Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

345. országos ülés 1898. október 28«áii, pénteken. 35 f télye, mint nagyhatalom, megrendült; (Ügy van! Úgy van! a baloldalon.) köszönhetjük azt, hogy a német lapok kezdik vitatni azt, hogy vájjon szövetségképes-e Ausztria-Magyarország, vagy nem. (Úgy van! Ügy van! a baloldalon.) Folytatta azt a politikát, a melyet Badenivel együtt inauguráltak, a mely odavezetett, hogy Ausztriában már a kedélyek annyira fel vannak izgatva és most már Magyarországon is annyira tíízbe jöttek, hogy alig lehet arra gondolni, hogy a gazdasági kiegyezés Ausztria és Magyarország közt kielégítő módon létrehozassék. (Úgy van! Úgy van! balfdól.) És a helyett, t. ház, hogy a miniszterelnök úr látván azokat a nehézségeket, a melyek itt Magyarországon mutatkoznak, látván, hogy ezek a nehézségek napról-napra nőnek, — mert teljesen meg vagyok győződve, hogy bár a miniszterelnök úr könnyedén szokott bizonyos dolgokat venni, ő sem fog elzárkózni az elől, hogy bizony nagyon nehéz helyzetbe jutott,— arra nézett volna, hogy okossággal, tapintattal a helyzetet javítsa, e helyett még ahhoz folyamodott, hogy az ellenzéket erőszakkal provokálja. Mert minek lehet másnak nevezni azokat a módosítványokat, a melyeket egyrészt Gajáry Géza t. képviselő úr, másrészt Örley Kálmán t. képviselő urak beterjesztettek? s Hiszen ez semmi más, mint provokálás az ellenzékkel szemben. (Úgy van! balfélöl.) A parlament történetében az olyan dolgok, hogy egy napirendet állapítsunk meg, a melyről nem tudjuk holnap lesz-e, vagy két esztendő múlva, példa nélkül áll. Ily terminusokkal a börzén sem dolgoznak. (Úgy van! Úgy van! a baloldalon.) Ez egészen új és önkényes eljárás csak arra vihetne az ellenzéket, hogy az ilyesmit kellő eszközökkel paralizálja. Mintha egyenesen arra törekednék a t. miniszterelnök úr; mintha czélja, programmja lenne az ellenzéket az obstrukczióba bevinni. (Úgy van! Úgy van! balfélöl.) Nem tudom, lesz-e a jelenlegi helyzetből obstrukezió, (Derültség jobbfelöl.) de a miniszterelnök úr nem fogja mondhatni, hogy a mi őt illeti, meg nem tett volna mindent, hogy ezen vitát obstrukeziós jellegűvé tegye, (Úgy van! Úgy van! bal felől.) s ha még sem lesz belőle obstrukezió, ez csakis az ellenzéknek lesz köszönhető, mert akár mit mondanak, a jelenlegi vitát obstrukcziónak nevezni nem lehet. Erről nem is volt szó; tetszett látni azon tudósításokat, a melyeket úgy a nemzeti, mint a függetlenségi és néppárt konferencziáiról kiadtak ; azok őszinték voltak és obstrukczióról nem volt szó bennök. Nem mondom, hogy a konferenczián nem hozatott szóba egyesek részéről az obstrukezió is, de a pártok nem határozták el az obstrukcziót. (Halljuk! Halljuk!) Különben is csak akkor lehetne szó obstrukczióról, ha a kisebbség az ő akaratát a többségre akarná felerőszakolni. Itt pedig — nem akarok e kérdéssel részletesebben foglalkozni; Wittman János t. barátom ma ezt bővebben kifejtette — a t. többség is egyet fog velem érteni, ha kezét szivére teszi : itt nem lehet azt mondani, hogy mi itt a többséggel állunk szemben. Kérem szépen, mondja meg a miniszterelnök úr, hogyha nem mobilizálta volna a közigazgatási hivatalnoki kart és nem lett volna az az öt milliója, (FelMáltások balfélöl: Nyólcz!) a melyet választásokra költött, ugyan képes lett volna-e itt a háta megé ezt a többséget beszerezni? (Úgy van! Úgy van! bálfelöl.) Tehát itt szó sincsen arról, hogy mi akarjuk a többségre az akaratunkat ráerőszakolni, de feltéve, hogy a többség legális volna, akkor se lehetne eljárásunkat, a mely abból áll, hogy a mai napig 16 vagy 17 szónok beszélt az ellenzéki pártokon, (Felkiáltások balfelöl: Azért küldtek ide!) obstrukcziónak nevezni, mert azt senkisem kérheti, hogy a többség akarata bizonyos záros határidő alatt érvényesüljön. De mit tett még a t. miniszterelnök úr, hogy a helyzetet még jobban összebonyolítsa? Ivánka Oszkár Hazudott! (Derültség balfélöl.) Bolgár Ferencz: Előhozakodott egészen szokatlan időben az indemnity törvényjavaslattal. Az ellenzék kijelentette a miniszterelnök úrral szemben, hogy neki mindaddig napirendet nem fog megszavazni, míg az Ausztriával létrejött megállapodások felől minket fel nem világosít. A most folyó vita tehát megindult volna akkor is, ha a miniszterelnök úr az indemnitás helyett a Margit-hidra vonatkozó törvényjavaslatot akarta volna előbb tárgyalni. Miért jött az indemnitás> sal, ha titkos czélokat nem követ? Ha tehát visszatekintünk az előbbi évekre, látjuk, hogy a lefolyt 31 esztendő alatt (Halljuk! Halljuk! balfélöl.) 24-szer terjesztetett be a házba indemnityről szóló törvényjavaslat; de az csak kétszer történt, hogy ezen javaslat október hóban jött volna tárgyalás alá. Az sem történt sohasem, ezen 24 alkalommal sem, hogy a vita hosszabb lett volna hat napnál. Ez is csak egyszer volt. Rendesen már egy nap alatt elvégződött és figyelmeztetek arra, hogy 1888-ban, mikor az országban már a véderő-törvény revíziója ellen a mozgalom növekedett és nagy volt, Tisza Kálmán miniszterelnöknek mindamellett, hogy látts, hogy milyen erősen foglal állást az ellenzék a véderőtörvény ellen, esze ágába se jutott, hogy sietett volna az indemnity törvényjavaslatot beterjeszteni. A t. képviselőház azokban a mozgalmas időkben, deczember 7-én kezdte az indemnity törvényjavaslatot tárgyalni és egy nap alatt be