Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
320, országos ülés 1898. szeptember 6-án, kedden. 21 Magyarország önálló intézkedésének esete forog fenn, a melynek mikéntjére nézve az osztrák kormánynyal serami megegyezésnek, semmi megbeszélésnek helye nincs. (Élénk helyeslés a balés szélső baloldalon.) De még lényegesebb a következő szempont. Egészen hiába hivatkozik a t. kormány a közvélemény megnyugtatása czéljából arra, hogy minden körülmények közt szigorúan az 1867. XII. törvényezikk 68. §-ának és az 1898:1. törvényczikknek intézkedéseihez fog alkalmazkodni. A kormánynak ez a nyilatkozata a történtek után előttünk semmi súlylyal nem bírhat, semmi megnyugtató hatást nem gyakorolhat. Mert a t. kormány az 1898:1. törvényezikk megalkotása után tett olyant, a mivel halomra döntötte azoknak a közjogi deklaráczióknak hitelességét, a melyeknek alapján járult hozzá ez a párt az 1898:1. törvényezikkbeu testet nyert javaslat elfogadásához, a mivel rést tört az 1867: XII. törvényezikk 68. §-áiiük és az 1898: 1. törvényezikk rendelkezésén. Mert nemde a közjogi alapon álló pártok egyértelműségének és egyöntetű szavazásának az 1898 : I. törvényezikk megalkotásakor az volt az alapja, hogy annak közjogi értelmezésére nézve egyetértett? Ennek az egyértelműségnek pedig, — nem dicsekvésből mondom és nem szerénytelenség, ha reá hivatkozom, a ház előtt történt, — ennek az egyetértésnek alapját azok a magyarázatok képezték, a melyek az én akkori beszédemben foglaltattak, és a melyekhez a t. miniszterelnök úr egész terjedelmében hozzájárult. (Hosszantartó, zajos helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Ha hozzá nem járult volna, . . . (Nagy zaj. Félkiáltások; Furfang volt!) ha azok bármelyikével, azok bármely részével szemben fentartással élt volna, ez a párt sohasem szavazta volna meg azt a törvényjavaslatot. Azoknak a közjogi fejtegetéseknek lényege pedig az volt, hogy Magyarország és Ausztria 1897. év utolsó napjától fogva külön vámterületet képeznek, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a minek pedig egyik kardinális ismérveként kifejtettem, hogy ez a két állam mint egységes vámterület akczióba nem léphet, — ezekkel a szavakkal fejeztem ki: egységesen idegen államokkal szerződéseket nem köthet, — és mégis azóta, a mióta ezen törvény megalkottatott, mióta a miniszterelnök úr ezen közjogi felfogásomhoz való teljes hozzájárulását kijelentette; (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mióta ezen hozzájárulás alapján, — és csakis ennek alapján, mert ez a háznak egy egyöntetű közjogi meggyőződését fejezte ki,— hozzájárultunk ahhoz a törvényjavaslathoz: (Úgy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) azóta történt egy idegen állammal kötött, — megengedem, materiális tartalmánál fogva nem nagyjelentőségű, de ez közönbös szerződésnél, — a Japánnal való szerződésnek beezikkelyezése, a melyben homlokegyenest azokkal a közjogi magyarázatokkal, a melyeket az egész ház magáénak vallott, Magyarország és Ausztria mint egységes vámterület szerződést kötött és Analizált. (Ügy van! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Hogy ily előzmények után a törvényre való hivatkozásnak, az 1867 : XII. törvényezikk 68. §-ára való hivatkozásnak, az 1898 : I. törvényezikkre való hivatkozásnak ezen kormány részéről mi súlya, mi megnyugtató hatása lehet, a mikor látjuk, hogy a törvényalkotás pillanatában tett ünnepélyes, kötelező, (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mi jóhiszeműségünket ennek a törvénynek számára megnyert nyilatkozatokkal homlokegyenest ellenkezőt cselekszik : (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) azt ítélje meg ez a ház, ítélje meg a közönség. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ennek folytán, t. ház, kénytelen vagyok a t. kormánynak az előbb említett eshetőségben fennálló terveinek teljes és tüzetes ismerete előtt, minden jó elővéleményt azoktól megtagadni, és kénytelen vagyok kijelenteni, hogy a törvényességre, vagy a korábban tett nyilatkozatokra való bár* mely hivatkozás, — sajnálattal mondom — a történtek után rám semmi megnyugtató határozat nincs; előttem semmi súlylyal nem bir. (Hosszantartó, zajos helyeslés és taps a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza: Ide jutott a magyar kormány ! (Zaj. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: És, t. ház, (Halljuk! Halljuk!) véleményem szerint, semmisem áll útjában annak, hogy a kormány azt a nyilatkozatot, a melylyel Magyarországnak és magyar parlamentnek tartozik, talán a monarchia másik államára való tekintetből meg ne tehesse. (Halljuk! Halljuk!) Azt sejtem a t. miniszterelnök úrnak a szabadelvű pártkörben tett nyilatkozataiból, a mennyiben a lapok azokat helyesen közöUék, hogy ő oly indokolással, oly érveléssel tagadta meg az önálló intézkedésekre vonatkozó részletesebb felvilágosítást, hogy nem volna ildomos, midőn a szomszéd államban a kiegyezési javaslatoknak alkotmányos letárgyalására kísérletet tesznek, már most is hivatalosan foglalkozni azzal az eshetőséggel, hogy ez a kísérlet eredményre nem fog vezetni, és már most is mintegy fenyegetőleg fellépni, azzal, a mit ebben az esetben tenni fognánk. Hát, t. ház, először is azt mondom erre; a mikor Magyarországnak egy nagy érdekéről midőn a magyar parlament egy igen életbevágó alkotmányos jogának gyakorlatáról ; mikor Deák Ferencz hagyatékának, mikor az 1867: XII. törvényezikk komoly értékének biztosításáról van szó,. ..
