Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-320
jg 820. országos filés 1898. szeptember 6-áii, kedden. ez az időbeli lehetetlenség konstatálódhassék, alkotmányellenes, törvényszegés, a nemzet legszentebb érdekei ellen intézett merénylet. (Élénk helyeslés a bal- és szélsőbalon.) Ezért én semmiféle Javaslatok tárgyalásába bocsájtkozni hajlandó nem vagyok mindaddig, mig a törvény ezen rendelkezésének elég nem tétetik. De, mondom, kérdés lehet még, hogy jogi szempontból beáliott-e azon eset, melyet az 1898. évi I. törvényczik említ? Azok után, miket én tudok, látok és olvasok, ez az eset beállott. Egy játékkal állunk szemközt, a milyennel Magyarország törvényhozása nem találkozott soha. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Az történt ugyanis, hogy egy prekluziv terminus lett május elsejében meghatározva és a két állam törvényhozása elé ez időpontig a megfelelő kongruens javaslatok tényleg beterjesztettek. Azonban mi történt? Nem akarok a quóta-kérdésről szólani, — hol a magyar komány dilpirozása ezekre nézve eklatanter bizonyítva van, — de a Reiehsrath ülésszakát császári kézirattal berekesztették. A mi házszabályaink és az osztrák házszabályok közt óriási a különbség. Az osztrák házszabályok szerint az ott beterjesztett javaslatok, ha az ülésszak alatt be nem tárgyaltattak, le nem terjesztetteknek tekintendők és azokat újból kell beterjeszteni. (Igaz! Úgy van! a szélsőbalon.) A május elsején ott beterjesztett javaslatok tehát jogilag nem léteznek, és a törvény szerint bekövetkezett idus, a melyben konstatálnunk kell, hogy a két állam törvényhozásai előtt nem feküsznek oly kongruens javaslatok, a milyeneket az 1867. évi XII. törvényczikk kontemplál a vámszövetség és a gazdasági kiegyezés tekintetében. így állván a dolog, azt kell kérdeznem, vállalkozhatik-e arra a magyar kormány és vállalkozhatik-e arra egy képviselőház, hogy a nemzetnek törvény által biztosított jogait oly módon akarja kijátszani, hogy provizóriumok által akarja tönkretenni azt a nemzetet, mely jobb sorsra érdemes, semhogy oly kormány által vezettessék, mely a saját szava által biztosított törvényeket sem akarja megtartani. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Én a magam részéről arra kérem a t. házat, hogy az esetre, ha álláspontom nem nyerhetne verifikálást, fogadja el a halasztási indítványt. Nem is tehetne mást, mert hisz a kormány elnök maga is összefüggésben látja a hozandó határozatot az ő később teendő nyilatkozataival. Ha tehát ő megígéri, hogy ezen nyilatkozatait, illetőleg válaszát még ma hajlandó megadni, addig a képviselőház határozatot ne hozzon a napirend tekintetében, mig az interpelláczióra a választ meg nem kapta. De miután a miniszterelnök úr, úgy látszik, abban laborál, hogy előbb hozzunk egy határozatot, a mely a napirendet az ő javaslata szerint fogadja el, azután beszéljünk az interpelláczióról, kötelességet vélek teljesíteni, midőn Kossuth képviselőtársamat felkérem, hogy interpelláeziója helyett most terjeszsze elő kérdését a képviselőháznak, nehogy a határozathozatal felfüggesztésére legyen ok. (Helyeslés balfelől.) Igenis, tegye meg ő ezen szolgálatot a háznak, a napirendi vitában szólítsa fel a miniszterelnököt, hogy adja meg a felvilágosítást azok számára, a kik szavazatukat ezen felelettől akarják függővé tenni. Bármi legyen is azonban ezen válasz, én a magam részéről alkotmányos és képviselői kötelességemnek tartom kijelenteni, hogy ehhez a játékhoz már a játék első pillanatában sem járulok hozzá, s lehetetlennek tartom, hogy a képviselőházat más napirenddel lehessen foglalkoztatni, mint a törvény által előirt önálló vámterületre vonatkozó rendelkezés tárgyalásával, egyáltalában az önálló berendezkedés kérdésével. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Ezért én semmi körülmények között semmi más napirendet nem fogadok el, sőt tőlem telhetőleg — ezt nyiltan bevallom — igyekezni fogok lehetetlenné tenni másnak, mint ilyen javaslatoknak a tárgyalását. (Zajos éljenzés a szélső baloldalon.) Lakatos Miklós jegyző : Kossuth Ferencz ! Kossuth Ferencz: T. ház! Hozzájárulok Polónyi Géza fejtegetéseihez, azon meggyőződésből indulva ki, hogy nem szabad azt nekünk megengedni, hogy az ország ismét olyan helyzetbe jusson, hogy a kormány azt mondhassa az év végén : bármit rendel is a törvény és bármi legyen is az ország világos érdeke, a materiális idő hiányzik arra nézve, hogy a törvény szentsége respektáltassék és érdekeink szerint intéztessenek el az ügyek. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Világosan szól az 1898. évi I. törvényczikk, a melyre majd interpelláczióm motiválásában hivatkozni fogok. Egyébiránt tökéletesen egyetértek — már előre is kifejezem — Polónyi Gréza képviselőtársammal abban a felfogásban, hogy igenis a kormány magával azzal a tény nyel, hogy máig nem terjesztette be azt, a mire a törvény kötelezte, világos törvénysértést követett el. (Úgy van! Ügy van! a szélső baloldalon.) Mert tény az, hogy május elseje elmúlt, tény az, hogy az osztrák birodalmi gyíílésen az úgynevezett kiegyezési törvényjavaslatok nincsenek benyújtva, mert ha be lennének nyújtva, akkor nem történnék meg a benyújtás ismét szeptember végén, mint a hogy meg fog történni. Ennek következtében tö életesen helyeslem Polónyi Gréza t. képviselőtársam felfogását. (Helyeslés a szélső baloldalén.) Elnök: Kivan még valaki szólani?
