Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-339

234 839. országos ülés 1898. október SäO-án, csütörtökön. egy szakasz sem, a melyet önök már rútul meg ne szeglek volna. Itt van a törvényczikkk 25, §-a. Hát nem hirdeti-e önöknek is és mindenkinek a világon, hogy ennek a kiegyezésnek egyik alap­feltétele az, hogy csakis az alkotmányosan kor­mányzott Ausztriának alkotmányos képviseletével állapíthatja meg azon viszonynak törvényes sza­bályozását, melyek közösen vagy közös egyet­értéssel intézendők. És mit látunk? A magyar kormányelnök — még egyszer az igazmondásra hivatkozom — feláll a képviselőházban, ünnepé­lyes nyilatkozatot tesz, hogy ő ezt meg akarja és meg is fogja tartani, a 14. §. alapján való ren­deleti kormányzást nem tartja odaát alkotmá­nyosnak, azért nem tartja az ezen szakasz alap­ján való kormányzattal szemben lehetségesnek, hogy az általunk hozott törvények életbelépje­nek. Tényleg azonban azt látjuk, hogy Ausztriá­ban végre is hajtatott a 14. szakasz alapján a czukorprémiumról szóló törvénynek két partija, az egyik a Julius 31-ig terjedő törvény, a melyet csak szeptember 29-én jelentett be az osztrák kormány, végrehajtatott az egész provizórium és akarnak csinálni az 1867 : XII. törvényczik 35. szakaszában lefektetett alapelv ellenére egy jö­vendő provizóriumot a 14. szakasz alapján, a melyről volt szerencsém kimutatni, hogy a pro­vizóriumok legotrombábbja és legveszedelme­sebbje lenne, mert a míg Magyarország kötve lenne saját törvényei által azon időre, a melyre azt megalkotta, addig Ausztriában a 14. szakasz­szal való kormányzást az osztrák kormány tet­szésétől tennék függővé, hogy ott meddig álljon fenn a provizórium, a melyet Magyarország ha­tározott időre alkotott. Itt van a törvénynek 68. §-a. A mint számtalanszor kimutattam, azt rendeli, hogy ha az egyezkedés a két fél alkotmányos képviselete közt létre nem jön, az önálló vámterület állí­tandó fel. Ez a helyzet beállott 1898. január 1-én. Megszegték a törvényt már akkor, csinál­tak egy új provizóriumos törvényt félesztendőre és megszegetik újból most már nemcsak a 68-ik szakasz, de az 1898. évi I. törvényczikk is; mert itt áll előttünk 1899. január elseje és ma még semmi intézkedés sincs téve arra, hogy az önálló rendelkezés Magyarországon életbeléptot­hető legyen. Ezzel szemben a nemzet megtévesz­tésére hoztak Enyedy Lukács indítványára egy egyhangúlag elfogadott határozati javaslatot, meg­tették a törvény világos rendelkezése ellenére, hogy külön határozati javaslattal kötelezték a kormányt, hogy az önálló rendelkezésre vonat­kozó intézkedéseket tegye meg, de nem tették meg, hanem kijátsza a parlamenti" határozato­kat, lábbal tipor mindent, a minek szentnek és sérthetetlennek kellene lennie. De kimutattam, hogy önök indemnitást kér­nek közösügyi költségekre is. Általános formák szerint helyes az a felfogás, hogy egy törvény­hozásnak joga van meghatalmazást adni egy kor­mánynak arra, hogy az előbbi költségvetés kere­tében jövőre is felhasználhassa a bevételeket. De az 1867 : XII. törvényczikk szerint ez mindenütt lehetséges, csak Magyarországon nem, a közös­ügyi kiadásoknál. Mert itt a törvény 18. és 40. szakaszai szerint előbb meg kell állapítani az arányt, aztán a delegáczióknak megállapítaniok az összeget s csak azután lehet azt Magyar­ország költségvetésébe beállítani. Olvashatták kormánypárti lapokban is, hogy ha mi most a költségvetést tárgyalnók, abba a közösügyi költ­ségeket be nem állíthatnék, nem lévén quota­arány és nem lévén a mennyiségre nézve dele­gáczionális határozat. Pedig ha valami nem vehető fel a költségvetésbe, a költségvetés prolongáczió­jában sem adhatunk meghatalmazást annak el­költésére. (Élénk helyeslés a szélsőbalon.) Hisz, ha végigtekintünk az egész 1867: XII. törvényczikken, könnyű kimutatni, hogy az már roskatag, alapjából kiforgatott oly törvény, mely­nek legfundamentálisabb intézkedései nem éruek ma már egy fakovát sem. Mert létezik egy több­ség, mely Műben fogantatván, a törvény ellenére támogat egy kormányt, mely már régen meg­érdemelte volna, hogy innen elkergettessék. Elnök (csenget): Kérem a képviselő urat, hogy egy egész többségről a parlament méltó­ságának megfelelő módon nyilatkozzék. (Zajos ellenmondások a bal- és szélső baloldalon.) Polónyi Géza Köszönöm a figyelmezte­tést. Talán hevem elragadott. (Felkiáltások a szélsőbalon: Dehogy!) De szolgáljon mentsége­mül, — mert mentségemet előadni jogom van — hogy a parlamenti illemszabályokra csak annak van jogczíme, a ki magának a parlamentariz­musnak alapelveit respektálja. (Úgy van! a szélső balon.) Mi a kormányt, mióta az országgyűlés összejött, nem tekintjük parlamentárisnak, mert törvénytelenül összeharácsolt többséggel kormá­nyoz. S mert e meggyőződésemben nemcsak meg­ingatva nem vagyok, hanem a kormány újabb ténykedései fényesen bizonyítják, hogy azon a lejtőn, a melyen eddig haladt, még messzebb is hajlaudó elmenni: féltem báró Bánffy Dezső ke­zében a magyar alkotmányt és azért nem járulok ahhoz, hogy a meghatalmazási törvény napirendre tűzessék. (Hosszantartó, zajos helyeslés a szélső baloldalon. A szónokot számosan üdvözlik.) Lakatos Miklós jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Híven és'következetesen azon álláspont­hoz, a melyet a ház munkálkodására és ezzel kapcsolatosan a ház napirendjére vonatkozólag már a múlt alkalommal elfogadtunk és nagyobb

Next

/
Oldalképek
Tartalom