Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-343

848. országos ülés 1898, október 26-án, szerdán- 299 mozgalma, e tevékenysége nagy hullámokat vetett, a mihez járult még az a körülmény is, hogy ez időben volt az antiszemitizmus kora, a mely szintén Tisza Kálmán táborát volt hivatva megbontani. Tisza Kálmán mindezt ellensúlyozandó, ekkor irt a püspököknek. Hogy hánynak irt és mit irt, kezemben az irás nem volt, de éu mint a csanádi egyházmegye lelkésze, a ki most is vagyok, igen jól tudomással birok arról, hogy ezt az irását, felhívását elküldötte a csanádi egyházmegye hatóságának is. Hogy bizalmas útra-e, vagy magának a hivatalnak, nem tudom, de az illetőnek kezébe jutott. Rakovszky István: Nagyon érdekes! Várossy Gyula: E bizalmas átiratban, vagy megkeresésben fel volt szólítva az egyházmegye élén álló főpap, (Halljuk! Ralijuk!) hogy hasson oda, hogy az egyházmegyében levő lelkészek az ellenzékkel ne társuljanak, azokhoz ne szegődjenek, hanem álljanak a kormány táborába, azoknak a jelölteit támogassák. Szóval valóságos politikai keringőre való felhívás volt ez. Az illető főpap nemcsak jó pap, de nemeslelkíí hazafi is volt, és mint elfogulatlan, önállóan gondolkodó, igazságos férfiú, visszautasította ezen megkeresést, válaszolván,— írásban, e vagy megbízott által, nem tudom, — hogy mint püspök ennek a egyházmegyének kormányzója ugyan és lelkészi ügyekben igen is irányt ad a lelkészkedő papságnak, de a lelkészeknek, a kik politikai férfiak, politikai irányt nem adhat, sőt még ha volna is, — saját rokonának vagy rokona gyermekének sem adhatna, — mert a mint azok a közterheket viselik, époly jogosan lehet saját politikai meggyőződésük és azt alkalmazhatják is. íme, így felelt 1884-ben Tisza Kálmán által megkeresett egyik főpap. Már : kkoriban is, mint beszédem elején említettem, ez a hatalmi terjeszkedés nagyban járta, de nem annyira mint manapság. Főképen Tisza Kálmán kezdte irányzatát erre az útra terelni. Mi volt ennek az eredménye ? A mint a háznak egyik-másik tagja ezt tudja, a király látogatása alkalmával az illető püspök magasabb dorgatoriumban részesült. Hogy mi Mnt követett el, azt maga sem tudta; de azért megdorgálták. íme, hogy igazolódik be az a tétel, a melyet állítottam, hogy azokat, a kik önállóan viselik magukat az áramlattal szemben, fenyegetik, dorgálják, elkeserítik és tönkreteszik. (Igás! Úgy vem! a szélső baloldalon.) Mutatja azt ennek a főpapnak a példája is. íme, röviden kitértem arra, hogy már a Bánffy-kormányt megelőző kormány is, a papság tekintélyét csorbította és így abból a szép körből kiszorította, a melyre az van írva: »Népbizalom«, mert a jó pap a népnek nemcsak tanácsadója, de bizonyos fokban világi ügyekben vezetője is. De térjünk át most már erre a kormányra, a Bánffy-kormányra. (Halljuk! Halljuk !) Lássak, hogy voltaképen mily eszközökkel dolgozik és uralma fentartásának czéljából mily eszközöket használ. Nézzük, hogy a mit ő alkotott és létrehozott törvényben és rendeletben, valósággal a hazai papságnak anyagi és erkölcsi hasznára szolgál-e, vagy pedig arra, a mit én állítok és a mi nem egyéb, mint a kormány uralma és hatalma. Meghozták az új campagnebau a nemkatholikus papság kongruájáról a törvényt, az nagyon nemes és szép dolog, azonban én elmondom, hogy miként képzelem én ezt, ha én lennék a kormánynak azon tagja, a ki hivatva van arra, hogy egy ideális czéljainak megfelelő törvényt szerkeszszen. Én a nem-katholikus papok kongruájáról szóló törvényt igy képzelem: Magyarországon sok szegény pap lévén, kik tekintélyüknek rovására, állásuk díszének csonkítására, de meg egyébként is állásuk követelményeiből kifolyólag sokkal csekélyebb jövedelemmel rendelkeznek, mint a mit azon állás megkívánna: tehát, ha azt a törvényt megalkotom, igenis megalkotom úgy, hogy kiegészítem a csekélyebb javadalmazással bíró lelkészek jövedelmét a magasabb qualifikáczióval birokét 800 forintra, a kisebbel birokét pedig kevesebbre. Azonban éu azért adnám meg törvényileg ezt a segítséget, hogy valóban segítsek a lelkészeken, minden utógondolat nélkül, mert a kormánynak is kell szívének lennie s a lelkészek is a hazának polgárai s a közélet előkelő faktorai. Tehát minden utógondolat nélkül alkottam volna meg ezt a törvényt, hogy a nem-katholikuä szegény lelkészek kongruája egészíttessék ki. Megszavazom azt a kétmilliót, azt a hárommilliót, vagy annyit, a mennyit az állampénztár megenged és elküldöm az egyházmegyei hatóságnak; tessék, utalja ki X, Y, Z-nek, a kik a katalógusban megvannak, a mely nálam is megvan. Én így csináltam volna meg. A mai kormány hogy csinálta ezt meg? A mai kormány a do ut des elve alapján csinálta meg, tudniillik meghozta a törvényt, hogy a szegény nem-katholikus lelkészeknek kongruáját kiegészíti. Ezeknek a szegény lelkészeknek sorában mind közönségesen azt látjuk, hogy a legtöbb önálló ember van. Ezekre tehát a kormánynak szüksége volt, mert ez a Bánffy-kormány kiterjeszti mindenre a figyelmét, annyira aprólékosan, hogy ha kell, egyedül álló egy embernek a megnyerésére, vagy összetörésére is képes törvényjavaslatot beterjeszteni és megszavaztatni. Ennyire aprólékosan kiterjed a figyelme minden osztályra, minden körre. Tehát elővette a nemkatholikus szegény papokat, hogy azok kongruá38*