Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-319

319. országos ülés 1898. szeptember 5-én, hétfSn. 1 2 óráig is vitatkozni lehet, de délután 2 órán túl vitatkozni nem lehet. Polónyi Géza: Ezt én nem mondtam ! Ezt ön mondja! Berzeviczy Albert*. A képviselő űr felfogásának következménye ez; mert épen arról az oldalról hallottuk gyakran azt a nézetet nyilvánítani, hogy az ülések rendes idejét előzetes házhatározat nélkül meghosszabbítani nem lehet. Mellesleg említem, nem mintha a képviselő úr személyére vonatkoztatnám, hogy ily esetben az első felszólaló képviselő azon kényelmes és kellemes helyzetben volna, hogy as. ülés egész idejét kibeszélhetné, a nélkül, hogy neki valaki ellenmondhatna, mert utána több szónok nem következhetnék. (Igaz! Úgy van! a jobboldalop.) Én megengedem, hogy ezen kérdés, melyet én egész objektíve tárgyalok, bizonyos tekintetben, a házszabályok alkalmazása szempontjából kontroverz kérdést képezett mindig és képez jelenleg is. De épen mert ez kontroverz kérdés, mely a házszabályok direkt alkalmazása alól szükségképen kivonja magát, az, ki az elnöki széket foglalja el, kénytelen abban a maga egyéni nézetét érvényesíteni. És valamint én a t. képviselő uraktól nem veszem rossz néven, hogy ők egyéni néüetükhöz ragaszkodnak, ne méltóztassék abban sem önkényt és erőszakot látni, ha az, ki ily esetben az elnöki széket elfoglalja, akkor, mikor a házszabályok direkt útmutatást nem adnak, a maga egyéni felfogását érvényesíti. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Ezen kontroverz kérdést most a jövőre nézve ei nem dönthetjük, mert a napirend előtti felszólalás határozathozatal tárgyát nem képezheti, de ha a képviselő urakat ez nyugtalanítja, módjuk van arra, hogy e tekintetben a jövőre a ház elhatározását provokálják. Én köteles tisztelettel fogom magamat alávetni a többség határozatának, de arra az esetre, ha az nyilvánított véleményemtől eltérne, kénytelen volnék a t. házat arra kérni, méltóztassék a házszabályok rendelkezéseit kiegészíteni oly irányban, hogy ily esetekben vagy a felszólalók száma korlátoztassék, a mint erre a házszabályok 114. §-ában preczedens van, vagy az elnökségnek megadassák az a jog, hogy mikor az ülés befejezésének rendes ideje bekövetkezett, tekintet nélkül az esetleg még felszólalásra jelentkezettekre, a vitát berekesztettnek nyilváníthassa. Ezek nélkül az elnök és a ház oly dilemmába fog jutni, ha a vitát megengedi, a mely dilemmából logikus kibontakozás egyáltalán nem lehetséges. Ezeket kivántam a felhozott kérdésre nézve lehető röviden elmondani és ehhez még csak azt akarom hozzáfűzni, hogy ismerem gyarlóságaimat, korántsem hiszem azt, hogy ha abban a székben ülök, akkor a csalhatatlanság kiváltságával dicsekedhetem, de azt bátran és önérzettel merem állítani, hogy mikor abban a székben ülök, magamat ott sem pártérdek, Sem mellékes, rejtett politikai czélzatok által nem vezettetem; nem vezettetem magamat semmi egyéb által, mint a házszabályok rendelkezése és lelkiismeretes meggyőződésem által. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) B. Bánffy Dezső miniszterelnöki T. ház! Polónyi Géza képviselő úr felszólalásának két része van. Az egyik részével előttem szóló képviselőtársam, Berzeviczy Albert úr foglalkozott; méltóztassék megengedni, hogy a másik részével igen röviden én foglalkozzam. (Halljuk!) Polónyi Géza képviselő úr ugyan már felszólalásában azon nézetének adott kifejezést, hogy valami czélzatos közjogi sérelem nem lett elkövetve, nem is lett czélozva a kormány által, midőn az ötödike és hatodika közötti terminüskülönbözőséget létrehozta. Én, t. ház, messzebb megyek; én azt mondom, hogy lehetséges, hogy az egészben talán valamely félreértés is van. A minisztertanács azt a bizonyos napot — gondolom, egy szombati nap volt, Polónyi Géza képviselő úr 18-ának mondja, nem emlékszem jól a dátumra — megelőzőleg szerdán tartott minisztertanácsban foglalkozott a ház ülésezésének kérdésével és azon megállapodásra jutott, hogy királyi leirattal napoltassa el az üléseket. Ezen elhatározása, mint minisztertanácsi elhatározás ö Felsége elé terjesztetett, miután már előzetesen ő Felségének részemről jelentés lett téve. És bevallom, hogy időközben érdemleges ülése a háznak nem lévén, Budapestről elutaztam. így történt, hogy a ház t. elnöke, talán az én hibámból, talán félreértésből nem lett kellően tájékozva arra nézve, hogy a kormány a ház elnapolását királyi leirattal terveli. Innen állhatott elő az a kétségtelenül nem czélzatos ellentét, a mely az ötödike és hatodika közt jelentkezett. Különben, t. ház, meg kell, hogy jegyezzem, hogy sérelem semmi tekintetben sem czélozva, sem elkövetve nem lett. (Úgy van! jobbfelől.) A ház június 18-án tartott ülésében azt mondta ki, hogy érdemleges ülést, a melyben napirendjét a jövő tárgyalások tekintetében fogja megállapítani, szeptember hatodikán tart. Addiglan pedig felhatalmaztatik az elnök, hogy szükség szerint formális üléseket hívhasson össze, főrendi üzenetek, miniszteri jelentések, ház elnöki jelentések átvétele czéljából. Már most, t. ház, miről van ma szó ? Ma szó van arról, hogy a főrendi ház értesítését veszszük az ülések elnapolásáról. Ez tehát egészen beletalál abba a határozatba, hogy főrendi értesítések átvétele czéljából is jogosult, sőt köteles a ház t. elnöke ülést összehívni. Ezen formáknak teljesen elég van téve, a ház határozata a legmesszebb menőleg respektálva van, a mennyiben