Titkolódzik a miniszterelnök és önök nem bírják rávenni, hogy megmondja az igazat. Odavet önöknek egy általános nyilatkozatot, hogy a haza érdekét viseli szívén. Ezen a mézes madzagon rágódnak a túloldalon, megbíznak benne, nem kérdezik, hogy hát mi az a haza érdeke; mondja meg, mivel védi meg azt. Erre
