Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

339. országos ülés 1898. október 20-án, csütörtökön. 237 mét érvényesítse és annak eleget tegyen, hanem hogy ezáltal megindítható legyen egy oly kétértelmű játék, mely oda vezetett, a hol ma vagyunk. (Élénk helyeslés a bal- és szäsö baloldalon.) Hogy pedig ez így áll, azt még egy másik körülmény is bizonyítja. (Bálijuk! Halljuk !) Bilinsky volt osztrák pénzügyminiszter úr beszédében, a melyet a birodalmi tanács pénzügyi bizottságában tartott, egyebek közt az is foglaltatik, hogy 1897-ben már a kiegyezési javaslatok készen voltak. Nem tudom, hogy kétségbe vonja-e ezt is a t. kormány vagy nem; de mindaddig, ntig nem tagadja, én a magam részéről Bilinsky úr nyilatkozatainak hitelt adok. Már most, ha 1897-ben csakugyan készen voltak ezek a javaslatok, akkor azokat a kormány is benyújthatta volna már 1897. deczember hónapjában a birodalmi tanácsnál, ha ezélja tisztán csak ennyi lett volna. A ezél azonban nem ez volt, hanem az, hogy kipróbáltassák, vájjon a monarchia másik államának törvényhozása képes-e tárgyalni vagy nem és ha május 1-én bizonyossá válik az, hogy nem képes, nem lett volna szabad ezen javaslatokat a két törvényhozás elé benyújtani, hanem igénybe kellett volna venni a törvény azon rendelkezését, hogy az önálló alapon való berendezkedés megtörténjék. (Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) De mit tett a kormány? (Halljuk! Halljuk/) A birodalmi tanács később egy vagy két hónapra rá elnapoltatott, nyilvánvaló bizonyítékául annak, hogy a birodalmi tanács nem munkaképes és ime az önrendelkezés alapján nyugvó törvényjavaslatok még sem nyújtattak be, sőt tett egy mást is, a mit a magam részéről igen sajnálok és ez a következő: összehívta az önálló vámtarifa érdekében az ankétet. Már most azt jelenteni ki itt a házban, hogy az önálló vámterület Magyarország gazdasági érdekeinek elpusztításával, tönkremenésével egyenlő és ezen véleménynyel szemben mégis vámankétet hívni össze, arra, hogy autonóm tarifát létesítsen : (Felkiáltások balfelöl: Ez komédia!) ez, t. képviselőház, egyfelől a politikai szédelgés színével bir, (Úgy van! balfelöl.) másfelől pedig okúi és alkalmul szolgál azon kínos benyomásoknak, a melyeket az embernek látni és hallani lehet, ha az ember kinn és benn e tárgyban objektiv férfiakkal beszél. (Úgy van ! balfelöl.) Valóban kár volt kiváló és kitűnő férfiakat ilyen játékra meghivni akkor, a midőn a kormány úgy gondolkozott, hogy hiszen ebből semmi sem lehet, mert hiszen maga is abban a véleményben van, hogy Magyarország gazdasági önállósítása Magyarország tönkretételét jelenti. Ez, t. képviselőház, olyan játék a dolgokkal, játék az emberekkel, (Úgy van! balfelöl.) hogy e felett egyebet, mint legmélyebb sajnálkozásunkat kifejeznünk nem lehet. (Élénk helyeslés balfelöl.)) A mozzanatok ezen csoportja, azt gondolom, egyike azoknak, a melyekben mi okszerűen konstatálhatjuk, hogy a t. kormány eljárásában sem az őszinteséget, sem a lojalitást, sem az ország iránt tartozó kötelességeknek olyatén teljesítését, mint a miként ezt egy kormánytól elvárni kell, fel nem fedezhetjük. (Úgy van! balfelől.) Egyik motívum tehát arra, hogy alkalmas formában kifejezzük azon bizalmatlanságunkat, a mely bennünk a legnagyobb mértékben megnövekedett. (Úgy van! balfelöl.) De van fgy másik momentum is, a mely hasonlóképen ezt a meggyőződést érleli bennünk és a melyet a quótakérdésnek tisztázása képvisel. A t. pénzügyminiszter úr tegnapelőtti felszólalásában, hivatkozva rám, azt modotta, hogy én voltam az, a ki felfedeztem, hogy a két kormány közt egyezményes javaslatok és megállapodások nem léteznek, a miből természetszerűleg következik, hogy tehát 1898. áprilisban a javaslatokat a két ház elé terjeszteni nem is volt szabad, hanem hozzá kellett volna nyúlni az önálló alapon való berendezkedéshez. Igaz, igy vélekedtem akkor, igy vélekedem ma, s miután a t. pénzügyminiszter úr szíves volt vélekedésemre reflektálni s egyszersmind azt meg is okolni, legyen szabad nekem a t. miniszter úr sajátságos bizonyításával foglalkozni s kimutatni a ház előtt továbbmenőleg, hogy igenis fenforog az az eset, hogy a két kormány között, ha nem is kifejezetten és formulázva, de megállapodás létezik arra, hogy az egyezményes javaslatok feltételesek, vagyis olyanok, hogy azoknak törvényerőre való emelkedése a quóta emelésétől van feltételezve. (Igaz! Úgy van! balfelöl.) Először is meg kell emlékeznünk magáról azon törvényjavaslatról, a mely a monarchia másik államának törvényhozása elé terjesztetett és a melyre a t. miniszter úr nem. reflektált. Ezen törvényjavaslatnak — értem az átutalási eljárásra vonatkozó törvényjavaslatot — indokolásában nyíltan és világosan ki van mondva, hogy »unter der Bedingung, wenn die hiedurch finanziell gesíärkte Position der anderen Reiehshälfte in der Erhöhung der Beitragsleistung zu den gemeinsamen Auslagen gleichwertigen Ausdruck findet.« A t. miniszter úr — igaz — ennyiben hivatkozott a törvényjavaslat indokolására, de elhallgatta ezen törvényjavaslat indokolásának egy más tételét, a melyre majd még később vissza fogok térni, mert annak oly jelentősége van, a mely ebben a házban meg nem ventilláltatott és a melyet tisztába kell hoznunk. Egy másik paszusában ugyanis azt mondja, hogy »die Uebergaugsbestimmung des Artikels 16 hat dariu ikren Grund, dass einerseits das Zugé-