Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
340. országos ülés 1898. október 23-én, siomliaton. 261 kérek. Kérem azokat, a kik a választ tudomásul veszik, álljanak fel. (Megtörténik.) Többség. A ház a választ tudomásul veszi. Következik Barta Ödön interpellácziója a 11 milliós kölcsön tárgyában. (Halljuk! Halljuk !) Barta Ödön: T. képviselőház! Nem tartom valami nagyon alkalmas dolognak ilyen izgatott hangulatban egy ilyen komoly ügyet napirendre hozni, miután az előző kérdés elintézését is oly ideges hangulat jellemezte, mégis kénytelen vagyok az igen tisztelt miniszterelnök árhoz egy interpelláeziót intézni oly kérdésben, a mely Magyarországnak nemcsak pénzügyi, közgazdasági viszonyait, hanem közjogi helyzetét is nagyon közelről érinti. (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a magyar kormánynak akkor, a mikor a saját létfentartásáért oly nehéz küzdelmet kell folytatnia, talán kisebb gondja is nagyobb annál, semhogy ráérne avval foglalkozni, hogy mi történik Lipcsében. Azonban, a kiknek a létfentartásért küzdeniük nem kell, és a kik kötelességük körébe ezt is be tudják illeszteni, azok nem mulaszthatják el, hogy figyelemmel kisérjék, mert Magyarországnak oly közgazdasági és közjogi kérdését oldják meg most Lipcsében, a melyet itt a parlamentben szóvá tenni kötelességünk. Nem leszek koszszadalmas és nem fogok nagyon bőven foglalkozni avval, hogy egy fényes argumentumot kaptunk arra nézve, hogy Ausztria és Magyarország együtt sokkal gyengébb, mint mindegyik külön-külön. Ez igen erős argumsntum arra nézve, hogy ezt a dualizmusból merített hatalmas erőt nem kell oly komolyan venni, mint a hogy hirdetik ; ellenkezőleg a pénzügyi körök, ezek a nagyon is érzékeny mérlegek, már megmérték azt az erőt, a mely a két állam egyesüléséből pénzügyileg is eredt s azt mondják, hogy a kettő együtt gyengébb, mint a két állam külön-külön, mert Ausztriának és Magyarországnak sikerűit hosszú évtizedeken át folytatott küzdelmek után oda jutni, hogy a 4 1 /2 0 /°"°s titrek teljesen kiszorultak nemcsak a magyar állam műveleteiből, de az osztrák állam műveleteiből is s különösen a magyar állam minden pénzművelete ujabb időben 4°/o, sőt egy megkisérlett esetben 3y2°/o-os titrekre van alapítva. Es most mi történik ? Az, hogy a midőn a kettőnek együttes garancziája kötendő le egy kölesönhöz, akkor nemcsak hogy nem 4°/o os, hanem jóval drágább titrekről van szó, sőt az is megeshetik, hogy még az aranyázsiónál felmerülhető különbözetet is garantirozni kell. Ez a két argumentum nagyon szomorú, de tény. Én azonban nem is evvel a kérdéssel akarok behatóbban foglalkozni, hanem foglalkoznom kell avval, hogy a fenforgó esetben világos megsértését látom a magyar közjog egyik tételének, a melyre felszólalásom elején hivatkoztam. Vissza kell mennem, t. képviselőház, az 1880: VI. törvényezikkre. Ez a törvényczikk egy új közösügyet czikkelyezett be az 1867: XII. törvényczikk után. Ez az új közösiigy rendelkezik a Bosznia és Herczegovinának az 1878. évi június hó 13-án kelt berlini szerződés által az osztrák-magyar monarchiára átruházott közigazgatása tekintetében szükséges intézkedésekről. Ezen törvény 3. §-a azt mondja, hogy ezen tartományok közigazgatása úgy rendezendő be, hogy annak költségei azon tartományok saját jövedelméből fedeztessenek. Ha és a mennyiben ez azonnal teljes mértékben elérhető nem lenne, a rendes közigazgatás érdekében fedezendő összegekre vonatkozó előterjesztések a közös ügyekre nézve fennálló törvények értelmében a monarchia két felének kormányával egyetértőleg állapítandók meg. A 3. §-nak ezen bekezdése a közös ügyekre nézve fennálló törvények értelmében akként rendeli elintéztetni a rendes közigazgatás érdekében felmerülő szükségleteket, — mint a törvény mondja — »a monarchia két felének kormányával egyetértőleg.* A második, az utolsó bekezdés azonban ezzel szemben így szó], — tehát világos megkülönböztetést tesz. midőn ezt rendeli: — a mennyiben azonban Bosznia és Herczegovina igazgatása oly állandó beruházásokra venné igénybe a monarchia pénzügyi hozzájárulását, a melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek, úgymint: vasutakra, középítkezésekre, vagy hasonló rendkívüli kiadásokra, az ily járulékok csak a monarchia mindkét államában összhangzóan hozott törvények alapján engedélyezhetők. Ez tehát kizár minden néven nevezendő furfangot, kizár minden néven nevezendő jogcsavarást ; kizár mindenféle ellenkező magyarázatot, mert nyíltan azt mondja, hogy »esak«. a két állam törvényhozása által hozott törvény alapján. Most, t. képviselőház, — mea culpa, elismerem, az én bűnömből is, —• megtörténik a t. képviselőház tárgyalásainak alapossága mellett, a többség gondosságából, hogy a 348. számú törvényjavaslat, —• a mely különben, de akármit mondtunk volna is, így jött volna létre,— mint az 1898: XXIV. törvényczikk 5. §-ában szükségesnek látta egy kis kitérést alkalmazni. Azt mondja ugyanis az 5. §., a mely csak ezen törvény végrehajtására vonatkozható és csak ezen alaptörvénynek lehet kifolyása, mert a boszniai ügyekre vonatkozó kezelési utasítást ez az alaptörvény szabja meg, hogy e törvény, ha az annak megfelelő határozmányok ő Felsége többi királyságaiban és országaiban is törvényerejűvé válnak és a jelen törvéuynyel egyidejűleg kihirdettetnek, kihirdetése napján hatályba
