Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-339
238 S 39 * országos fllés 1898. október 20-án, csütörtökön. ständniss der gegenständlichen Abgabevergütung, wie bereits erwähnt, durch eine höhere Beitragsleiatung Ungarns zu den gemeinsamen Auslagen bedingt ist.« (Felkiáltások balfelől: Tehát »bedingt!« Föltétel, nem óhajtás! Mozgás a bal- és szélső baloldalon.) íme ezt el méltóztatott hallgatni és igy a miniszter úr idézete nem volt egészen perfekt. Ismétlem, hogy még rá fogok erre térni, mert ez egy nagyon érdekes dolog, (Halljuk! Halljuk.') a melyet a t. háznak különös figyelmébe fogok ajánlani. (Halljuk! Halljuk!) Hivatkozott a t. miniszter úr a jelenlegi osztrák pénzügyminiszternek, Kaitzl miniszter úrnak a nyilatkozatára is. Ezt is csonkán idézte a t. miniszter úr. Idézte tudniillik azon nyilatkozatát, "melyet az osztrák pénzügyi bizottságban tett, a mely, úgy tetszik nekem, bizonyos előzetes egyetértés alapján tétetett azért, hogy enyhítsen az itteni kormánynak azon kényes helyzetén, (TJgy van! ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) a mely a kontroverziák következtében rá nézve előállott. (Mozgás a szélső balolda Ion.) Ámde itt nem az a kérdés, hogy a pénzügyi bizottságban, hogy igyekezett enyhíteni az osztrák pénzügyminiszter úr a magyar kormány kínos helyzetét, hanem az a kérdés, hogy officziőze hitelesen az osztrák birodalmi tanács előtt milyen nyilatkozatot tett az ottani pénzügyminiszter úr, pedig ennek felolvasását a t. miniszter úr elmulasztotta. Már Polónyi Géza előttem szólott t. képviselőtársam felolvasta ezt a nyilatkozatot, a melynek félreérthetetlen és kétségtelen tartalma — nem kell talán újra felolvasnom — (Halljuk ! [Halljuk !) abban áll, hogy a kiegyezésből pedig semmi körülmények között sem lehet semmi Ausztriában, ha a magyar qnóta megfelelő mértékben fel nem emeltetik. Ivánka Oszkár: Jó volna felolvasni! (Halljuk! Halljuk! Egy hang balfelől: Nem hallotta a miniszter ! Zaj. Elnök csenget.) Horánszky Nándor: Igen, tehát azt mondja az osztrák pénzügyminiszter úr, a birodalmi tanácsnak október 3-án tartott ülésében (Halljuk! Halljuk!) ». . . ich bitté die Herren, dies zur Kenntniss zu nehmen,« — tehát figyelmeztet, — »die Regierung immer darán festgehalten, es wiederholt betont hat und heute noch darán festhält, dass eine, den Verhältnissen entsprechende geminderte Quotenleistung Oesterreichs ein unabweisliches Corollar und eine Ergänzimg der Ausgleichsvereinbarungen bildet.« (Felkiáltások balfelől: Tehát Vereinbarungen! Egy hang bal felöl: Mit jelent ez, •pénzügyminiszter úr?) Gondolom, ez csak félreérthetetlen egy nyilatkozat, azt, hogy kizártnak tartható az, hogy a quóta megfelelő felemelése nélkül az egyezményi javaslatokból törvény lehessen. Tagadja-e ezt a pénzügyminiszter úr? Kérem, erre adjon nekem feleletet, (Halljuk! Halljuk!) mert ez képezi a kérdés tárgyát. Mindaddig tehát, mig erre a t. miniszter úr egyenes, határozott, pozitiv nyilatkozatot nem tesz, igen sajnálom, de argumentácziójára súlyt nem helyezhetünk, hanem el kell fogadnunk a kijelentéseket úgy és abban az értelemben, a mint és a mely értelemben az komoly, kompetens férfiak részérői tétetett. (Ügy van! a baloldalon.) De, t. képviselőház, (Halljuk! Halljuk! balfelöl.) hivatkozott a t. pénzügyminiszter úr a volt osztrák pénzügyminiszter Bilinsky úrnak nyilatkozatára is. Sajnálom, de itt is csonkán idézett. A t. miniszter úr kiszakítja a beszédekből az inezidentális kijelentést; ellenben a lényeges, a pozitiv, a magára a kérdésre vonatkozó kijelentést egyszerűen elhallgatja, már pedig Bilinszky beszédében világosan ki van mondva az, hogy a magyar kormány az osztrák kormánynak abbeli kijelentéseibe, a melyeket 1895 óta szóval is, jegyzékekben is a magyar kormánynak mindig tett, hogy tudniillik az átutalási eljárásnak a kiegyezési kérdésben ellenszolgáltatását a magyar quóta felemelése képezi, a magyar kormány beleegyezett, vagyis belenyugodott. Világosan meg van ez mondva arra a kérdésre adott válaszban, melyet Lecher ottani képviselő úr az ottani kormányhoz intézett: »auch von der ungarischen Regierung anerkannt?« Erre azt felelte: »Ja! ja!«, sőt ezt meg is okolta. Lukács László pénzügyminiszter: igen a junktimot. Horánszky Nándor: Itt nem magáról a szóról van szó. Lukács László pénzügyminiszter: Arról, hogy mi ennek értelme ? Horánszky Nándor: Bocsánatot kérek, de kénytelen vagyok a beszédnek ezt a passzusát, úgy a mint van, felolvasni és még valami egyebet hozzáfűzni. Azt mondta ugyanis Bilinsky úr: >Er habé sehon als Minister erklärt, dass die österreichisehe Regierung von allém Anfange an, und zwar schon mündlich im Október 1895 und dann weiter bei dem folgenden Austausche von Noten wiederholt auf das bestimmteste erklärt habé, in Oesterreich sei kein Ausgleich ohue entsprechende Herabsetzung der österreichischen Quote darchzuführen.« Ezt monda Bilinsky úr. És ekkor hozza a junktimmal összeköttetésbe. Lecher azt a kérdést intézte, hogy elismerte-e ezt a magyar kormány is? Lukács László pénzügyminiszter: Igen, de a junktimot és nem a quótaemelésí. Horánszky Nándor; Erre mondta azt, hogy: Ja. De ennek a volt t. miniszter úrnak még
