Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.
Ülésnapok - 1896-332
130 S32 « országos flléa 1898. október 7-én, pénteken. következtében Hegyi Antal napok óta csendőri őrizet alatt áll, tehát tényleg fogva tartatik.« Erre nézve a beérkezett jelentések alapján, a melyeket úgy az igazságügyminiszter az ő közegeitől, valamint én is a közigazgatási tisztviselőktől bekivántam, mondhatom, hogy egészen másként áll a dolog, mint a hogy azt az interpelláló képviselő úr feltüntette. Nevezetesen nem a csongrádi főszolgabíró tette a feljelentést, hímem a csongrádi főszolgabírónál számtalan fél, — ha méltóztatnak kívánni, fel is olvashatom egyenkint a neveket g a részleteket, de azt hiszem, hogy a dolog mai stádiumában ez alig volna az ügynek szolgálatára, (Helyeslés.) tehát gondolom, nem kívánja senki, hogy részletezzem — tette a feljelentést és a főszolgabíró épen azért, hogy ne lássanak politikai üldözést a dologban, még a különben az ő feladatához tartozó előnyomosást sem teljesítette, hanem a feljelentést, úgy a mint azt jegyzőkönyvbe foglalta, áttette a a királyi ügyészséghez, a mint az kötelességében is állott. A királyi ügyészség indítványnyal tette át az ügyet a vizsgálóbíróhoz és a vizsgálóbíró tette meg azután a bűnügy vizsgálatára nézve a további intézkedéseket. Különben hozzátehetem, hogy a vizsgálóbiró vizsgálat alá is helyezte Hegyit sikkasztás czíraen, de ő ezt megfelebbezte; a szegedi királyi törvényszék azonban a vizsgálat alá helyezést helybenhagyandónak találta. Úgyszintén nem áll az sem, hogy Hegyi Antalt a vizsgálat következtében állandóan csendőri őrizet alatt tartották, de tény az, hogy miután oly mértékben izgatta a lakosságot, és miután a lakosság közt egyrészt nagy volt az elkeseredés az ő üzelmei ellen, másrészt ez az őt támogatók és pártolók közt nagyfokú ellentétet idézett elő, szükségesnek látta a vizsgálóbiró a csendoriparancsnokságot megkeresni, hogy vizsgálatának Csongrádon, a helyszínén való folytatása alatt megfelelő számú csendőröket rendeljen ki Csongrádra. Ezek ott is voltak és a vizsgálóbírónak rendelkezésére is állottak ott, a hol működött; de Hegyi Antalt fogva nem tartották, mert ő akkor is, mint máskor, egyik hívénél, egy Pikó Anna nevű asszonynál lakott. (Derültség.) Második kérdése a képviselő úrnak így hangzik (olvassa): »Ha a lapokban is hirdetett ezen esetről van tudomásuk a t. miniszter uraknak, kérdezem elsősorban is a belügyminiszter urat, hogy nem lát-e feltétlenül hivatalos hajszát abban, hogy egy minden körülmények között egyházi hatóság körébe tartozó kérdésben a szolgabírói hivatal szerepeljen egy plébános ellen vádlóképen ? S ha ezen tisztán személyes üldözés jellegével biró közigazgatási beavatkozás megtörtént: kérdezem az igázságügyminiszter úrtól, hogy nem tekinti-e a politikai boszú nyilt eszközének azt a törvényszéket, mely — bár Hegyi Antal plébános ellen sem az alapítványt tevők, sem az egyházi hatóság, tehát az erre egyedül illetékesek panaszt nem tettek — mégis vizsgálatot rendel el, hogy annak becsületét az egész világ előtt pellengérezve, tönkretegye ?« T. ház! Azokban, a miket előre bocsátottam, a válasz már meg van adva erre a kérdésre is. Sem az igazságügyminiszter úr, sem én, de senki, a ki az ügyet objektíve itéli meg, nem tekintheti a dolgot úgy, mintha a törvényszék politikai boszúnak az eszköze lett volna, és nem tekinthetem azt egy hivatalos hajszának, mert a bíróságok, úgy mint a közigazgatási hatóság, feltétlenül csak kötelességüket teljesítették, mikor eljártak, a panasz pedig a hivők részéről jött. Az elővizsgálat kiderítette azt, hogy a panaszos hívőknek nagy száma négy kategóriába sorozható. Az első kategória azokból állt, a kiknek semmiféle igényük nincs a misepénzek és az alapítványi pénzek megtérítésére és a kik Hegyi megbüntetését sem kívánják. Konstatálható, hogy az egyik 300, a másik 120 forintot fizetett a plébános kezéhez. A második kategóriába tartoznak azok, a kik az alapítványi pénzek megtérítését kívánják ugyan, de Hegyi megbüntetését nem; ezek vannak a 4—27. számok alatt felsorolva, tehát számszerint huszonnégyen. A harmadik kategória azokból áll, a kik az alapítványi pénzek megtérítését kivánják, de a vizsgálatnak szabad folyást engednek, ezek számszerint ketten vannak. Végül a negyedik kategóriában vannak azok, a kik Hegyi megbüntetését is kivánják és egyúttal az alapítványi pénzek megtérítését is; ezek között találjuk Csongrád községet magát és hét magánpanaszost. Mindezekből méltóztatik látni, hogy mikép volt informálva képviselő úr, midőn interpelláczióját megtette és hogy minő fogalmai vannak neki a politikai hajszáról, vagy arról, hogy valakinek becsületét, ki, hogyan és mily eszközökkel teszi pellengérre és tönkre. Harmadik kérdése a képviselő úrnak így szól (olvassa): »Kérdezem, hogy, miután a részemre nyújtott informácziók szerint ezen közigazgatási és törvényszéki botrányos eljárás nem a tiszta igazságkeresés ; de az ellenzéki irányú Hegyi Antal becsületének meggázolása és exiszteneziájának megtámadására vau szánva: ha kiderül, hogy itt a közigazgatási bizottság épen úgy, mint a törvényszék a politikai boszú eszközévé szegődött, lesz-e országra szóló és minden időkre példaadó megtorlás azokkal szemben, a kik hivatalos állásukat a kormánytól remélt kitüntetés és előmenetel fejében, egyesek becsületének és exiszteneziájának megsemmisítésére használják fel ?« Ezzel szemben azt hiszem elég, ha egyrészt utalom a képviselő urat azokra, a miket az első
