Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

236 389. országos ülés 1898. október 20-án, csflt5rt8k8n« ár úgy érti, hogy ott semmi sincs, hogy ott csak a nihil uralkodik, a mint a dolog talán úgy is áll, akkor teljesen értem azt. De miután az összes jelenségek azt mutatják, hogy fájdalom, ott csakugyan van valami és olyan valami, a minek felderítésétől a kormány fázik, kénytelenek vagyunk mégis legalább a nyilvánvaló tényeket és jelenségeket vizsgálat alá venni, és ha a helyzetre vonatkozólag a kormánynál felvilágosítást nem kapunk, azt legalább magunk megvilágítani. Az 1898 : I. tcz. bennünket bizonyos kötelességek teljesítésére kötelez. Mi ezen törvényczikknek testi és lelki épsége felett — hogy úgy fejezzem ki magamat — valóságos tartalma és szelleme felett őrködni kötelezve vagyunk. (Ügy van! a halóidálon.) Kötelezve vagyunk pedig azért, mert akkor, a midőn mi ezen törvényeknek megalkotását és létrehozatalát elősegítettük, erkölcsi obligót vállaltunk arra, hogy azon törvényeknek azon szelleme, a mely ezen törvényeknek megalkotását irányította, valóban érvényesüljön is. És legalább részünkről minden el legyen követve arra, hogy ezen törvények szelleme se elhomályosítható ne legyen, se ezzel szemben oly dolgok be ne következhessenek, melyeknek vádja és súlya bennünket is terhelhetne, azon esetre, ha mi ezen törvény igazi szellemének és tartalmának fentartása és megvédése érdekében el ne követnénk mindent, a mi módunkban és hatalmunkban áll. Ebből kiindulva, t. képviselőház, mindjárt egy kérdés ötlik a szemem elé, a melylyel szemben mi már konstatálhatjuk, hogy a kormány ezen törvénynek rendelkezéseivel és szellemével szemben nem járt el azzal a korrektséggel, és azzal a politikai tisztasággal, a melylyel ezen törvény rendelkezéseivel szemben eljárnia egyenes kötelessége lett volna, (Helyeslés balfelől.) és pedig nemcsak az ország iránt vállalt obiigónál fogva, hanem azokkal szemben is, a kik vele együtt a törvény igazi szellemének fentartása és érvényesülése érdekében annak idején vele együtt közreműködtek, (Igás! Ügy van! balfelől.) Itt van, t. képviselőház, a május eíseji terminus és annak jelentősége. Polónyi Géza t. képviselőtársam a múlt alkalommal tartott beszéde egyikében azt mondotta, hogy ezen májusi terminus megszületésének én és a ház igen tisztelt elnöke vagyunk a keresztszülői. A dolog nem egészen így áll. Én ezen törvényczikk megszerkesztésében semmi részt nem vettem. Résztvettem igenis egy tanácskozásban, a hol a ház t. elnöke nem volt jelen, mely ezen törvénynek a törvényhozás elé való meghozatalát megelőzte, és annyi való és tény, hogy akkor ezen törvény támogatásának egyik feltételéül a többek között azt jelöltem meg, hogy ez a május elseji terminus a törvénybe valósággal be is iktattassék és pedig abban az értelemben és abban a szellemben, a melyben akkor ezen május elseji terminus a törvénybe beiktatandó volt. Mi volt ezen május elseji terminusnak az értelme? Talán az, hogy a két kormány — az osztrák és a magyar kormány — ezen javaslatokat a ház asztalára letegye, és ezzel minden további feladata véget ért, avagy ezen törvénynek szelleme és értelme az volt-e, hogy ezen törvény csak akkor nyújtatik és nyújtathatik be a két törvényhozás elé, ha az osztrák törvényhozás munkaképes is? Kérdem a t. miniszterelnök urat: melyik volt a kettő közül a május elseji törvénynek az értelme? Én azt gondolom, hogy az utóbbi, mert miről volt szó? Szó volt arról, hogy az osztrák törvényhozás működése — miért, miért nem: az ide nem tartozik — meg van akadva. Respiriumot ad tehát a törvényhozás arra, hogy további lépésekhez csak akkor folyamodik, ha május elsején nyilvánvalóvá válik, hogy a monarchia másik államának, Ausztriának törvényhozása abban a helyzetben van, hogy normálisan működhetik, tehát, hogy az egyezményes javaslatok itt és ott rendszerint tárgyalhatók is lesznek. Hiszen kérem magának a törvényjavaslatnak az indokolása is világosan czéloz erre, mert az indokolásban ki van mondva, hogy, — »mivel pedig az erre vonatkozó intézkedések előkészítése, törvényhozásilag megállapítása és életbeléptetése szükségképen hosszabb időt veend igénybe« stb. — a miből tehát a kontrárió világosan következik, hogy az intenczió, mely a törvényhozást és a kormányt ezen május elseji terminus megállapításánál vezette, az volt, hogy az osztrák törvényhozás munka- és működésképes legyen. (Igaz! Úgy van! a balés szélső baloldalon.) Sőt ezen általam most felolvasott passzusban még egy más intenczió is kifejezésre jut; nevezetesen az 1867 : XII. t.-cz. 68. szakaszának rendelkezése. Miért ? Egyszerűen azért, mert abban az esetben, ha később nem, ennek megfelelő intézkedéseket akartunk volna létesíteni és nem oly formában, a minőben az 1868:1. t.-cz. ezt megalkotta: akkor mire való lett volna az előkészítés és az arra szolgáló idő ? Világos tehát a logikusan gondolkodó ész előtt, hogy ennek hátterében azon felfogás és gondolat állott, hogy itt továbbmenő oly intézkedések megtételéről van szó, a melyeknek tárgyalása hosszú időt vesz igénybe. És ezekkel szemben mit tett a t. kormány? Tette azt, hogy daczára annak, hogy április hóban és később is a monarchia másik államának törvényhozása működésképes nem volt, mégis beterjesztette a törvényjavaslatokat, világos jeléül annak, hogy a kormány intencziója nem az volt, hogy az 1898 :

1. törvényczikk szelle-