Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-336
|g4 336 « ««»s*g08 Blés 1898. október lí-én, aétffin. hírlapjában már egy héttel ezelőtt — egy nyilvánvalólag tendencziózus és az én tudomásom szerint alaptalan oly közlemény jelent meg, mely a kormányt és a t. kormánypártot arra figyelmezteti, mintha az ellenzék azt határozta volna el, hogy obstrukeziót fog csinálni a bizottságokban, a hol tömegesen megjelenvén, indítványokat fog beadni. Ámde nemcsak hogy eanek semmiféle szimptomáival nem találkoztak önök, de ellenkezőleg találkoztak azzal, — bár sajnos, hogy így van, — hogy azon tagok se jártak el a bizottsági ülésekre, a kik a bizottságnak tagjai voltak. Magam részéről egész ünnepélyesen kijelentem, hogy ilyen dolgokról egyáltalában homályos sejtelmem sincs, annál kevésbbé tudomásom. Ez a dolog nem való. Azonban, daczára ezen tényállásnak, ezt olvastam a »Neue Freie Presse« október hó 14-iki számában: »In politischen Kreisen war heute Abends das Grerüeht verbreitet, dass die Opposition das Zustandekommen des Indemnitäts-Gresetzes durch Obstruction verhindern wolle. Von anderer Seite wurde dem Gerüchte wiedersprochen, jedoch nur mit dem Bemerken, dass die Opposition noch keine definitiven Bescblüsse gefasst hat. Die Regierung scheint von dieser Absicht Kenntniss zu besitzen, und darauf dürfte es wohl zurückzuführen sein, dass die Indemnitäts-Vorlage schon heute eingebracht wurde*. Hát, t. ház, itt nyilvánvaló, hogy a »Neue Freie Presse«, mely — mint tudjuk — mindig jól van informálva, világosan megmondja, hogy a kormány azért hozta be az indemnitást, mert obstrukcziótól fél és ezért tették meg a pénzügyi bizottságban azt, hogy ugyanazon napon tárgyalás alá vétették az indemnitási javaslatot minden házszabály lábbal tiprásával, és azt ott le is tárgyalták. Mit lehet ebből következtetni mást, mint azt, hogy egy fővárosi hírlap közleményére a kormány és a pénzügyi bizottság belementek a házszabályok olyan megsértésébe, a mire semmi szükség nem volt, és ebből a következtetés az, hogy miután nekünk jogunk volt a pénzügyi bizottságban megjelenni, ezen eljárás nyilvánvalóan czélzatos volt. Már most térjünk a kérdésnek tárgyalására. A törvényjavaslat, mely be van nyújtva, ezt a czímetviseli: »Törvényjavaslat az 1899. év négy első hónapjában viselendő közterhekről és fedezendő állami kiadásokról.« Ez a czím nem helyes. Ennek a czímnek meg kellene még valamivel toldatnia a ministerelnök úr által, még pedig azzal, hogy ez quóta-provizórium, mert mindjárt ki fogom mutatni, hogy az indemnitáson kivfíl, ez nem egyéb, mint quóta-provizórium. És most már jelzem, hogy épen ebből az okból nekem a létező közjog alapján súlyos aggodalmaim vannak az iránt, hogy vájjon a jelenleg élő törvények mellett ez a törvényjavaslat a jelen időben tárgyalható-e és napirendre tűzhető-e? Majd ki fogom mutatni, súlyos aggodalmaim vannak erre vonatkozólag. Nem szükséges, hogy annyiszor kinyilatkoztassam, hisz tudja mindenki rólam, hogy én a függetlenségi pártnak vagyok híve, a ki a nemzeti önállóságnak programmját vallom és ennek folytán minden olyan intézkedést, mely a nemzeti önállóság tényét regisztrálja, vagy törvénybe iktatja, csak örömmel üdvözlöm és ha azzal a czélzattal történt volna a dolog, hogy a kormány ő Felségét a királyt, a ki ehhez a javaslathoz való előzetes hozzájárulását bizonyosan megadta, arra az álláspontra birta volna reá, hogy a quóta kérdésében Magyarországnak önállólag is van joga rendelkezni, akkor gratulálnék. Azt hiszem azonban, hogy akkor, a mikor a magyar kormány ily javaslatot, a melyhez az én meggyőződésem szerint, a jelenleg élő törvények szerint joga nem volt, benyújtott, akkor nem tudva cselekedett úgy, a hogy cselekedett, mert lehetetlenségnek tartom, hogy máskép a korona hozzájárulását kinyerhette volna. Miként áll a dolog, t. ház? Eltekintve azoktól a bizalmatlansági okoktól, a melyek a kiegyezéssel kapcsolatosan az azelőtt való időkből felmerülnek; eltekintve attól, hogy ezen törvényjavaslatnak tárgyalásába bele kell mennünk, meg kell néznünk, hogy mit tartalmaz az? Tudjuk, hogy a quóta-arány az 1887. évi XXIII. törvényczikk által meg lett hosszabbítva 1897. évi deczember hó 31-ig. Azt is tudjak, hogy az 1898:1. törvényczikknek 1. §-a szerint a quóta-arány 1898. évi deczember hó 31-ig, tehát egy esztendőre kiterjedő!eg lett prolongálva. Az a törvényjavaslat, a mely a kormánynak a kiadások fedezésére vonatkozólag meghatalmazást ad, ha megszavaztatik, felhatalmazást ad arra is, hogy a közös ügyek fedezésére a költségek szintén hajtassanak be a megfelelő adó útján és fordíttassanak azon arányban és összegben a közösügyi czélokra, a melyekben azok az eddigi törvényekben meg vannak állapítva. Ez azonban az 1867: XII. törvényczikk alapján egyszerűen lehetetlenség, mert úgy áll a dolog, hogy a quóta-arány csak deczember hó 31-ig van megállapítva, január hó í-én túl pedig sem az arány, sem az összeg megszavazva nincs és így a kormánynak a quótára és a közösügji költségekre szóló meghatalmazást adni egyszerűen lehetetlen. Szinte kérdés az, hogy miért adatik be ez a javaslat épen ma, e szokatlan időben, midőn a költségvetés a bizottságok által már letárgyaltatok, midőn az már itt is tárgyalható lenne és midőn ma már hónapok óta sürgetjük, hogy tessék benyújtani a kiegyezésre vonatkozó önálló
