Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-344

826 344. országos fllés 1898 október 27-éu, csflt5rt5kö*n. a kik itt az ellenzék padjain ülnek, bátorítani arra, hogy küzdjenek továbbra is a nemzet érdekeiért. Népgytíléseket tartanak; de alig lehet egyetlenegy népgyűlést is megtartani, a melyben szándékos rosszakarat ne működnék közre arra, hogy azok a népgyűlések ne sikerüljenek, így töitént pl. Szegeden. (Élénk felkiáltások a szélső baloldalon: Halljuk! Halljuk!) Ily szándék nyilvánult meg Szegeden is, a mikor a főkapitány egyenes tudtával, hozzájárulásával és szemeláttára 5—600 elégületlen szoeziálista ellepte a Klauzál-teret, a hol a gyűlést kellett volna tartani, s a nélkül, hogy a rendőrség e tekintetben kötelességét teljesítette volna, csak azt várta, hogy csúfos kudarcz legyen a gyűlés vége, hogy véres verekedésre kerüljön a sor és kárörvendve mutathassanak rá, hogy íme az ellenzék törekvése nem sikerűit. Hát elég nem szép, elég helytelen eljárás. Szerencse, hogy az ellenzék vezetőinek, a rendező bizottságnak meg volt tapintata és belátása s nem közelítette meg azt a teret, hanem a nép ezrei és ezrei által kisérve tartotta meg fenséges és szép lefolyásában azt a népgyűlést. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Mi azt gondoljuk, t. képviselőház, — meg lehet, hogy nem helyesen gondolkozunk, de mi azt gondoljuk, — hogy egy nemzetnek a czélja nemcsak a pillanatnyi megélhetés, hiszen a megélhetésben nincs még benne az emberi legszentebb jogoknak egyúttal gyakorolhatása is, hanem a nemzetnek czélja az, hogy jövőjét biztosítsa, hogy fenálljon, mert a mit örököltünk az elődöktől, azt a jogot szeplőtlenűl és tisztán kell átadni az utódoknak, azt elharácsolni, elpusztítani, arról lemondani nem szabad. És azért, mert ilyen pusztító és ilyen lemondó munkát akar a Bánffy-kormány végezni, azért nem helyeselhetjük eljárását, azért ellenében bizalommal nem viseltethetünk, azért kell nekünk megragadnunk ezt a kedvező alkalmat, (Úgy van! Úgy van a szélső baloldalon.) hogy ő neki ne legyen kezében a további kormányozhatás lehetősége. (Úgy van! Úgy van! Élénk helyeslés a szélső baloldalon,) Vagy, t. képviselőház, hát halljuk azt a kormányt, nyilatkozzék, mit akar,mi következik, jó-e vagy rossz-e a nemzetre. Hogy nem mer nyilatkozni, ebből csak az következik, hogy jót nem mondhat, és így gondolkoznak: a roszszal előállani még mindig elég korán van. De engedelmet kérek, ha rossz is, ha hátrányos körülmények is azok, a melyek előttünk állanak, annak a megoldásához idő, erő és készültség kelt, s nem szabad a nemzetet a bajjal szemben is készületlenül hagyni. Ha tehát baj van, álljon vele elő. Ha kényszerű szükségek azok, a melyek ezt a bajt indokolnák esetleg, mondja itt el a nemzetnek töredelmesen, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) becsületes szándékkal, (Nagy zaj. Halljuk! Halljuk!) és igyekezzék azon, hogy kölcsönös egyetértéssel oldjuk meg azt a nagy bajt és álljuk annak útját, hogy Magyarország közvagyonosodásában a csőd szélére ne juttattassék. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Hiszen ha báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr hivatásának, állásának magaslatán áll, nem azt a szerepet kellene játszania odafenn Bécsben, mint a mit játszik, hanem úgy kellene oda mennie, mint a kinek háta mögött egy egész nemzetnek osztatlan bizalma, vágya, szeretete és tisztelete áll. Neki, akár önkénytelenül, akár mesterséges úton is, fel kellett volna lármáztatnia az egész országot törvényhatóságok, népgyűlések által, hogy a nemzetnek kiváuságai és vágyai annál inkább kifejeződjenek, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy aztán azt mondhassa odafent s ez legyen az ő vértje, az ő erőssége, az ő támasza: Uram, nem én beszélek, hanem a nemzet beszél általam; (Úgy van! ügy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és a nemzet szavából, jogából semmit sem engedek. (Zajos helyeslés és éljenzés a szélső baloldalon.) Hiszen ottan, Ausztriában így megy ez. Már engedje meg nekünk báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr, hogyha a nemzet jogainak ilyen nyilvánítását tárja elé, mi is félretesszük egy pillanatra azt az álláspontot, és a háta mögé állunk és azt mondjuk neki: Te a nemzet jogait érvényesíted, mi lemondunk a pillanatnyi ellenszenvnek érzelmeiről és téged biztatunk, téged küzdelemre hevítünk, azért, hogy kivívjuk azt, a mi a miénk, és ne engedjük azt, a mi az országé. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Báró Bánffy Dezső mindig azzal áll elő, hogy o és a többség az ország érdekében működik. Bocsánatot kérek, nagyon üres frázis ez. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A zsarnok is, a ki a népeit el akarja nyomni, jogaitól megfosztani, az is azt mondja, hogy az ország érdekében cselekszem. Ez semmi, ez oly frázis, a melyet ő indokolni nem tud, a melynek értéke nincsen, a melyre mi nem adunk semmit. T. képviselőház! Mi világosságot akarunk, világosságot a jóra, világosságot a bajban. Nagyon helytelenül cselekszik a miniszterelnök úr, hogy ilyen bizonytalanságban, ilyen sötétségben hagyja a nemzetet. Ő hasonlít ahhoz a faggyúgyertyához, a mely csak a sötétségben világosság. Várossy Gyula: Csizmakenésre való az] (Derültség balfelől.) Barabás Béla; Nagyon jól tudja azt, hogy az ő személyisége különben nem érvényesülne még faggyúgyertyaként sem, ha sötétséget