Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

350 345. országos fllés 1898. október 28-án, pénteken. király ezért nem hogy megvetné, hanem még inkább becsülni tudja őt, mert látja, hogy igazi hazafi, a ki szereti nemzetét; s ép ellenkezőleg, lehetetlen, hogy meg ne fosztaná bizalmától és kegyelmétől azt az egyént, a kiről azt hallja, hogy nem képes magánérdekét a nemzet érdekének alárendelni, hanem minden áron a hatalomhoz ragaszkodik. Mert tudom ő róla, hogy nemzetét szereti, hogy époly loyalis felséges királyunk iránt is, nemes szolgálatot tenne úgy a nemzetnek, mint a dinasztiának, ha elmenne a korona elé és elmondaná, hogy itt mik történnek napokon át, hogy oly kormányelnök van ma a nemzet élén, a ki a törvényt nem tiszteli, törvényt és alkotmányt sért és itt, politikai erkölcsét, tisztességét sértő nyilatkozatokat, egymás után rak zsebre, a nélkül, hogy megjegyzése lenne reá. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Én lehetetlennek tartom, hogy a korona továbbra is a nemzet élén megtartson ily embert, mint első tanácsosát. S ha ezt a lépést megtette, tenne meg mindjárt egy másik lépést is és mondaná el a koronának azt, hogy a túloldalon ülő nagy többség nem a nemzet igazi akaratának kifejezése, hogy önöket nem a nemzet küldte ide, hanem báró Bánffy Dezső pénzén jöttek e házba. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Önöknek nem is áll erdekében a nemzet érdekét képviselni, hanem Bánffy Dezső érdekét szolgálják, a mi nem egyéb, mint minden áron ott a hatalmon maradni. Ez pedig nehezen fog menni, mert az csakis jogfeladással történhetik meg, tehát súlyos áldozatába kerülhet a nemzetnek. És ha akármi oknál fogva, akár, hogy lejár a mandátum, akár más oknál fogva feloszlatnák a házat a jövőben, ő Felsége, ha a nemzet óhaját és kiváualaiait ismerni akarja, erre ne politikai ágenseket fogjon, a kik itt összevásárolnak egy többséget, hanem bízzon meg mély belátással biró bölcs hazafiakat, kik mindenek előtt szükségesnek tartják egy választási törvényt elkészíteni, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) a melynek alapján minden magyar ember érvényesítheti alkotmányos szabadságát és mindenki szabadon nyilványíthatja egyéni meggyőződését. (Igaz ! Úgy van!a bal- és szélső balon.) Csak az ilyen úton összejött parlament bir erkölcsi alappal, csak ilyen parlament fog komolyan tanácskozhatni és csak ez fog valóban nemes szolgálatokat tehetni a nemzetnek és dinasztiának. Ha pedig a t. képviselő úr azt bármi oknál fogva nem akarja, vagy nem bírja tenni, úgy t képviselő urak, azt hiszem, ez nekünk (A baloldalra mutat.) volna kötelességünk. (Halljuk! Malijuk! balfelől.) Bármely eszközökkel és bármily formában. De, ha ez nem fog sikerülni, ha ez a bizonytalan helyzet még tovább tart, a vége az lesz, hogy egy szép napon be fognak állítani azzal: egy régi megállapodás alapján pedig te magyar nemzet fizetsz néhány millóval többet? Mi obstruáltunk, mi megtettük a magunkét, iparkodtunk törvényes formában és törvényes eszközökkel kötelességünket teljesíteni, de én félek és tartok tőle, hogy ennek semmi eredménye sem lesz. Mindezeknél fogva mindenki természetesnek fogja találni, hogy én, a ki ezt a kormányt minden áron el kívánom távolítani onnan, neki nemcsak bizalmat, nemcsak indemnityt nem szavazok meg, de még annak napirendre tűzését sem fogadom el, hanem a következő határozati javaslatot nyújtom be: (Halljuk! Halljuk!) »Mondj a ki a ház, hogy addig, mig a miniszterelnök úr a gazdasági kiegyezés kérdésében kellő felvilágosítást nem ad, semmiféle napirendhez hozzá nem járul.« (Élénk helyeslés és éljenzés a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások balfelől: öt pereset kérünk!) Elnök: Kívánják felolvastatni? (Nem!) Öt perezre felfüggesztem az ülést. (Szünet után.) Elnök: Az ülést újra megnyitom. Hock János jegyző: Bolgár Ferencz! Bolgár Ferencz: T. képviselőház! Ha visszatekintünk a vitának eddigi lefolyására és annak eseményeire, lehetetlen, hogy ne a legnagyobb szigorral (Halljuk! Hallju)c!)

ff ítéljük el a t. miniszterelnök úrnak eljárását. 0 is fogja hordani a felelősséget mindazokért, a mik eddig itt történtek s a mik történni fognak. (Úgy van! Úgy van! balfelől.) Csakis a miniszterelnök úrtól függött az, hogy itt, a parlamentben normális állapotok uralkodjanak. Fel lett a t. miniszterelnök úr szólítva kötelessége teljesítésére, fel lett szólítva az ellenzék által, hogy nyilatkozzék azokról a megállapodásokról, a melyeket az osztrák kormánynyal a kiegyezést illetőleg kötött és biztosíttatott a miniszterelnök úr, hogy ha e tekintetben őszintén és világosan nyilatkozni fog, a normális állapotok megzavarásától nem kell félni. O azonban mindamellett, hogy Ausztriában az osztrák miniszterek a kiegyezésre vonatkozólag hozzájuk intézett kérdésekre nyíltan, minden tartózkodás nélkül feleltek, nem válaszolt. Ellenkezőleg, megtett mindent, hogy az ellentéteket — nemcsak a közjogi alapon álló pártok és a közjogi ellenzék közt, hanem maguk a közjogi alapon álló pártok közt is, a melyek hivei az Ausztriával való kiegyezésnek — a mennyire csak lehetséges, kiélesítse úgy, hogy ma már talán a legjobb akarattal is alig lehet megint a normális mederbe visszatérni. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Folytatta a miniszterelnök úr azt a politikát, a melynek köszönhetjük, hogy a monarchia tekin-