Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-339
246 339 ' országos fllés 1898. ( mint drága kincseket kellene megőriznie. (Élénk helyeslés a bal és szélső baloldalon.) Nem fárasztom a t. házat egyes passzusok felolvasásával, tegnap Holló Lajos t. képviselő úr úgy is felolvasta, (Halljuk! Halljuk!) hanem legyen szabad áttérnem egy másik thémára, arra a komoly lépésre, melyre a t. kormány rászánta magát, akkor, mikor a vámankétet összehívta. Azt hiszem, hogy akkor, mikor Enyedi Lukács képviselőtársam határozati javaslatát egyhangúlag elfogadtuk, nem lehetett senkinek sem az az utógondolata, legalább ezen az oldalon nem, hogy a vámankét csak egy játék lesz, vagy pedig még ennél több, hogy a kormány abból fegyvert óhajt kovácsolni a maga számára és czél zataira. Előre is kijelentem, hogy csak a tényről és a tényleges tiszta valóságról akarok beszámolni és kötelességem ezt tenni annál inkább, mert a túloldalon többen igyekeztek felhasználni ezen ankét tárgyalásait arra, hogy ezen törvényeknek erejét, a melyekért mi itt küzdöttünk és küzdünk, leronthassák. Nem is szólok arról a kijelentésről, a mely a miniszterelnöki székből történt, a mely általános megbotránkozást keltett az egész országban, hogy az önálló vámterület tönkreteszi az országot és a legnagyobb veszedelembe dönti azt. (Zaj a szélső baloldalon.) Azt hiszem, hogy ezt a kijelentést az ankét alatt senkisem használta és így nem hallotta, sőt, miként majd bátor leszek rá hivatkozni, az ankét egyik igen tekintélyes tagjának beszédéből ki lehet mutatni, hogy tulajdonkép micsoda hangulat, micsoda vélemény lengett át az egész ankét felfogásán. Legyen szabad erre felolvasnom Lukács Béla igen tisztelt képviselőtársamnak a túloldalról a következő kijelentését (olvassa): »A magam részéről is óhajtom, hogy az Ausztriával fennálló közösség alapján oldassanak meg a fenforgó gazdasági kérdéseink, de utóvégre, ha ez méltányos alapokon nem sikerülhet és ha önálló módon kellene berendezkednünk, én a magam részéről ettől az eshetőségtől nem félek. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Abban a meggyőződésben vagyok, hogy habár nehéz küzdelmek és sok lemondás árán, de ha rákényszeríttetünk, meg fogunk tudni közgazdaságilag élni és maradni önálló berendezkedés alapján is, (Úgy van! a szélső baloldalon. Általános helyeslés.) nemcsak, de teljes meggyőződésem az, hogy az első évek küzdelmeinek átélése után az ország prosperálásának újabb alapját lesz lehetséges megteremteni. (Éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Nem óhajtom és nem keresem, de ha reákényszeríttetünk, nem félek a különválástól, mert meg vagyok győződve, hogy az a nemzedék, a mely következni fog, áldani fogja a mai nemzedéket, (Éljenzés a szélső baloldalon.) a mely lemondással és küzdelemmel egy újabb virágtóber 20-án, csütörtökön. zásnak vetette meg alapját. A mint mi áldjuk emlékezetét azoknak, a kik a negyvennyalczadiki nagy átalakulást keresztül vitték, mert a jobbágyságot felszabadították és szabaddá tették a munkát, úgy meg vagyok győződve, hogy ha reákényszeríttetünk és ha észszel, munkával, következetes rendszerességgel fogunk hozzá a dologhoz, a mi emlékünket is áldani fogja az a nemzedék, a melynek a nemzeti mukát szabadítottuk fel.« (Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Ez volt Lukács Béla igen tisztelt képviselőtársamnak megnyilatkozása s épen ilyen értelemben nyilatkozott, miként múltkor már bátor voltam jelezni, a volt miniszterelnök, Wekerle Sándor is, (Halljuk! Halljuk! balfelől.) a ki konstatálta nem az agráriusok ellen, hanem esetleg azon érvekkel szemben, a melyeket az agráriusok szájába adnak, azt mondotta, hogy itt nem lehet beszélni egy általános gazdasági válságról, hanem csak egy átmeneti válságról, a melyet azonban általános közgazdasági felvirágzás fog követni. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon. Felkiáltások: Attól félnék! Zaj. Elnök csenget.) Már ezen két példával is elég volna beigazolnom azt, hogy azon argumentumok, melyeket a túloldalon felhoztak, nem felelnek meg a tárgyalások valóságának, már pedig én azt hiszem, hogy épen a kiegyezés időszakában ezen tárgyalások igen alkalmasak lettek volna arra, hogy a túlkövetelésekkel szemben vétóul szolgáljanak. (Igazi Ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) Ez a valódi fegyver, a melyet Deák Ferencz az ő nagy alkotásában lefektetett. De nemcsak a fentiek nyilatkoztak ezen értelemben, hanem egy-kettő kivételével a közös vámterület hívei is, mint magam is, kinyilatkoztattuk, hogy csak az egyenlő alapon és egyenlő méltányossággal megkötött kiegyezésnek vagyunk hívei, tehát nem miudenáron. T. ház! Az ankét meggyőzött bennünket arról, a mit már eddig is tudtunk, hogy az iparos - osztály úgyszólván kivétel nélkül az önálló vámterület mellett foglal állást, ha tehát összevetjük ezen ankét eredményét, úgy azt látjuk, hogy az egyik oldalon az egész iparos - osztály a külön vámterület mellett van, az agráriusok közül pedig azok is, a kik a közös vámterület hívei, csak azon kikötéssel, ha országunk közgazdasági érdekei az egész vonalon méltányos megoldásban részesíttetnek. (Élénk helyeslés a baloldalon.) T. ház! Nem tartozom azok közé, a ki az ipar fejlődésének és fellendülésének egyedüli posztulátumaként a külön vámterületet jelenti ki, daczára annak, hogy meggyőződésem, miszerint a köEgazdasági fellendülés csak az ipar intenzív támogatásával és felvirágzásával képzelhető. Mert jöhetnek bármi kedvező viszonyok az agráriusok segítségére, soha a felvirágozás azon
