Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

344. országos ülés 1898. október 27-én, csüt5rtSk5n. 325 területi alapon nem képzelhető, nem: ezen az alapon is, hanem egyedül ezen az alapon.* (Helyeslés a szélső baloldalon.) És mit felelt erre b. Bánffy Dezső miniszterelnök úr ugyanazon a napon ? Ezt szükségesnek tartom szintén felolvasni, mert nincs rá elég alkalom és nem lehet ezt elégszer ismételni, minduntalan az önök fülébe kell dörögni azt, hogy ime megtudjuk indokolni, miért-nevezzük mi el báró Bánffy Dezsőt szavát meg nem tartó miniszterelnöknek. (Zaj jobbfelöl.) A miniszterelnök válaszábau idézte először is egy saját, előbb elmondott beszédét, azután azt mondja (olvassa): Csak egy kis részét leszek bátor felolvasni, különben sem gyorsírói jegyzetek alapján van összeállítva: »A külön berendezkedés, még ha feltétlenül előnyös volna is, az idő rövidsége miatt nem lévén lehetséges, kötelessége volt a kormánynak a viszonosság mellett a létező állapot fentartását hozni javaslatba, annak kimondásával, hogy törekedjék a kormány a vámszövetséget létrehozni; de a mennyiben május l-ig nem tehetne ez iránt előterjesztést, az önálló berendezkedés czéljából tegyen javaslatot. Hát, t. ház, ezt mondtam, ezt tartom fenn ma is. Nem látom szükségét, t, ház, ennek újabb fejtegetésére.* Később így szól (olvassa): »Elmondtam, t. ház, hogy törekvésünk az, hogy a vámszövetséget létrehozzuk május 1-éig. Elmondtam azt is, hogy ha nem sikerül létrehoznunk, létrehozzuk esetleg a kereskedelmi szerződést és létrehozzuk a külön vámterületet is; mindenesetre úgy, a hogy az ország érdekei kivánják.« Itt már a május 1-én túli határidőben ninősen közös vámszövetségről szó, hanem csak vámszerződésről, vagy teljesen önálló berendezkedésről. Hát ezek után lehet-e nekünk bízni Bánffy miniszterelnökben, a Bánffy-kormányban, és a Bánffy által összehozott többségben? Mert, ha önök között akadna csak egyetlen egy szál ember is, ki azt mondaná: Uram, miniszterelnök, mi helyeseltük akkori álláspontodat, tapsoltunk neked, éljeneztünk érte: — megállsz-e most is a mellett, vagy nem? Hát akad-e önök között csak egyetlen egy is, ki ezt megkérdezné ? Mit jelent ez? Azt, hogy önök nem saját fejükkel gondolkoznak, hanem Bánffyéval. (Igaz ! Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Bánffynak az akarata az önök akarata, Bánffy feje az önök feje, Bánffynak szíve az önök szíve, de sem Bánffy, sem önök nem a hazáé. (Élénk tetszés és helyeslés a bal- és szélső baloldaon. Egy hang bálfelöl: Mungök!) És nemcsak idebenn, a törvényhozás termében folyik a többségnek ez a félrevezetése, de igazán bűnös és lelkiismeretlen kezekkel folyik odakinn az ország minden vidékén is. Röpiratok mennek szét (Közbekiáltások: »Kis gazda«) »kis gazda« és egyéb aláírással, melyek kétségtelenül bolondítják azt a szegény népet. Azt állítják előtérbe neki: Hol adjátok majd el a búzátokat, sertéseiteket? Hát édes istenem, idáig jutottunk, idáig sülyedtünk már? Hát nem emlékeznek öaök, hogy ezelőtt három esztendővel, a közös vámterület boldog óráiban 5—6 forint volt a búza ára; nem tudták a gazdák értékesíteni, pedig az a közös vámterületnek idejében történt. (Zaj. Elnök csenget) Elnök: Kérem, ne zavarják a szónokot. Barabás Béla: Egyszóval elkövetnek min dent, hogy azt a szegény jóravaló népet félrevezessék és megtanítsák arra, hogy a pillanatnyi esetleges érdekekért mikép kell a jövő nemzedék jogairól, a nemzet vagyonáról, a magyar nemzet alkotmányáról lassan lassan lemondani. (Ügy van! Úgy van! a szélsőbalon.) Mát az isten szerelmére, ily körülmények között, ha a mostani kedvező alkalmat nem ragadjuk meg, oda vagyunk lánczolva a világ végéig Ausztriához ? Hát mikor dereng fel akkor Magyarország teljes önállóságának és függetlenségének napvilága? Sohasem? Hisz ez lemondás, kétségbeejtő lemondás a nemzet jövő jogairól ! Hiszen Magyarország önállóságának és függetlenségének fogalma ekkép teljesen el is enyészik. A törekvés már megbénult, a közönyösség megakasztotta azt. Már mint idea, már mint a messze jövőben megtestesíthető és megvalósítható forma nem is következhetik be? Hiszen függetlenségre, önállóságra törekszik az istenség által beleoltott jogánál fogva már az egy ember is. A családban a fiú, ha nagy lesz, elmegy, megházasodik, külön családot alkot és bár családjával^ van együtt, mégis azt mondja: a mit én szerzek, az legyen az enyém; a miért én dolgozom, az az én családom jólétére és gyarapítására fordíttässék. Önállóságra, függetlenségre törekszik minden egyes család, a községek, a városok; hát csak egy nagy, ezeréves múlttal biró nemzet lenne olyan gyáva, érdekeiről annyira megfeledkezni tudó, hogy ezt a nagy jogát a többi nemzetekkel, népfajokkal, államokkal szemben ne tudná érvényesíteni és még csak az eszméjét is eltemetné annak, hogy Magyarország egykoron teljesen önálló, független és szabad legyen?! (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Ha elmegyünk szerte az országban, némely helyen felcsillan a nép között még a törekvés, a nemzet igazaiért küzdeni és bátorítani azokat,