Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-333

\ 3g 383. országos ülés 1898. október 8-án, szombaton. garaneziákat kérne arra nézve, hogy itt e házban a javaslatok, iigy a hogy beterjesztettek, el is fogadtatnak ? Én azt gondolom, t. ház, hogy úgy a mint az osztrák Reichsrathnak meg van a joga a beterjesztett javaslatok felett tárgyalni, ágy van meg a joga a magyar országgyűlésnek is e javaslatokat tárgyalni, azok felett határozni. A kormány abban a nézetben van, hogy a beterjesztett javaslatok az ország érdekeinek megfelelnek s törekedni fog minden erejével, hogy ezen javaslatok el is fogadtassanak. (Helyeslés 'jobbfelöl.) Az osztrák kormánynyal létrejött megállapodás szerint az osztrák kormány is magáévá tette (Felkiáltások a szélsőbalon: Junctim melletti) ezen javaslatokat és minden erejével arra törekszik, hogy azok az osztrák országgyűlésen elfogadtassanak. Ezen megállapodás az egyezség folytán így lévén, természetes dolog, hogy — most már az osztrák parlament meg is kezdvén a tárgyalásokat, és az első olvasáson már keresztül is vitetvén a dolog — szükségesnek tartom, hogy mi is ezen kérdéssel részletesen és alaposan foglalkozzunk. Ezen reményemnek és óhajtásomnak adtam kifejezést a szeptember hatodikán tartott ülésben. Ezen reményem — ez idő szerint úgy látszik — megvalósul és igy természetes, hogy a bizottságokban való érdemeleges tárgyalásoknak most már meg kell indúiniok. Igen óhajtanám, ha a javaslatok a házban is mielőbb tárgyalás alá kerülnének. (Helyeslés a jobboldalon.) Kossuth Ferencz: T. képviselőház! Személyes kérdésben kérek szót. A t. miniszterelnök úr vagy félreértett engem, vagy én nem tudtam magam kimagyarázni. Én azt állítottam, hogy csak komoly javaslatokkal lehet a bizottságok elé járulni. Semmi jelét nem látom annak, hogy egyetértés léteznék az osztrák és magyar kormány között. Tudjuk mindannyian azt, hogy a bécsi birodalmi gyűlésen benyújtott törvényjavaslatok indokolásában bizonyos feltétel volt szabva ahhoz, hogy a javaslatokban jelzett dolgokat a kormány elfogadja, vagy azok elfogadását javasolja. De a pénztlgyminiszter is nyílt ülésen kifejezést adott ennek. B. Bánffy Dezső miniszterelnök: Nem áll sem az egyik, sem a másik! Kossuth Ferencz: Én tehát bátor voltam azt kérdezni a t. miniszterelnök úrtól, miféle biztosítéka van arra nézve, hogy csakugyan létezik egy határozott megállapodás a két kormány között? Mert különben csak meddő munkát végeznek a bizottságok és mindössze is csak egy színjátékká változik át a bizottsági tárgyalás. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Polónyi Géza Mindenekelőtt szükséges, hogy konstatáljuk, hogy a t. miniszterelnök úr az osztrák kormányra való hivatkozásaiban nem egészen szerencsés, mert a két kormány jelenlegi politikai helyzetében óriási nagy különbség van. A magyar kormányt az 1898:1. törvényczikk feltétlenül kötelezi arra, hogy azon esetben, ha az osztrák birodalmi gyűlés kellő időben, tudniillik május elsejéig be nem nyújtaná a javaslatokat, tehát azok tárgyalása kellő időben nem eszközölhető: a magyar kormány oly önálló rendelkezést tartalmazó javaslatokat nyújtson he, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) a melyeknek törvényerőre emelkedése 1899. január elseje előtt lehetséges legyen. (Igaz! Úgy van! helyeslés a szélső baloldalon.) Ezt a törvény rendeli így, t. ház ! A kérdés tehát — azt hiszem helyesen teszem fel a kérdést, gróf Apponyi Albert szavait interpretálva — az, hogy a t. kormány nyilatkozzék és tájékoztassa az országot arra nézve, mikor áll be az az időpont, a melyet ő magára nézve kötelezőnek tart abban a tekintetben, hogy ezen, a törrény által megszabott önálló rendelkezésre vonatkozó javaslatok a ház elé terjesztetvén, január elseje előtt törvényerőre emelkedjenek ? (Halljuk! Halljuk! a szélső baloldalon.) Fontos ez, nemcsak a kormány szempontjából, hanem az ország közgazdasági érdeke és minden egyéb nagy nemzeti érdek szempontjából. (Úgy van! Úgy van! a szélső báloldalon.) Már most, t. ház, ezen kérdésnél szabad legyen egy kicsit immorálnom és habár nem akarok sokáig vele foglalkozni, egy körülményt mégis felemlítenem. (Halljuk! Halljuk! a szélsőbaloldalon.) A helyzetet az a kép illusztrálja legjobban, a melyet a napokban egy kirakatban láttam, a hol két horgász ül egymással szemközt, és az a czifra dolog, hogy hal nem lévén, egymás parókájára halásznak. Báró Bánffy Dezső és gróf Thun Ferencz miniszterelnök urak a két horgász és több mint nyilvánvaló, hogy ezen urak egymás parókájára utaznak ugyan, de elsősorban Magyarország bőrére. (Igaz! Ügy van! Derültség a szélsőbaloldalon.) Hát, t. képviselőház, van-e Magyarországon oly optimista politikus, még báró Bánffy Dezsőt sem veszem ki, a ki egyáltalában képzelhetőnek tartja azt, hogy a mai helyzetben az osztrák birodalmi gyűlésen a beterjesztett javaslatok úgy, a hogy beterjesztvék, elfogadtatnak, igen vagy nem? (Felkiáltások a jobboldalon: Nem lehet tudni!) Van-e önök közt egy, a ki ezt ma hiszi? Mert ha van, az álljon fel, hogy lefotografálhassuk és a messze jövendők számára megörökíttethessük. (Élénk derültség balfelől.) T. képviselőház! Semmi egyebet nem kell tudnunk, mint két konkrét és minden kétségen kívül álló tényt. Nem beszélek az osztrák ellenzékekről, hanem beszélek egy politikailag nagy