Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

345. országos Klés 1898. október 28-án, pénteken. 353 kinek őt mindenki ismeri, akkor nekünk meg kell győződve lennünk arról, hogyha a dolgok nem úgy állanának, mint azt Lukáts Gyula kép­viselő úr mondta, akkor Desseőffy Emil úr leg­első kötelességének tartotta volna, tekintve azt a nagy mozgalmat és hevet és kíméletlen táma­dásokat, — nem akarok rájuk reflektálni, miután zárt ülésben történtek, — a melyekben akkor a miniszterelnök úr részesült és becsületében is megtámadtatott, mondom, kötelességének tartotta volna, hogy nyilatkozzék és állást foglaljon e dologban. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy tegnap itt a házban szó volt arról, hogy Desseőffy Emil úr nyilatkozott volna és egy hírlapban olvastunk is egy nyilat­kozatot, melyet egy hirlapíró előtt tett volna; de e nyilatkozatban nem találtam semmit. Ez a nyilatkozat, még ha maga Desseőffy Emil úr neve lett is volna az alá írva, akkor sem mon­dott volna semmit. Mert itt nem arról volt szó, hogy mi birta rá Desseőffy Emil urat arra, hogy akkor a választások előtt le akart mon­dani, hanem arról volt szó, hogy milyen termé­szetű volt az a beszélgetés Desseőffy Emil úr közt és a miniszterelnök úr közt. Erre nézve kellett volna Desseőffy Emil urnak nyilatkoznia. Arra a nyilatkozatra, a mi a lapokban meg­jelent, nem adok semmit és én nyíltan és őszin­tén kimondom, hogy ha én volnék a miniszter­elnök, én nyilatkoznám itt a házban, mert itt tegnap még arról is volt szó, hallottam a folyo­sókon és olvastam a lapokban, hogy a miniszter­elnök úr — nym láttam, de hallottam és olvas­tam — egy úri embert fogadott volna a miniszteri szobában, a kit felkért, hogy menjen nyilatko­zatért Desseőffy Emil úrhoz és ezt az úri em­bert látták is, a kik vele együtt Nagykátáig utaztak a vasúton. Ha ez az úri ember nem tudott más nyilatkozatot magával hozni, akkor ez roppant kellemetlen dolog volna. A miniszter­elnök úrnak ezt a dolgot tehát tisztáznia kell. Én kivánom, mert a miniszterelnök úr szemé­lyének, mint báró Bánffy Dezsőnek, nem vagyok ellensége, óhajtom, hogy egészen jól kerüljön ki ezen afférból, de miután miniszterelnök, az országnak követelnie kell, . . . (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ezt nem lehet törni! Bolgár Ferencz s . • . hogy a miniszter­elnök úr teljesen tisztázza magát. (Zaj.) Mert ha mi egymásközt tudjuk is, hogy mi az a köz­élet magasabb erkölcsi tana és talán tudunk is különbséget tenni bizonyos dolgok közt, hogy ezek a politikai sértések hogyan értettek, de nekünk a választóinkkal szemben kötelességeink is vannak, és azt is kell néznünk, hogy semmi homályban ne maradjon, azt is kell néznünk, IÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. hogy a fogalmakat oly módon tisztázzuk a ház­ban, hogy azt az ifjúság is megértse az ország­ban, (Igás! Ügy van! balfelöl.) és ne csak azok, a kik kényszerítve vannak a mai politikai korrup­czióban gázol ni, hanem azok is, a kiknek a szí­vébe nekünk kell ideálokat beleönteni. Azért én szükségesnek tartanám, hogy a miniszterelnök úr Desseőffy Emil úrral érintkezésbe lépjen és tisztázza a helyzetet, hogy ismerjük meg végre, miután erről itt így, másutt úgy beszélnek, hogy milyen inczidensek merültek fel. Lehet ugyan ezt rövidebb idő alatt is tisztázni, de azt hiszem, hogy deczember l-ig elegendő idő van a dolgok tisztázására. (Derültség balfelöl.) T. ház! Ezek után én semmiféle napirend­hez hozzá nem járulhatok, míg a kiegyezést és azokat a megállapodásokat, melyeket a magyar kormány az osztrák kormánynyal kötött, nem ismerem. Förster Ottó: Örökké akarsz élni? (Élénk derültség.) Bolgár Ferencz: Egész őszintén bevallom, hogy engem ebben még más okok is vezetnek, mint az előttem felszólalt képviselő urakat, és hogy nekem ezen felvilágosításokat a miniszter­elnök úrtól annál inkább kérnem kell, mert én magam őszinte híve vagyok a jelenlegi viszony­nak Ausztria és Magyarország közt. Én annak idején megmondtam a házban azt is, hogy, habár mint magyar ember ideálomnak látom az önálló magyar hadsereget, a jelenlegi viszonyok között én a közös hadsereget tartom a legjobbnak. Polczner Jenő: A legrosszabb! Bolgár Ferencz : Respektálom a t. urak véleményét. Épígy egész őszintén kimondom azt is, hogy feltétlenül híve vagyok a közös vámterü­letnek, még pedig — nem szólók, most annak közgazdasági értékéről — vezet engem ebben elsősorban szeretetem a közös hadsereg intéz­ménye iránt. (Mozgás a szélső baloldalon.) A meny­nyiben eddig a helyzetet meg tudom ítélni, azt láttam, hogy a kormányok között oly dolgok történnek, a melyek még a hadseregnek jelen­legi konstituczióját, alkotmányát is károsan érint­hetik. Mert itt két dolog van: vagy önálló magyar hadsereg .... (Felkiáltások a szélső bal­oldalon: Ez kell!) Én nem mondom, hogy ha önálló magyar és önálló osztrák hadsereg volna, ennek fizikai ereje és használhatósága a monar­chia összes védereje szempontjából nem lehetne nagyobb, mint ma. Lakatos Miklós: Erősebb lenne! Bolgár Ferencz: Én számításokat erre nézve nem tettem, lehet, hogy nagyobb volna. De ha ez nem történik meg, ha nincs önálló magyar és külön osztrák hadsereg, hanem fen­tartjuk a közös hadsereg intézményét, akkor az 46

Next

/
Oldalképek
Tartalom