Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-340

340. országos ülés 1898. október 22-én, szombaton. 259 kérték, hogy az e feletti döntés halasztassék hétfőre, ezt az elhalasztást a szabályok értelmében kimondtam, eddig tehát formai megsértése a szabályoknak nem történt. (Helyeslés.) Hanem azt mégis kötelességem megmondani, (Halljuk! Halljuk!) hogy már is oly útra tértünk, hol a szabályok külső formaságának megtartása is könnyen lehetetlenné válik az elnök kezében. (Igás! Úgy van! a jobboldalon.) A t. képviselő uraknak — a dolgok érdeméhez én nem szólok — egy minden tekinteten fölüli kötelessége, és ezt ebből a székből meg kel] mondanom, a tanácskozásoknak formaszertí, rendszerű lefolyását, a háznak rendjét és a háznak hangját skrupuloze tisztelni. (Élénk helyeslés.) Ezt meg kell nyíltan és határozottan mondanom; nagyon időszerfí, hogy ezt a legkomolyabb figyelmeztetést ebből a székből megtegyem. (Élénk helyeslés és éljenzés.) Már most a napirenden levő tárgy felett a tanácskozást nem folytatjuk, hanem áttérünk az interpellácziókra. Következik Asbóth János képviselő úr interpellácziója. (Zaj.) Kérek csendet! Asbóth János: T. ház! Az hiszem, egyetért velem a t. kormány, sőt jobban tudja, mint én, hogy »gouverner c'est prévoir«, a kormányzás annyi, mint előrelátás. Ezen felfogásban intézem a t. belügyminiszter úrhoz a következő interpellácziót (olvassa): »Interpelláczió a magyar királyi belügyminiszter úrhoz! Miután bécsi tudósok a helyett, hogy Mesopotániában tanulmányozzák a pestis baczillusát teljes kényelemmel, Bécsbe hozzák azt és oly szerencsével késelték, hogy az illető kórházban a ragály tényleg fellépett; miután lehetséges ugyan, de nem valószínű, hogy ott lokalizálni sikerül; miután végre olyan a ragály természete, hogy fellépését bevárni és csak utólag védekezni ellene hiába való kísérlet volna, kérdem a t. minister urat, minő intézkedéseket tett, akár a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőieg, akár önállóan a ragálynak Magyarországba hurczolása ellen ? Ehhez hozzáteszem még azon tiszteletteljes kérésemet is a t. belügyminiszter úrhoz, hogy lenne szíves a választ itt az ülésben nyomban megadni, mert a veszély imminens, a közönség izgatottsága nagy és ez ellen semmi akadály nem forog fenn, a mennyiben a t. miniszter úr már tett intézkedéseket, azt megmondhatja; ha pedig nem tett, azt is megmondhatja. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Elnök: Közöltetni fog a belügyminiszterrel. Következik már most Hentaller Lajos képviselő úr interpellácziója. Hentaller Lajos: T. ház! Én az interpelíáeziómmal egyszerűen azt ezélzom, hogy a nagyközönséget megnyugtassuk azon veszedelmes dolog iránt, a mely szintén Bécs felől áramlik a hazára. Azért minden hosszas indokolás nélkül leszek bátor felolvasni interpellácziómat (olvassa): »Kérdés a magyar királyi belügyminiszter úrhoz. Van-e tudomása a belügyminiszter úrnak arról, hogy a bécsiekne'í sikerült államsegélylyel behurczolni a császárvárosba a keleti pestist ? Van-e tudomása arról, hogy a keleti pestis Bécsben a császárvárosban járványszerűen lépett fel? Ha van, megtett-e minden előzetesen szükséges rendszabályt, hogy a járvány hazánkba be ne hurczoltassék ? Továbbá elegendőnek véli-e, az általa eddig tett óvintézkedéseket? Ha netalán még nem lenne hivatalos tudomása, kérdem, szándékozik-e arról hivatalosan is tudomást szerezni ? Hajlandó-e megtenni a legszigorúbb rendszabályokat a járvány esetleges behurczolása elleni És végre magára vállalja-e az ország előtt a felelősséget azért, hogy az általa teendő óvintézkedések folytán Magyarország területe mentes marad a járványtól?* Elnök: Kiadatik a belügyminiszternek. Perczel Dezső belügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Kötelességemnek tartom, hogy azon két interpelláczióra, a melyet a Bécsben legutóbb felmerült sajnos megbetegedési esetekre vonatkozólag az imént hozzám intéztek, válaszomat nyomban megadjam. (Halljuk! Halljuk!) Legelőször is konstatálnom kell, hogy igenis van tudomásom, mégpedig ez idő szerint hivatalosan arról, hogy Bécsben az egyetemi patologikus intézet bakteorologia laboratóratumában alkalmazott egyik szolgán a megbetegedés negyedik és egyúttal a halálozás napján is, a pestis-kultúrának baczillusai által történt infekczió klinikailag megállapítatott és igazoltatott. Van tudomásom arról is, hogy több eset is fordult elő, a melyekre nézve, habár a megállapítás ez idő szerint még nem történt meg, nagyon közel fekszik a gyanú, hogy ezek is a megbetegedés továbbterjedésnek tekinthetők. Konstatálom egyúttal azt is, hogy az osztrák császári királyi belügyminisztériumban átiratából tudomásom van arról, hogy úgy az osztrák belügyminisztérium, mint az alsó-ausztriai helytartóság és a bécsi helyi hatóság részéről minden megtörtént arra nézve, a mi egyrészt a kellő dezinfekczió tekintetében, másrészt a ragálynak magában a kórházban való tovaterjedése és Bécsbe és távolabbra való elvitelének meggátlására ez idő szerint a tudomány és közigazgatási rendszabályok szerint lehetséges. Nálunk, még 33*