Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-340
262 3 *®* orwsAS 08 ölés 1898. október 22-én, szombaton. lép és végrehajtásával a minisztérium bizatik meg. Ez a törvény felhatalmazza a kormányt, hogy beleegyezését adja abba, hogy a boszniaherczegovinai országos kormány vasútvonalai kiépítésére 11 milliós kölcsönt vegyen fel. Ezen kölcsön állandó megterheltetést tartalmaz tiz esztendőn keresztül, évenkinti 800.000 forintban sőt benne az esetleges deficzitnek a fedezése is ki vau kötve. Akárhogy magyarázzák ennélfogva az osztrák jogászok a 14. §-nak a hatályát, ettől nem lehet eldisputálni, hogy ezt a esászárparagrapbussalnem lehet megcsinálni, mert ebben állandó megterhelés is van, szóval minden meg van benne, a mit a 14. §. előir arra nézve, a mit császári rendelettel megcsinálni nem szabad. Mindennek daczára, t. képviselőház, mégis megtörtént, hogy ebbe a törvénybe nyíltan belemagyarázzák azt, hogy a bosznia és herczegovinai kölcsönt fel lehet venni, mert az alaptörvény alapján egy ilyen felhatalmazás kiadatott. Én azt találom, hogy abban közjogi sérelem van, hogyha ez megtörténik, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert Ausztriában a Reichsrath ezzel a kérdéssel nem foglalkozott, sőt a mint értesülve vagyunk, nem is fog foglalkozni. Igen megnyugtatna tehát a t. kormány, ha garancziákat mutatna fel arra nézve, hogy az osztrák Reichsrath ezt a mulasztást pótolni fogja, vagyis hogy a kongruens-törvény, a mely nélkül a mi törvényünk nem törvény, Ausztriában is létre fog jönni; mert én törvényerejűnek csak azt fogom tekinteni ebben a kérdésben, a mi az 1880: VI. törvényczik 3. §-ában világosan meg van határozva, vagyis a mit mindkét állam törvényhozása megállapított: mert nem hagyhatom szó nélkül azt, hogy a közjog, a közösügyek kezelése tárgyában fennálló úgynevezett alaptörvény ilyen közbevetett utakon, mintegy preczedensek alkotása által kijátszassék, félremagyaráztassék. Ezek előrebocsájtása után még csak annyit tartok szükségesnek kijelenteni, hogy nagyon gyanús dolognak tartom, ha a külföld igen tekintélyes bankházai, a mi uagy hangon hirdetett valutarendezésünkkel szemben, a melyről már annyi év óta beszélünk, és a melyről azt állítják, hogy 1899. január 1-ére okvetlenül rendezve lesz, és a kész fizetések felvétele is csak az osztrák-magyar bankkal megkötendő egyezmény létrejöttétől függ, annyira bizalmatlanok, hogy két ország garancziáját követelik, arra nézve, hogy azon esetre, ha az ázsió változik, a különbözet nekik meg fog terítetni. Már pedig hacsak egy szemernyi bizalma lenne a külföldhez, a valutarendezés és a készfizetések felvételéhez a külföldi pénzintézeteknek ilyen kikötésekre nem lett volna szükségük. Csak annyit kivánok még megjegyezni, hogy a miniszterelnök úrhoz és nem a pénzügyminiszterhez intézem interpellácziómat azért, mert a kérdéses törvényjavaslatot is, minthogy az bosnyák ügyekkel foglalkozik, a miniszterelnök úr nyújtotta be annak idején. Interpellaczióm a következő (olvassa): »1. Igaz-e, hogy a közös pénzügyminiszter a lipcsei bankkal a boszniai vasút kiépítési költségeinek fedezése czéljából felveendő tizenegy milliós kölcsönt kontrahált? 2. Ismeri-e a magyar kormány ezen kölcsönügylet feltételeit? Belefolyt-e, vagy hozzájárult-e ezen feltételek megállapításába? 3. Tekintettel 1880. évi VI. törvényczikk 3. §-ában foglalt rendelkezésekre, megengedhetőnek tartja-e a magyar kormány azt, hogy ezen kölcsönügylet létesüljön, holott Ausztriában a törvényhozás a magyar törvénynek megfelelő törvényt még mai napig sem alkotott? 4. Vannak-e garancziái a magyar kormánynak arra nézve, hogy az ezen kölcsön feltételeinek súlyos voltával okozati összefüggésben álló azon tény, mely szerint Ausztriában a megfelelő törvényt rendelettel pótolták, a kölkölcsön felvétele előtt hatályon kivfíl fog helyeztetni ?« (Élénk helyeslés a sséhö baloldalon.) Elnök: Az interpelláczió közöltetni fog a miniszterelnök úrral. Következik Rátkay László képviselő úr interpellácziója. Rátkay László: T. képviselőház! (Halljuk! Halljuk!) Elismerem, hogy a t. kormánynak összes figyelmét most a kiegyezés nagy kérdése köti le, ez azonban nem elég arra, hogy a kormány figyelmét ne fordítsa olyan kisebb belügyi kérdésekre is, a melyeknek helyes megoldása az állampolgároknak érdeke és a melyektől, ha azok helyesen oldatnak meg, egyes községnek anyagi jövője és e mellett még békéje és nyugalma is függ. Most van folyamatban az itaímérési adónak bérbeadása. Az erre vonatkozólag meghozott törvénynek czélzata az volt, hogy a mennyiben csak lehet, a bérletek a községeknek maguknak adassanak ki és hogy a bérleteknek a bérlők kezébe való adása kerültessék. Miért ? Mert rendkívüli visszaélések történnek. Nem akarom a t. házat fárasztani annak részletes felsorolásával, hogy minő visszaéléseknek voltam tanúja, hanem annyi tény, hogy nem Európában, de Ázsiában sem találunk ehhez hasonló visszaéléseket. Csak egyet-kettőt kivánok megemlíteni. (Halljuk! Halljuk!) A bérlő kiküldi segédeit és megméreti a hordót. Rögtön utána egy óra múlva ismét kiküldi őket, és ismét megméreti, de szántszándékosan ez a két mérés nem egyezik. Most már arra a szegény polgárra, — mert ezekről van szó,