Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-340

260 8áO. országos ülés 1898. október 22-én, szombaton. pedig a nélkííl, hogy nekem rendelkeznem kellett volna, már tegnap egybegyűlt az országos egészségügyi tanácsnak járványügyi bizottsága és a kérdést tudományos és szakszempontból tárgyalván, előterjesztéseit hozzám megtette; én azokat a mai napon a minisztériumban kézhez is vettem, és így itt is meg fog történni minden, a mit meg lehet tenni, mert teljes tudatában vagyok azon felelőségnek, a mely e téren reám hárul, noha felelősséget, azon formulában, a mint ezt Hentaller Lajost, képviselő úr kívánja, hogy tudniillik e betegség az országba be ne jöjjön, elvállalni képes nem vagyok. (Ügy van! a jóbbfelől.) Ismétlem a mit már egy alkalommal is kijelentettem, hogy a mire csak képesek vagyunk, ebben az esetben is meg fog történni ÓB semmi mulasztást megengedni nem fogunk. Egyúttal azonban megjegyzem, hogy a mint e kérdésben minden könnyelműségnek és mulasztásnak ki kell zárva lennie, úgy ki kell zárva lennie a túlságos intézkedéseknek is, és hogy habár e kérdést kicsibe venni nem szabad, hanem azt teljes nagyságában méltányolnunk kell, igen veszélyes volna, azt a túlságba vinni. (Helyes lés jobbfelöl) A középút itt is a leghelyesebb. Tétessék meg minden a közegészségügyi kormány részéről a mi e tekintetben elérhető, és én remélem és ennek nyiltan kifejezést is adhatok, hogy sikerülni fog elérni, hogy a baj Bécsben se terjedjen, és hogy az hozzánk se jöhessen be. (Helyeslés jóbbfelől.) Kérem, a t. házat, hogy e részben adott válaszomat tudomásul venni méltóztassék. (Helyesles jóbbfelől.) Asbóth János: T. képviselőház! A t. belügyminiszter úrnak válaszából megértettük azt, hogy Bécsben már eddig minden, a tudomány által indikált intézkedés meg van téve. Megtudtuk azt is, hogy nálunk a közegészségügyi tanács már tanácskozott és a miniszter úrnak propozicziókat tett. Hogy tehát nálunk még nem történt semmisem. (Igás ! Űgy van! a baloldalon.) Én meg vagyok győződve, hogy ha a pestis nem egy egész generácziót fenyegető veszély, hanem például népgyűlés, vagy alkotmányos választás volna akkor már ott állana az áttörhetetlen fegyveres kordon. (Élénk helyeslés a balés ssélsőbolon.) De ha eddig nem is történt semmi, hanem csak tanácskoztak és a közegészségi tanács a miniszter úrnak propozicziókat tett, akkor is azt hiszem, hogy a dolog komolysága, a veszély nagysága és a parlament tekintélye megkívánta volna (Zaj és derültség jóbbfelől.) legalább azt, hogy a t. miniszter úr mondja el, hogy micsoda javaslatok azok, a melyek proponálva vaunak, és mit szándékozik tenni? Ennélfogva, t. ház, sajnálom, de nem vagyok azon helyzetben, hogy a választ, tudomásul vegyem, ellenkezőleg kérem az ügy fontosságánál és a közvélemény nyugtalanságánál fogva a házat, hogy az interpelláczióra adott választ tárgyalás végett napirend kitűzni méltóztassék. (Helyeslés balfelöl.) Hentaller Lajos: T. képviselőház! A magam részéről szintén nem vehetem tudomásul a miniszter úr válaszát, és nehogy a t. miniszter úr azt higyje, hogy párt szempontból beszélek, én egyszerűen a t. kormánypárt egyik hivatalos lapjára az »Országos Hirlap«-ra hivatkozom és abból olvasok fel néhány szemelvényt azon intézkedésekre vonatkozólag, a melyekkel a t. miniszter úr a házat megakarta nyugtatni. Az »Országos Hirlap« mai számában a következőket találjuk (olvassa): »01ybá tűnnek fel a bécsi pestis-esetre vonatkozólag idehaza kiadott hatósági kommünikék, mint mikor a lajhár megmozdítja a lábát, de nem azért, hogy ugorjék, hanem hogy megvakarja magát. Mindegy, de legalább mégis megmozdult a hatóság. Eddig ugyan semmi intézkedést sem tett, hanem azt írja, hogy figyel é^ figyelni fog. Már ez is igen szép, mert annyit mindenesetre bizonyít ezzel, hogy lapokat szokott olvasni.« Azután a czikket ágy végzi (olvassa): »No hát ennek épen az ellenkezője az igaz. Épen a bécsi intézkedések hiányossága, mondhatni a bécsi hatóság hallatlan indolencziája és fejvesztettsége, az ott elkövetett számtalan hibák és bűnös könnyelműségek teszik a helyzetet végtelenül aggályossá. S igen szomorú jövőt nyithat számunkra, hogy ezeket olyan magasan kiváló két szakember, mint Chyzer Kornél és Miiller Kálmán helyes intézkedéseknek találja. Valami pozitív intézkedéseket kérünk még pedig drákói intézkedéseket és sürgősen. Ne »figyeljen« mos'' a hatóság, hanem cselekedjék. Figyelni mi közönség is tudunk, — de az nem használ a pestis ellen.« Én tehát arra kérem a t. miniszter urat, hogy méltóztassék a legerélyesebb rendszabályokat életbeléptetni és tessék Ausztria és Magyarország között kordont felállítani és senkit a határon be nem ereszteni. Endrey Gyulai A külön vámterület segélyével. (Általános derültség.) Elnök: T. ház! A kérdés az, tudomásul veszi-e a ház a miniszter válaszát: igen vagy nem? (Igen! Nem!) Minthogy a tárgy azonos, ha a háznak kifogása nincsen, mindkét interpelláczióra egyszerre teszem fel a kérdést, ha pedig kifogása van, szét fogom azt választani. (Felkiáltások: Nincs kifogás!) Tudomásul veszi-e tehát a ház a miniszter válaszát. . . Hentaller Lajos: Ez nem politikai kérdés! Elnök: .. . Asbóth János és Hentaller Lajos képviselők interpelláczióira: igen vagy nem? (Felkiáltások: Igen! Nem! Nagy zaj.) Csendet