Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

352 345. országos ülés 1898. október 28-án, pénteken. is végezte a tárgyalást. Mi oka lehet tehát a t. miniszterelnök urnak, hogy már október hóban idejön a javaslattal? Említettem, hogy csak két alkalommal történt a tárgyalás októberben. Az egyik Szapáry Gyula miniszterelnöksége alatt volt. Hegedüs Sándor t. képviselő úr volt épen előadója a javaslatnak és akkor — hogy el ne felejtsem — egy nagyon érdekes kijelentést is tett, a mely ellentétben áll azzal, a mit a többség most hirdet. 0 kijelentette, hogy nyiltan bevallja, hogy [itt csakis bizalmi kérdésről van szó, most meg mindenki azt hirdeti a túloldalon, hogy itt nem bizalmi kérdésről van szó, hanem csak arról, hogy az állami kormányzat rendesen funkezionálhasson, tehát egészen hiábavaló tőlünk, hogy bizalmi kérdést csinálunk a dologból. Szapáry Gyula idejében 1894. október 16-án kezde a ház törvényjavaslatot tárgyalni és mind a mellett, hogy az ellenzék tudta azt, hogy akkor az indemnity beterjesztésének czélja nem volt más, mint előkészületeket tenni a ház feloszlatására, mert a mandátumok is már a végire jártak, nem folytatott hosszabb, mint őt napi vitát, pedig akkor épúgy alkalma lett volna az ellenzéknek a vitát megakasztani, mint most van, talán még jobb alkalma is, miután akkor még az ellenzék nem esett túl a báró Bánffy Dezsőféle irtó-választásokon és nem kellett neki megbirkóznia az összeharácsolt öt millióval, és így erősebb számmal is volt jelen a házban. (Zajos felkiáltások a szélső baloldalon: Mondják meg, hány millióba kerültek.

1 Nagy zaj.) Elnök (csenget): Ugyan kérem a képviselő urakat, ne diskuráljanak. Bolgár Ferencz: Én úgy hallottam, hogy talán valamivel több volt az összeg, mint öt millió. (Nagy zaj. Halljuk! Sálijuk!) Természetesen nincsen alkalmam biztosan megállapítani, hogy mennyit adtak ki. T. ház! A másik alkalom, a mikor októberben tárgyalták az indemnityt, volt tavaly, épen a Bánffy-kormány alatt. Akkor bizonyos kompromisszum lévén, a helyzet egészen más volt, mint jelenleg. S különben, ha visszatekintünk, az azelőtti évekre, látjuk azt, hogy 1887-ben kezdte a ház az indemnitás tárgyalását deczember l-jén ; 1888-ban a véderő-vita .alatt, mint már mondottam deczember 7-én; 1889-ben november 27-én ; 1890-ben a költségvetés meg lett szavazva; 1891-ben, már említést tettem a Szapáry-kormányról; 1892-ben tárgyalta a ház november 23-án ; 1893-ban meg lett szavazva a költségvetés; 1894-ben a Wekerle-kormány alatt, mikor itt a házban szintén nagy izgalom volt s a Wekerle-kormánynyal szemben az ellenzék egy része nagyon határozott álláspontot foglalt, a kormány még sem félt attól, hogy az indemnityjavaslatot deczember 4-én kezdesse a házzal tárgyaltatni és a ház egy nap alatt a javaslatot letárgyalta; 1895-ben báró Bánffy Dezső miniszterelnök úrnak kormányzata alatt tárgyalta a ház deczember 5-én; 1896-ban kezdte tárgyalni deczember l-jén. Miféle okok lehetlek most egyszerre, (Halljuk! Halljuk! a bal- és szüso baloldalon.) mikor látjuk, hogy a ház mindig deczemberben vagy november vége felé tárgyalta az indemnitást, hogy a miniszterelnök úr október elején akarja azt tető alá hozni. Én nem tudom, ki adta a t. minisztereinök úrnak, melyik a sok tanácsosai közül ezt a tanácsot, de azt hiszem, nagyon helyesen tenné a miniszterelnök úr, ha ezt a tanácsosát elcsapná, vagy ha talán képviselő, kinevezné főispánnak, (Derültség a balés szélső baloldalon.) hogy minél hamarosabban szabadulna meg tőle. És én azt hiszem, hogy a miniszterelnök úr leghelyesebben tenné, ha a javaslat tárgyalásától egyszerűen elállana s úgy, mint az elődei azt tették, jönne ennek a törvényjavaslatnak tárgyalásával deczember elsején. Bátor vagyok, t. képviselőház, erre nézve egy módosítványt a ház elé terjeszteni. A miniszterelnök úrnak (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) deczember l-ig, a melyik terminust én a módosítványban megszabom, mindenesetre kellő alkalma lesz a kiegyezési helyzet felől nyilatkozni. És akkor, ha nyilatkozatai ki fognak minket elégíteni, azt hiszem, a legnagyobb rendben, épúgy, mint az előbbi években, esetleg egy nap alatt az indemnity törvényjavaslatot rendbe fogja hozni. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Addig, reménylem t. képviselőház, (Halljuk ! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) a miniszterelnök úrnak sikerülni fog a Desseőffy Emil . . , (Halljuk! Halljuk ! a bal- és szelő baloldalon) nagykátai főszolgabíró úrral fenforgó azon ügyét is rendbe hozni, a melyről Lukáts Gyula képviselő úrtól a múltkor hallottunk. (Halljuk! Halljuk! a bal- és szélső baloldalon.) Én nekem, t. képviselőház, nem szokásom valakinek személyes ügyeibe beleelegyedni, de azt hiszem, itt nem báró Bánffy Dezsőről van szó, hanem a miniszterelnökről. (Ügy van! Úgy van! bal- és szélső baloldalon.) És akkor jogosan követelhetjük azt, hogy ily nehéz vádak, mint a milyenek a miniszterelnök úr ellen, mint nyilvános hivatalnok ellen, mint a királynak első tanácsosa ellen emeltettek, itt a házban tisztázva legyenek. (Úyy van! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Hogy ezt itt most felhozom, teszem ezt azért, mert azóta elmúlt 48 óra. Én nem ismerem ugyan Desseőffy Emil főszolgabíró urat, de azt hallottam barátaimtól, hogy tetőtől talpig korrekt gentleman és egy magyar dzsentrinek a mintaképe, és ha Desseőffy Emil úr az, mint a