Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-333

383. országos illés 1898. október 8-án, szombaton. 139 fontossággal biró konkrét tényről, beszélek arról, hogy báró Dipauli, az osztrák katholikus néppárt vezérférfia a múltkor, mikor még nem volt miniszter, felállott az osztrák Reichsrathban és nyílt ülésen megmondotta azt, hogy ő ezen kiegyezési javaslatokat csak lényeges módosítások mellett hajlandó elfogadni és azoknak keresztülvitelét követelni fogja. Báró Dipauli nemcsak a többség tagja, hanem — a mint méltóztatnak tudni — ezen nyilatkozata után miniszteri tárczát kapott; nem szabad feltételeznem oly politikai immoralitást, a mely ennek az urnak meggyőződését a miniszteri tárcza kedvéért pár hónap múlva megváltoztassa. (Zaj jóbbfelől.) Mindentől eltekintve, a magyar kormány bujkálása a napnál világosabb azon ténynyel szemközt, a melyet a quóta-kérdésnek nevezünk. Lehet vita, de egy dolog felett nincs kétsége annak, a ki olvasni tud, és beszédeket hallgatni képes, azon dolog felett tudniillik, hogy az osztrák kormánynak hivatalosan enunciált álláspontja, az osztrák Reichsrathban kifejtett politikai álláspontja az, hogy a kiegyezésben állítólag Magyarország számára adott előnyök a quótaemelésben kell, hogy rekompenzácziójukat találják. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Már most t. képviselőház, a miniszterelnök úr, valahányszor e tárgyban kérdés intéztetik hozzá, egyszerűen azt mondja: Énnekem ebben a dologban álláspontom nincs; majd a quótabizottságokat illeti a dolog és ezekre vár az, hogy ebben a kérdésben állást foglaljanak. A törvény a quótakérdésben ugyanaz Ausztriában mint Magyarországon. Ott sem volna tehát helye, hogy a kormány álláspontját jelezze, mielőtt a quótadeputáczió a tárgyalásokba belemenne; de az osztrák kormánynak van álláspontja, az az álláspontja, hogy a quótát pedig minden áron fel kell emelni, még ha a százalék kérdésében Kaizl úr és társai közt differencziák vannak is, a 35 és 38°/o os quóta kérdésében; de ebben a kérdésben minden kétségen felül álló dolog az, hogy az osztrák kormánynak az az enuneziált álláspontja, hogy csak azon esetben járul hozzá ezekhez a j'avaslatokhoz, ha egyúttal sikerül a quóta felemelése is. Ezzel szemben mi több, mint félesztendeje ostromoljuk a magyar kormányt, hogy hát mondja meg férfiúhoz illő nyíltsággal és politikushoz illő kötelességérzettel, mi az álláspontja legalább azon elvi kérdésben: akarja-e a quótaemelést, beleegyezik-e a quótaemelésbe, vagy nem. De ebben a kérdésben sem tudjuk meg álláspontját; álláspontját nem tudjuk meg egyáltalán, hanem settenkedve kormányozni akar úgy, hogy bevégzett tények elé állítván az országot, kényszerhelyzetet teremtsen, a melyben még örvendenünk kelljen, hogy a quótaemelés ben megfizetett borravalóval elfogadtatnak velünk egy kiegyezést, a mely az országra nézve káros és veszedelmes. Már most, t. képviselőház, ha egyszer ez a felfogás jogosult és tényekre támaszkodik, akkor minden kétségen kivtíl áll az, hogy az a felfogás, mintha ezen kiegyezési javaslatok elintézhetők volnának, különösen pedig rövid idő alatt, oly idő alatt, a mely idő alatt Magyarország törvényhozásának elég ideje legyen még az önálló rendelkezésre vonatkozó javaslatokat január elsejéig törvényerőre emelni, nem jogosult, hogy ez a dolog ma már be nem következhetik. Fel fogom használni az első alkalmat arra, t. képviselőház, hogy megvádoljam a kormányt ezen alapon nyilván elkövetett alkotmány- és törvénysértés miatt, mert így játszani egy nemzet érdekeivel, azokat a bizonytalanságnak így kitenni, arra csak Bánffy Dezső kormánya lehet képes. T. képviselőház! Bármiként álljon a dolog, ennek a törvényhozásnak, a magyar képviselőháznak joga van követelni, a kormánynak kötelessége bennünket felvilágosítani az iránt, hogy meddig tart hát ez a czirkuszi komédia, a melyet ma kiegyezési tárgyalások neve alatt ismerünk, a melynek nem is rejtett, hanem nyíltan bevallott háttere, csapdába csalni a miniszterelnököt, a ki provokálta a Reicksrath összehívását, csapdába csalni azzal, hogy igenis, tárgyaljuk a kiegyezés^, de nem azzal az elhatározással, hogy törvény is legyen belőle, hanem azzal, a lapjaikban is nyíltan bevallott elhatározással, hogy abból törvény ne lehessen, legalább így nem. És mégis akad magyar kormány, t. képviselőház, a mely nem csak segédkezet nyújt ehhez a játékhoz, nem csak benyújtja ezen javaslatokat, hanem arra sem akar vállalkozni, hogy a magyar törvényhozást még csak az iránt is tájékozza, mikor hozzá kérdés intéztetik erről az oldalról, hogy mikor látja hát bekövetkezettnek azt a határidőt, a melyen belül az önálló rendezkedésre vonatkozó javaslatokat már csak azért is be kell nyújtani, mert a törvény úgy rendeli, hogy ezeknek január elseje előtt törvényerőre kell emelkedniök. Hát én egész tisztelettel kérdem a miniszterelnököt, tájékoztassa a magyar képviselőházat arról, hogy mi a felfogása ezen kérdésben. Nincs-e jogunk ezt tudni, vagy hivatalos titok-e ez? T. képviselőház! Ha a magyar kormány, a melynek eddig mindig volt álláspontja, nem úgy, mint Pulszky Ágost t. képviselőtársam felhozta, mert eddig a magyar kormánynak meg volt az álláspontja, felolvasta Kossuth Ferencz t. képviselőtársam, és majd alkalomadtán újból felolvasom én is: 1896. deczember 10-én megmondta már világosan azt, hogy ő az önálló vámterület 18*