Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-319

•8 319. országos ülés 1898. szeptember 6-én, hétfőn. igenis holnap lesz és lehet a ház abban a helyzetben, hogy a további napirend iránt határozzon. Ezt láttam szükségesnek elmondani azért, hogy megnyugtassam a t. házat, hogy czélozva valamely furfang, — a hogy szokták mondani, — valamely czélzatos kijátszás nem volt, elkövetve közjogi sérelem sem lett. Sőt ellenkezőleg, ha valamely alkalmazkodás kényszere állott elő, a királyi elnapoló határozat alkalmazkodik a ház határozatához, nem pedig a ház határozata kényszeríttetik alkalmazkodni a királyi elnapoló kézirathoz. Ezt láttam szükségesnek, t. ház, elmondani. Azokra nézve, a melyekre az előttem szóló t. képviselő úr nyilatkozott, nem látom szükségesnek nyilatkozni. Ha a ház tovább foglalkozik a kérdéssel, esetleg lesz módom álláspontomat kifejteni. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Lakatos Miklós jegyző: Horánszky Nándor! Horánszky Nándor: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) A házszabályok sérthetetlensége és ezzel kapcsolatosan a képviselői szólásjognak és szabadságnak megvédése érdekében én és tisztelt barátaim nemcsak helyeseljük, de szükségesnek tartottuk és tartjuk, hogy a felmerült eset itt a házban szóvá tétessék, mert különben olyan preczedens alkottathatnék, a mely esetleg a képviselőháznak egy lényeges jogát sértené, sőt mondhatnám, ha a dolgot közelebbről vizsgáljuk, esetleg alkotmánysértésekre is vezethetne és pedig íinnyiva] is inkább, mert az a felfogás, melyet a ház igen tisztelt alelnöke az imént nemcsak kifejezett, hanem fejtegetett is, olyan, a melyre megjegyzem, hogy azzal én egyáltalában egyet nem értek, sőt teljesen ellenkező véleményen vagyok, de a mely, ha megáll, mindazok a bajok, a melyekre utalni bátor voltam, igen könnyen bekövetkezhetnek, A kérdés preezedensek keresése nélkül is előttem nagyon egyszerű és világos. (Halljuk! Halljuk!) Kétségtelen ugyanis az, hogy ő Felségének joga van a törvényhozás üléseit akkor, a mikor azt jónak látja, elnapolni, prorogálni, de ez a joga a koronának sem nem korlátlan, sem nem föltétlen. Ezen jogát a korona alkotmányunk és törvényeink értelmében gyakorolja. (Igás! Úgy van! a baloldalon.) Ha az elnapolás alkotmányunk és törvényeinknek megfelel, a dolog természetében fekszik, hogy az előtt a törvényhozás meghajolni köteles. (Igaz! Úgy van! a balés seélső baloldalon.) Kétségtelen az is, hogy az elnapolásra vonatkozó királyi kéziratnak módozatát az képezi, hogy ezen leirat miniszteri ellenjegyzéssel legyen ellátva; (Helyeslés a baloldalon.) feltételét pedig az, a mi az 1867 :X. törvényczikkben meg van állapítva, hogy tudniillik a ház meghatározott idő alatt ismét összejöjjön. Ugyan mit mondana a t. képviselőház például, ha az az eset forogna fenn, a mit kizártnak tartok, hogy az elnapoló királyi leirat alkotmányunk ezen sarkalatos kívánalmainak egyikével vagy másikával nem bir? Akkor ennek a háznak nemcsak hogy szólási joga volna, hanem határozatot is kellene hoznia, mert a ház semmiesetre sem járulhatna hozzá oly eljáráshoz, a mely alkotmányunkba és törvényeinkbe ütközik. (Igaz! Ugy van! a bal- és szélső baloldalon.) Kétségtelen, t. képviselőház, végül az is, hogy a törvényhozás nemcsak jogosítva, de kötelezve is van arra, hogy alkotmányunk és törvényeik felett őrködjék, (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Már most mi a logikai konze(|uencziája mindezeknek? Felfogásom szerint az, hogy a ház ezen kötelességét csak akkor és ágy gyakorolhatja, ha az erre vonatkozó objekcziókat — a melyek megtétetnek — meghallgatja és azokat saját súlyuk szerint mérlegeli. A korrektivum és a határ megvan, mert az a tragikus következmény, a melyet a t. alelnök úr volt szíves említeni, egyáltalán nem következhetik be. És miből áll ez a korrektivum? Abból, hogy máshoz szólani, mint a királyi leirat elintézéséhez, nem lehet. Ha valaki ezt megkísérli, előáll az elnöknek az a joga, hogy az illetőt figyelmeztesse, esetleg a felmerült esetet a ház konsziderácziója alá bocsássa, és ha a ház úgy találja, az illetőtől a szót meg is vonhatja. Következik továbbá az, hogy a királyi leiratot el kell intézni, a mint az el is intéztetett és határozat is hozattatott. (Ellenmondás a jobboldalon.) Bocsánatot kérek, a jegyzőkönyv szerint a ház határozatával kimondatott, hogy a ház a legfelsőbb leiratot hódoló tisztelettel tudomásul veszi és a törvényhozás másik házával is közli. Már most, t. képviselőház, a ház a maga jogait és kötelességeit némajáték alakjában csak nem teljesítheti, ha pedig objekcziók merülnek fel akár a tárgyra, a melyen kivűl semmi más nem tárgyalható, akár a jegyzőkönyvre, akár a háznak ezen ügyet elintéző eljárására, azokat, t. képviselőház, a háznak meg kell hallgatni és a felszólalásokat ily értelemben kell mérlegelni. (Igaz! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Nézzük már most, t. képviselőház, hogy az adott esetben, miután ez a súlyos hiba, felfogásom szerint, megesett, mi történjék? Én, t. ház, figyelembe kívánom venni egyfelől azt, a mit készséggel konstatálnom kell, hogy a legfelsőbb királyi leirat alkotmányunknak és törvényeinknek teljesen megfelel, ezt a kérdést tehát szóvá tenni egyáltalában nem fogom, figyelembe kívánom venni továbbá azt, hogy a ház igen tisztelt alelnökétől, a mint azt magam is feltételezem, távol állott minden szándékosság, és hogy így az ő eljárását másnak nem tekinthetem, mint