Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-345

§45. orizägos ülés 1898. október 28-án, pénteken. 34 J szólt; » Elmondtam, t. ház,« ... bizonyos különb­ség van Barabás t. barátom és én közöttem, ő nem markírozott két szót, a melyre, úgy látszik, a t. miniszterelnök úr nagy súlyt fektetett. Előre lőcs ítom azt is, hogy ez a kijelentése a t. miniszterelnök úrnak Apponyi Albertnek nem első beszédére, hanem második beszédére hangzott el, mert vaunak és voltak kunktátorok, a kik a két beszéd közt bizonyos különbséget akartak fel­fedezni. Én, bevallom gyengeségemet, ezt a kü­lönbséget nem tudtam felfedezni. Ez a második válasza a miniszterelnök urnak így szól, a me­lyet deezember 29 én a múlt esztendőben mon­dott: »Elmondtam, t. ház, hogy törekvésünk az, hogy a vámszövetséget létrehozzuk május l-ig. Elmondtam azt is, hogy ha nem sikerül létre­hozni esetleg a kereskedelmi szerződést és létre­hozzuk a külön vámterületet. is« (Élénk helyeslés jobbfél ól.) Ez egy kissé homályosnak tűnt fel a túloldalról. Erre Horánszky Nándor a következő nap a következőket mondotta: »Ez a két utóbbi kijelentés a miniszterelnök úr beszédében, — a hol »esetleg« és »és« szókat belecsúsztatott, — az én felfogásom szerint nem alternatív, hanem eumulativ természetű. (Helyeslés. Ugy van! a jobb­oldalon.) Én a magam részéről így fogom fel; ha felfogásomban tévednék vagy hibáznám, azon esetre felfogásom bizonyára rektifikáltatni fog. De, t. ház, midőn tegnap az igen tisztelt minisz­terelnök úr t. barátomnak, gróf Apponyi Albert­nek kijelentését sem nem kifogásolta, sem sem dezavuálta, sem ahhoz eltérő alternatívát nem fűzött, akkor én ebből mást nem következtethe­tek, mint azt, hogy az az értelmezés, a mely a t. miniszterelnök úr tegnapi nyilatkozatában fog­laltatik, t. barátom közjogi felfogásától nem differál. (Úgy van! Úgy van! a jobboldalon.) Én így fogom fel a dolgot. A mi álláspontunk e tekintetben ki van fejtve és tiszta álláspontunk­kal szemben sem kifogás, sem dezavuálás, sem módosítás, sem megjegyzés nem tőrtént. Ezért, t. képviselőház, én e kijelentések után más kon­zequencziára nem juthatok, mint arra a konze­quencziára, hogy a közjogi felfogások tekinteté­ben, kapcsolatosan a 68. szakaszszal, t. barátom gróf Apponyi Albert és a miniszterelnök úr ki­jelentése közt különbség, differenczia nincs. Ha volt különbség, nem volt-e kötelessége a miniszterelnök úrnak akkor felszólalni? És ime, t. képviselőház, alig telik el egy esztendő ez után a kijelentés után, a melyet szerencsés voltam felolvasni és feláll a miniszter­elnök úr és itt azt mondja Magyarország kép­viselőházában, hogy az önálló vámterület Magyar­ország szerencsétlenségét képezi, Magyarországot tönkretenné. Hogy milyen lelki disszonanczia szükséges ebhez, t. ház, azt megvizsgálni haza­fias, országos érdek. (Úgy van ! Ugy van ! balfelöl.) Ez a szubjektív oldala a kérdésnek. De beisme­rem, hogy vannak bizonyos üzleti körök túl a Lajthán és itt Magyarországon, vannak nagy­hatalmi szövetségeseink, a kiket a miniszterelnök úrnak, hogy úgy fejezzem ki magamat, qualifi­kácziója hidegen hagy és a kik csak azt kíván­ják, bármiképen, bárhogyan, de hogy végre létrejöjjön a kiegyezés Ausztria és Magyarország között, vagyis, hogy jobban fejezzem ki maga­mat, rendeztessenek a viszonyok. De hát szükséges, hogy objektív oldaláról is megvilágítsam a kérdést. Mielőtt azonban to­vább mennék, ismételve felteszem a kérdést a t. miniszterelnök úrnak, hogy jótállást vállal-e a t. miniszterelnök úr, hogy ezek a kiegyezési javaslatok úgy, a mint azok a ház asztalára le vannak téve, quótafelemelés nélkül Ausztria par­lamentje által elfogadtatnak-e, vagy, hogy ma­gamat még szabatosabban fejezzem ki, állását köti-e a t. miniszterelnök úr ahhoz, hogy ezek quótafelemelés nélkííí általában elfogadtatnak ? (Úgy van! Úgy van! Zajos helyeslés balfelöl.) Ivánka Oszkár? Általában mihez köti állását? Biró Lajos: Ennek a kérdésnek a tisztá­zása hozzájárulna a kedélyek lecsillapításához sokféleképen, mert ezen az oldalon is vannak sokan, a kik tisztelik másoknak ellenkező véle­ményét, de ma nem ismerjük az ellenkező véle­ményt, de ma nem tudjuk, mi az önök véle­ménye. Sokan vannak ezen az oldalon, kik irtóznak minden botránytól és olyan jelenetektől, melyeknek szemtanúi voltunk a zárt ülésen ; de felingerel mindenkit az a kép, melyet önök nyújtanak akkor, midőn arról van szó, hogy Magyarország legfontosabb közgazdasági kérdé­sei tiz évre rendeztessenek, s akkor önök már előre tapsolnak annak, a mit nem is ismernek, (Űgy van! Úgy van! Éljenzés balfelöl.) Bátor va­gyok figyelmeztetni a t. házat, hogy 1877. évi januárban az osztrák kormány, mikor látta, hogy saját parlamentjével nem képes elfogad­tatni a kiegyezést, egyszerűen lemondott. De odaveti azt a könnyed, —• ha szabad magam úgy kifejezni — frivol kijelentést a miniszterelnök úr, hogy az önálló vámterület Magyarországot tönkretenné. Bocsánatot kérek, de nem vagyok abban a helyzetben, hogy a miniszterelnök úr egyszerű kijelentését dogmaként egyszersmind igazságnak ismerjem el, (Helyeslés a baloldalon.) Kérdem, mivel tudja ezt bizonyítani ? Azt az egyet elérte mindenesetre a t. miniszterelnök úr, hogy bizonyos effektust sikerült keltenie, és pedig úgy, hogy annyira vérszemet kaptak az osztrákok s másrészről oly bonyolult lett a helyzet, hogy a kibontakozás másként, mint erő­szak útján, — erőszak itt, vagy erőszak odaát —

Next

/
Oldalképek
Tartalom