Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

340 846. országos ülés 1898. október 28-án, pénteken. kodnak, hogy minél hamarább képviselők, elsősorban kormánypárti képviselők legyenek, csak azért, hogy financziális karriert csináljanak, bocsánatot kérek, ez csak ama nihilizmusra vezethető vissza. Rakovszky Isvtán: Ez nem tisztességes dolog! Biró IÍ8J«>§" Ezen rendszernek legnagyobb bűne az, hogy felzavarja az emberek egész erkölcsi eszmevilágát, úgy itt bent, mint ott künn; eltakarja a tisztánlátást úgy, hogy ma kérdés: vájjon a kúriai bíráskodás elég orvosság lenne-e s nem lesz-e szükséges egy erősebb, radikálisabb reformokhoz nyúlni, vagy nem lesz-e szükség egy új nemzedékre, a mely ezen erkölcsi pusztulás lángjaitól megtisztulva, újra szülessék? (Élénk helyeslés balfelöl.) De szüksége volt, t. ház, a t. kormányelnök úrnak egy ily hipnotizált többségre azért, hogy habár nem is minden kérdésben és minden téren zárt sorban követi a miniszterelnök urat, mert azt konstatálnom kell, de legalább is hallgatásra van kárhoztatva. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) így történt az, hogy itt előttünk ment végbe a provizórium törvény egész története. Igen érdekes kis történet az. (Halljuk! balfelöl.) Abban az időben, — most egy fél éve •— a mikor a provizórium törvény megszületendő volt, a t. kormányelnök úr meglehetősen hiteltvesztett volt; hogy bankár nyelven szóljak: legalább is szüksége volt arra, hogy azon váltónak, a melyet ő prezentált, de a melyet nem akartak honorálni, egy jó zsiranst nyerjen meg s azt mondotta, íme itt van a nemzeti párt szeplőtlen múltjával s tudjuk, sikerűit is a naivitását felhasználnia. Ámde Horánszky Nándor és gróf Apponyi Albert garancziát követeltek arra, hogy ha a provizórium esztendeje letelik, akkor vagy egy minden tekintetben jogos érdekeinket kielégítő, alkotmányunknak és közjogunknak megfelelő egyezség jön létre Ausztria és Magyarország közt, vagy pedig az 1867 : XII. 68. §-a szerint Deák Ferencz szellemében önálló vámterület honosíttatik meg. Mit akartak ezzel gróf Apponyi Albert és Horánszky Nándor elérni? B. Bánffy Dezső miniszterelnöki Nem honosítjuk meg, hanem behozzuk! Biró Lajos: A miniszterelnök úr közbeszólott, hogy nem honosítjuk meg, hanem behozzuk. Elismerem, hogy a miniszterelnök úr sohasem téved a szavakban, ő sokkal nagyobb szónoki tehetség, de én gyakorlatlanabb vagyok, semhogy ily nyelvbotlás be ne csúszhasson beszédembe. (Derültség a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István : A miniszterelnök máshol téved, az a baj! Biró Lajos: Mit akart ezzel elérni a nemzeti párt két vezére? Azt, hogy ä tout prix előálljon az önálló vámterület? Nem, hanem azt, hogy egy minden tekintetben korrekt kiegyezés létesíttessék. Es hogyha ez nem jöhet létre, akkor létesíttessék az önálló vámterület. Azonban csak két alternatíva lehetséges ezen esetben: vagy a t. kormányelnök úr legfelsőbb helyen nem mert ezen feltétellel kirukkolni, vagy pedig elmondta kellő őszinteséggel, de ott azon választ kapta: »Ich will Sie, lieber Báron Bánffy, nicht länger aufhalten.« Mindenesetre kötelessége lett volna a miniszter úrnak a váltó zsiráusait erről értesíteni, felvilágosítani. Ezt nem tette. Mindkét esetben súlyos kötelességmulasztást követett el, t. képviselőház, a melyet nem lehet azzal az általános frázissal: »országos érdek« eltussolni. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Az országos érdek más módon is megőrizhető, nem szükséges, nem kívánja az országos érdek azt, hogy az adott szót megszegjük; (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon) nem kívánja az országos érdek azt, hogy a nemzeti pártot becsapják, nem kívánja — tovább megyek egy lépéssel — az országos érdek azt sem, hogy az osztrákokat lefőzzük. Az országos érdek nem a kétszínű játék csirizével, de a törvény szilárd kőfalával legyen körülvéve. (Úgy van! Úgy van! balfelöl.) Mert egy nemzet anyagi botlást igen, de erkölcsi botlást soha ki nem heverhet. (Úgy van! Úgy . van ! bal felöl.) T. ház! Suttyomban a folyosókon és a privát életben iparkodnak reklámot csinálni azzal, hogy a kiegyezési javaslatok igen jók, az osztrákok le vannak főzve, be vannak csapva. Bocsánatot kérek, először ezt tagadásba veszem, de még feltéve ezt is, Deák Ferencz nem ezen kalmárszellemben kivánta a kiegyezési javaslatokat keresztülvinni. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Ö számított utódokra, a kik az ő szellemében fognak működni, nem számított azonban oly utódokra, kik az erőt nem a jogban, nem az adott szó szentségében, de alattomos kijátszásában, a fogalomzavarok csendes hóbortjában keresik. (Úyy van! Úgy van ! balfelöl.) Mert az országos érdeket és a kormányérdeket, ezt a két fogalmat teljesen összezavarja a miniszterelnök úr. A monarchia tekintélyét nem az önálló vámterülettől, hanem az ilyen furfangos kormányzóktól lehet félteni, (Úgy van ! Úgy van ! Taps bálfelöl.) de hogy plasztikus meztelenségében egész előtérben emeljem ki a t. kormányelnök úrnak eljárását, bátor leszek a naplót felolvasni. (Halljuk! Halljuk!) Méltóztatnak kívánni, hogy ezt a beszédet plasztikus egészében olvassam fel, mint a szónoklati tökélyek remekét, vagy pedig csak röviden? (Közbeszólások balfelb'l: Halljuk egészen!) Rakovszky István: Igen, nagyon érdekes ez a plasztikus beszéd. Biró Lajos: A vége a beszédnek így