Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

339. országos ülés 1898. október 20-án, esiitSitStön. 247 fokára sem a mezőgazdaság, Bem az egész közgazdaság nem emelkedhetik, a mig íigy a kisiparunk, úgy mint nagyiparunk azt a helyet nem foglalja el hazánkban, mint a melyet a XIX. században egy művelt államban megkívánni lehet. És a ki még ma is azon tévhitben él . . . (Folytonos zaj. Felkiáltások a szélsőbalon: Tessék csendet csinálni!) Elnök (csenget): Kérem a szónokot meghallgatni. Major Ferencz: A ki még ma is azon tévhitben él, hogy Magyarország legtermékenyebb talaja daczára is képes megállni helyét csak évtizedekre is, ha ipari fejlettsége azon a fokon marad, vagy oly lassú mértékben halad előre, mint a milyenben haladt az utóbbi harmincz év alatt, akkor elkészülhet arra, hogy Magyarország tönkremenetele és hanyatlásának órája közeledik. Eltekintve attól, t. ház, hogy a szomszéd államok legnagyobb tevékenységet, legnagyobb iutenzivitást fejtenek ki és összes erejüket az ipar fejlesztésére fektetik, mert tudják és meggyőződtek arról, hogy csak az iparnak hatalmas fejlesztése képes biztosítani az államok jólétét és gazdaságát és tudja megadni azt a külpolitikai tekintetet és pozicziót, a mely lyel helyét megállni képes. Én nem tudom, vájjon azon visszaesés, a mely a mi külpolitikai befolyásunk tekintetében az utóbbi időben konstatálható, főleg a keleten, a mikor meghátrálás az osztályrészünk, ebben vájjon nem játszik-e nagy szerepet a mi iparpolitikánk lanyhasága és minden intenzivitást nélkülöző volta, a melyet kell, hogy beismerjünk. Mert már az a körülmény, t. ház, hogy az ausztriai ipar tisztán a magyar fogyasztásra támaszkodik és az itteni ipart még csirájában igyekszik megbénítani, addig a kivi*elre szánt ipartermények külpolitikai elhelyezkedésében nagy hanyatlást és pótolhatlan veszteséget mutatnak már is, mert azalatt, a mig ezen küzdelem idebent folyik, látjuk, hogy a szomszédos országokban ipari befolyásunkat máris úgyszólván teljesen elvesztettük (Igás! Ügy vem! halfelöl.) és a legközelebb jövőben azt is el fogjuk veszteni az egész keleten, — értve ezalatt a Balkán-államokat és a török birodalmat — a mi még roncsokban megvan. Az pedig tagadhatatlan, hogy egy államnak tekintélye, nagysága és szavának súlya abban a mértékben emelkedik, a mennyivel intenzivebb az ipara és a milyen tekintélylyel tud iparával megjelenni a világpiaezon. (Helyeslés balfelöl.) A hadsereg nagysága, t. ház, korántsem áll arányban a fejlett ipar eszméjével és intenzivitása val. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Mert vannak Európában kisebb államok, a melyeknek hadserege a mienkhez viszonyítva számba sem jöhet és mégis világtekintélynek örvendenek és szavuknak van súlya bármely világrészben. Sajnos, hogy e tekintetben vajmi keveset hallottunk alkotmányos életünk alatt, mert elmulasztottuk a kedvező alkalmat arra, hogy iparunkat teljes mértékben kifejlesztve, azt versenyképessé tehettük és ez által tekintélyünket a keleten megalapítottuk volna. (Úgy van! balfelöl.) De vájjon, kérdem, nem képezte-e épen ezen politika és ezen irányzat a legutolsó pontját a szabadelvű kormányok programrajának és csak az utóbbi két-három évben történnek itt a házban érdemleges felszólalások e részben, azelőtt, daczára az iparos osztályok folytonos követeléseinek, a parlament ezzel nem foglalkozott, Pedig, t. ház, mindenki tudta és tudja, hogy az iparososztály napról-napra hanyatlott, sülyedt és ment tönkre. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Pedig, t. ház, nem ütközött volna nehézségbe, ha az igen tisztelt kormány van még elődjei az iparosérdekeknek igazi támogatását tűzték volna ki czélúl és gondoskodtak volna azokról ' az eszközökről, a melyekkel nemcsak megvédeni lehetett volna a létező iparunkat, hanem azt virágzóra emelhették volna. (Úgy van! balfelöl.) Erre vonatkozólag igen sok eszköz áll rendelkezésre; első sorban a szakoktatás terén, másodsorban a hitelviszonyoknak a konszolidálása, harmadsorban az ipartörvény revíziója a képesítés megóvása szempontjából; mindezekkel elég alkalma lett volna a kormánynak, hogy a kisiparost felemelje, a kisiparost megvédje és az őt megérdemlő helyet a társadalomban biztosítsa. (Ügy van! balfelöl.) Pedig, t. ház, mit látunk? Alig egy pár hónapja alkottunk meg egy törvényt, a melynek a czíme az, hogy »a gazdasági és ipari hitelszövetkezetekről*.; és kérdem, van-e egyetlenegy pont abban a törvényben, a mely az iparosok dolgaival foglalkozik? A czíme megvan a törvénynek, de tulajdonképen a törvényben magában egyetlen egy passzus sincs, a mely erről szólana; már pedig, t. ház, a hitelviszonyoknak egészen másnemű megoldását kívánja az iparos és egészen más megoldását óhajtja és kívánja a mezőgazda. (Ügy van! balfelöl.) Ezt egy kalap alá vonni nem lehet; hiszen a biztosíték egészen más az egyik félnél és egészen más a másiknál, az iparosnál, a hol az intelligenczia, jobban mondva a képesítés és a képzettség nyújtja a személyhitelt és a garancziát. (Ügy van! a baloldalon.) T. ház! Az elmondottak igazolják azt as állításomat^ hogy nemcsak a vámterület az, a mely hivatva van arra, hogy az ipart emelje; ez csak egyike azon eszközöknek, a melyek igenis az iparnak védelmet nyújtva annak emeléséhez hozzájárulnak; de azon egyéb tényezők is, a melyeket itt jeleztem, hathatós motívumok