Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-345
345. országos Ölés 1S98. október 28-án, pénteken. 339 Örley képviselő urak adtak be határozati javaslatokat, melyek konczeptusában ráismerünk a miniszterelnök úr kezére. Csak bátran előre miniszterelnök úr ezen a téren, tettek helyett tessék paragrafus-játékokkal előállni, még néhány ilyen sakkhúzás és akkor el fogja érni azt, hogy a magyar történelemben hallhatatlanná fogja nevét ' tenni, (Felkiáltások balfelöl: Most is az!) be fog mutatni a magyar történelemnek egy oly alakot, (Halljuk! Halljuk!) a ki midőn látja azt, hogy egy számbelileg kicsiny, de meggyőződésében erős tábor által ostromolva lesz, akkor a helyett, hogy felvenné a küzdelmet, felgyújtja azt a szilárd épületet, melyet a magyar nemzet a parlamentarizmus templomának nevez, (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) eléget ott mindeo szent ereklyét, eléget ott alkotmányt és hagyományt és egyesegyedűl megmenti saját személyét, (Igazi Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) hogy a külvilág előtt saját gyujtogatásának bélyegével illesse a támadó ellenfelet. (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ha mindezek daczára iparkodni fogok a mérséklés hangján beszélni, teszem ezt azon erős meggyőződésben, hogy minden képviselőnek — legyen bár oly szerény és minden modern ambiczió nélküli tagja az ellenzéknek, mint én vagyok — kötelessége ide hozni legjobb szándékát, legjobb tehetségét a végből, hogy segítsen ezen a nyomorúságos állapoton, (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert hogy nyomorúságos állapotban van ez az egész ország, van ez a parlamentarizmus, van különösen ez a ház, azt az önök soraiból, minden higgadt gondolkozású ember beismeri. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) A mint gróf Apponyi Albert t. pártvezérem bejelentette, mi igen erős harczot indítottunk a kormány ellen, mert felfogásunk szerint Magyarország oly probléma előtt áll ma, mint 1867 óta talán egyszer sem. Mi abban a meggyőződésben vagyunk ezen az oldalon, hogy a kormány nem helyes úton jár. Önök lehetnek ellenkező véleményben, ám vegyék fel a hirczot, álljanak ki, hisz van önök között számos kitűnőség, vívjanak velünk harczot. (Élénk helyeslés a bal- és szélső báloldalon.) Egy gróf Apponyi Albert, egy Horánszky Nándor, egy Bartha Miklós talán esak megérdemlik, hogy önök felvegyék a keztyüt, melyet a lábaikhoz dobnak. (Tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Vegyék fel a harczot, vívjunk egy erős küzdelmet, de legyünk azon meggyőződésben, vívjuk ezen harczot azon tudatban, hogy ezen erős küzdelemben csak e^y lehet a győztes: sem önök, sem mi, hanem a haza! (Tetszés és éljenzés a bál- és szélső báloldalon.) Azt hiszem, önök is ebben a nézetben vannak. Ne vitatkozzunk a szavak felett. Egyik oldalról azt állítják, obstrukczió, a másik oldalon azt állítják, nem obstrukczió. Hagyjuk ezt, talán csak nem fogják önök Horánszky Nándort Dauerredner-nek, vagy Bartha Miklóst Distanzredner-nek kinevezni, vagy gróf Apponyi Albertet parlamenti illemháborítónak deklarálni akarni. Biztosítom a t. házat, hogy ha húsz komoly férfi elhatározza a technikai obstrukcziót, nincsen az az európai házszabály, mely képes volna azt megakadályozni. Ez már a parlamentnek a hibája. Bartha Miklós: Ez az előnye! Biró Lajos: Tavaly télen dr. Jelűnek György tanár igen érdekes felolvasást tartott, mely a lapokban is megjelenj a kisebbség jogairól. A kik annyira bíznak, annyira esküdöznek a többségnek szent és régi, hagyományos jogaira, igen kérem — nem akarom most fárasztani a t. házat ennek a felolvasásával — méltóztassanak egy tekintetet vetni erre a brosürre. T. ház ! A harcz részünkről két indokból magyarázható és két okból is jogosult. Az egyik tisztán szubjektív. Ez kevésbbé alapos, mert szoros összefüggésben van az egész ország állapotával. Ezen szubjektív okunk annyira ismeretes, hogy én még nem találkoztam komoly férfiúval az önök padsoraiban sem, a ki ennek jogosultságát a mi részünkről be ne ismerte volna. Ez a körülmény felment engem attól, hogy hosszadalmas legyek és kitérjek mindazon dolgokra, azon hosszú bűnlajstromra, melyet ez oldalról már számos alkalommal igen szép beszédekben feltüntettek. Csak egy pár momentumot fogok röviden jelezni. (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Az az eljárás, — röviden fogom markírozni — a melyet a t. miniszterelnök úr az utolsó általános képviselőválasztások alkalmával nem az ellenzék, de az emberi méltóság és minden erkölcsi rend ellen folytattatott, végső analízisében — tessék arról meggyőződve lenni — a nihilizmusra vezet; (Igaz! Űgy van! a bal- és szélső baloldalon.) mert a mikor megtanítjuk az egyszerű polgárokat arra, hogy minden kodifikált törvényt, minden erkölcsi, emberi és isteni törvényt kijátszunk, ez először is a törvények tiszteletébe vetett hitet ingatja meg; másodsorban negáczióra vezet, harmadik sorban ellenállásra! Ennek következménye az, hogy oly eszmezavarok állanak elő, melyeket még az intelligensebb közönségnél is láthatunk. T. ház! Az a körülmény, hogy — mint ezelőtt is volt — néhány kiváló közigazgatási férfiú, néhány kiváló financziális kapaezitás azért, mert néhány részvénytársaságnak, pénzintézetnek élén áll, itt is, a parlamentben helyet foglal, a közjónak is hasznára lehet. Az a jelenség azonban, melylyel ma találkozunk, hogy oly sokan, kik a közpályán működnek, arra ipar43*
