Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-342

286 342. országos ülés 1898. október 25-én, kedden. mit ez a párt kimond, az igaz. (Tetszés a szélsőbalon) De különben a tények is igazolják ezt. Hiszen ötven tagot számláló párt részéről egyedül elnökünk nyilatkozott, hogy proklamálja a párt álláspontját és e^y rövidebb beszédben Szinay Gyula képviselőtársam támogatta elnökünk felszólalását. Hát ez már obstrukczió ? Aligha. De előbb megjön az az obstrukczió, mint gondolnók, ha olyan javaslatokkal állnak elő önök, mint a minővel Gajáry Géza t. képviselőtársam állott elő a múlt napokban, (Egy hang a szélső baloldalon: Falkenhayn!) a mely míg egyrészt provokáló volt, másrészt — nem habozom kijelenteni — szerencsétlen és nevetséges is. (Ügy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Rakovszky István: Halottak napján! Lukáts Gyula: Ott van közöttük Konkoly-Thege Miklós képviselőtársunk; attól kérdezzék meg, milyen szép asztronómiai időmegállapítás az, a melyet Gajáry Géza képviselő úr inaugurál. (Derültség a bál- és szélső baloldalon.) Hisz ezen a czímen majd .a külföldi lapokban, fájdalom, csak a humorisztikus lapokban, olvasni fogjuk, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) hogy a magyar képviselőház gondolkodása szerint a zodiakusnak ikerövébe érkezett virágos kenderuyíívés napján ez és ez a csillagzat (Derültség a szélső baloldalon.); egy második esemény disznóöléskor fog majd történni, (Derültség a szélső baloldalon) harmadik nagy esemény csereaznyeéréskor és így tovább. így meghamisítani a kalendáriumot csak azért, hogy a házszabályok rendelkezéseit kijátszhassak, nevetséges egyrészt, de másrészt elszomorító és ránk nézve provokáló is. És drágán fogják ezt önök megfizetni. (Ügy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon. Felkiáltások a jobboldalon. Fenyegetődák?) És teszik ezt akkor, t. képviselőház, a mikor igen nagy és komoly okunk volna az obstrukczióra. Eltekintve attól, a mit a nemzeti párt kivan, hogy világosságot, őszinteséget, az igazságnak kimondását akarjuk, vagy — hogy paraszt nyelven szóljak: » Tudjuk meg hát, hol hazudnak, Budapesten-e vagy Bécsben ?«, (Derültség a szélső báloldalon.) másrészt ránk nézve még komolyabb és foutosabb a kérdés, mert kardinális programmpontokról van szó. A véletlen úgy hozta magával, — nem a magunk emberségéből, nem is e nemzetnek megemberedéséből történt, hanem a szerencsétlen osztrák viszo nyoknak folyományából, — hogy kilátásunk van arra, hogy programmunk egyik legkardinálisabb pontját érvényesíthessük és érvényesíteni is tudnók, ha ezt a kormányt megbuktathatnék. Ily körülmények között nem obstrnkezionális hajlamok, hanem törekvésünk iránt érzett igazi kötelességtudásunk (Úgy vem! Ügy van! a szélső baloldalon.) azt diktálja, hogy mindent elkövessünk az obstrukczió határán túllépve is czélunk elérhetésére, bogy ezáltal a magyar nemzetet az anyagi megélhetés ösvényére vezethessük. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És vagy sikerül e czélt elérnünk, vagy ha nem sikerülne, még akkor is czélt érnünk az által, hogy a nemzet szemét kinyitjuk és bebizonyítva előtte azt, hogy a 67-es kiegyezés keretén belül törvényesen kormányozni sem lehet mindenkor. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós: De ki lehet ám játszani! Lukáts Gyula: Azután meg a magyar képviselőházban nem igen szokott csakúgy a levegőben röpködni az az obstrukczió. Igaz, hogy ez joga a kisebbségnek minden parlamentben, a mint hogy ezt először az angol törvényhozás inaugurálta. De a magyar törvényhozásban ezt mi ritkán látjuk. Nézzük csak őket kronológiai sorrendben 1867 óta. 1872-ben volt az első obstrukczió a választási törvénynyel szemben, a melyet Tisza Kálmán vezetett. 1872-től másfél évtizednek kellett eltelnie, rnig az ellenzék részéről újra obstrukczió indíttatott meg a kinevezési rendszerrel szemben. Azóta ismét színét sem láttuk az olistrukcziónak. Csak némi jeleit; csodálatos, hogy már két esetben is mutatkozik azóta, mióta báró Bánffy Dezső vezeti ezen országnak gyeplőit. De nem is szabad visszaélni az ellen zéknek adott ezen jogával a kisebbségnek sohasem. Én nagyon helyesnek tartom azt, hogy a parlament többsége megköveteli az ellenzéktől, a kisebbségtől azt, hogy a nemzet által neki adott hatalmat respektálja, a kormányzás vezetésében ne gáncsoskodjék, miután ezt a nemzet reájuk bizta. De hát hol van ez a többség? Kubik Béla: A folyosón! (Derültség.) Lukáts Gyula: Évek óta foglalkozom országszerte a mi pártviszonyainkkal és a mi választási eljárásunkkal (Halljuk! Halljuk!) A legutóbbi napokban erre a többségre egy találó czímet olvastam. Azaz csak hallottam, pardon, a mely egyik jászberényi újságban volt, (Halljuk! Halljuk!) a mely ekképen közdődött: »És van még szeme idejönni!« Önökre alkalmazom azok után a mik történtek: Van még szemük idejönni? (Nagy zaj.) Elnök (csenget): A képviselő urat rendreutasítom. Nem szabad ilyen sértő kifejezést használni a háznak egyik oldala és egyik tagja ellen sem. Hock János: Apponyival szemben lehel! Elnök: Apponyival szemben sem lehet! (Felkiáltások bálfelől: Szőts Pál megtette!) Lukáts Gyula: T. ház! Majd némileg megpróbálom magamat igazolni azáltal, hogy Szentiványi Árpád t. képviselőtársam tegnapi fejtege-