Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

345. országos Klés 1898. október 28-án, pénteken. 353 kinek őt mindenki ismeri, akkor nekünk meg kell győződve lennünk arról, hogyha a dolgok nem úgy állanának, mint azt Lukáts Gyula képviselő úr mondta, akkor Desseőffy Emil úr legelső kötelességének tartotta volna, tekintve azt a nagy mozgalmat és hevet és kíméletlen támadásokat, — nem akarok rájuk reflektálni, miután zárt ülésben történtek, — a melyekben akkor a miniszterelnök úr részesült és becsületében is megtámadtatott, mondom, kötelességének tartotta volna, hogy nyilatkozzék és állást foglaljon e dologban. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Igaz ugyan, hogy tegnap itt a házban szó volt arról, hogy Desseőffy Emil úr nyilatkozott volna és egy hírlapban olvastunk is egy nyilatkozatot, melyet egy hirlapíró előtt tett volna; de e nyilatkozatban nem találtam semmit. Ez a nyilatkozat, még ha maga Desseőffy Emil úr neve lett is volna az alá írva, akkor sem mondott volna semmit. Mert itt nem arról volt szó, hogy mi birta rá Desseőffy Emil urat arra, hogy akkor a választások előtt le akart mondani, hanem arról volt szó, hogy milyen természetű volt az a beszélgetés Desseőffy Emil úr közt és a miniszterelnök úr közt. Erre nézve kellett volna Desseőffy Emil urnak nyilatkoznia. Arra a nyilatkozatra, a mi a lapokban megjelent, nem adok semmit és én nyíltan és őszintén kimondom, hogy ha én volnék a miniszterelnök, én nyilatkoznám itt a házban, mert itt tegnap még arról is volt szó, hallottam a folyosókon és olvastam a lapokban, hogy a miniszterelnök úr — nym láttam, de hallottam és olvastam — egy úri embert fogadott volna a miniszteri szobában, a kit felkért, hogy menjen nyilatkozatért Desseőffy Emil úrhoz és ezt az úri embert látták is, a kik vele együtt Nagykátáig utaztak a vasúton. Ha ez az úri ember nem tudott más nyilatkozatot magával hozni, akkor ez roppant kellemetlen dolog volna. A miniszterelnök úrnak ezt a dolgot tehát tisztáznia kell. Én kivánom, mert a miniszterelnök úr személyének, mint báró Bánffy Dezsőnek, nem vagyok ellensége, óhajtom, hogy egészen jól kerüljön ki ezen afférból, de miután miniszterelnök, az országnak követelnie kell, . . . (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Ezt nem lehet törni! Bolgár Ferencz s . • . hogy a miniszterelnök úr teljesen tisztázza magát. (Zaj.) Mert ha mi egymásközt tudjuk is, hogy mi az a közélet magasabb erkölcsi tana és talán tudunk is különbséget tenni bizonyos dolgok közt, hogy ezek a politikai sértések hogyan értettek, de nekünk a választóinkkal szemben kötelességeink is vannak, és azt is kell néznünk, hogy semmi homályban ne maradjon, azt is kell néznünk, IÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVII. KÖTET. hogy a fogalmakat oly módon tisztázzuk a házban, hogy azt az ifjúság is megértse az országban, (Igás! Ügy van! balfelöl.) és ne csak azok, a kik kényszerítve vannak a mai politikai korrupczióban gázol ni, hanem azok is, a kiknek a szívébe nekünk kell ideálokat beleönteni. Azért én szükségesnek tartanám, hogy a miniszterelnök úr Desseőffy Emil úrral érintkezésbe lépjen és tisztázza a helyzetet, hogy ismerjük meg végre, miután erről itt így, másutt úgy beszélnek, hogy milyen inczidensek merültek fel. Lehet ugyan ezt rövidebb idő alatt is tisztázni, de azt hiszem, hogy deczember l-ig elegendő idő van a dolgok tisztázására. (Derültség balfelöl.) T. ház! Ezek után én semmiféle napirendhez hozzá nem járulhatok, míg a kiegyezést és azokat a megállapodásokat, melyeket a magyar kormány az osztrák kormánynyal kötött, nem ismerem. Förster Ottó: Örökké akarsz élni? (Élénk derültség.) Bolgár Ferencz: Egész őszintén bevallom, hogy engem ebben még más okok is vezetnek, mint az előttem felszólalt képviselő urakat, és hogy nekem ezen felvilágosításokat a miniszterelnök úrtól annál inkább kérnem kell, mert én magam őszinte híve vagyok a jelenlegi viszonynak Ausztria és Magyarország közt. Én annak idején megmondtam a házban azt is, hogy, habár mint magyar ember ideálomnak látom az önálló magyar hadsereget, a jelenlegi viszonyok között én a közös hadsereget tartom a legjobbnak. Polczner Jenő: A legrosszabb! Bolgár Ferencz : Respektálom a t. urak véleményét. Épígy egész őszintén kimondom azt is, hogy feltétlenül híve vagyok a közös vámterületnek, még pedig — nem szólók, most annak közgazdasági értékéről — vezet engem ebben elsősorban szeretetem a közös hadsereg intézménye iránt. (Mozgás a szélső baloldalon.) A menynyiben eddig a helyzetet meg tudom ítélni, azt láttam, hogy a kormányok között oly dolgok történnek, a melyek még a hadseregnek jelenlegi konstituczióját, alkotmányát is károsan érinthetik. Mert itt két dolog van: vagy önálló magyar hadsereg .... (Felkiáltások a szélső baloldalon: Ez kell!) Én nem mondom, hogy ha önálló magyar és önálló osztrák hadsereg volna, ennek fizikai ereje és használhatósága a monarchia összes védereje szempontjából nem lehetne nagyobb, mint ma. Lakatos Miklós: Erősebb lenne! Bolgár Ferencz: Én számításokat erre nézve nem tettem, lehet, hogy nagyobb volna. De ha ez nem történik meg, ha nincs önálló magyar és külön osztrák hadsereg, hanem fentartjuk a közös hadsereg intézményét, akkor az 46