Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-332

832. országos Illés 1898. két kérdésre nézve mondottam, visszautasítva mindazt, a mi az interpelláezióban a királyi bíróságok és a közigazgatási hatóságok eljárására nézve mint gyanúsító felhozatott; másrészt pedig utalom a ház minden egyes tagját arra a levélre, a melyet Konstantin, váczi püspök a csongrádiakhoz intézett, a melyben szószerint benfoglaltatik az a bűnbánó, beismerő és bocsánatért esdő levél, a melyet Hegyi az ő püspökéhez intézett. Ezekután ízléstelennek tartanám, ehhez még csak egy szót is hozzátenni. (Helyeslés jobbfelől.) Végűi azt kérdezi a képviselő úr (olvassa): »S mivel határozottan fel kell tennem, hogy a miniszter uraknak semmi befolyásuk nincsen ebben a hajszában, tekintettel arra, hogy az eset Csongrád népét napok óta tartja a legkínosabb izgatottságban, s könnyen véres összeütközésre vezethet a nép és a hatóság között: egy város népének nyugalma és békéje érdekében szándékoznak-e haladéktalanul intézkedést tenni az iránt, hogy ez az állapot a törvényes jogrend biztosítása mellett azonnal megszüntettessék.« Azt hiszem, a t. ház be fogja látni, hogy azok után, a miket az előző pontokra nézve mondottam, miután az ügyet megvizsgáltuk, mi semmiféle intézkedésnek a szükségét nem láthattuk. Kérem a t. házat, hogy az ezekben adott közös válaszunkat a maga részéről is tudomásul venni méltóztassék. (Helyeslés a jobboldalon.) Sima Ferencz: T. képviselőház ! A magam részéről a t. belügyminiszter úr válaszát tudomásul nem veszem. Nem vehetem tudomásul, mert az általa adott felvilágosítás daczára is a helyzet az, hogy úgy a szegedi törvényszék, mint a csongrádi főszolgabíró Hegyi Antal ügyébe teljesen illetéktelenül és jogtalanul avatkozott bele, mert az egyházi törvények értelmében, úgy a miseintencziók, mint a misealapítványok kezelésének kérdésénél az elsőfokú fegyelmi és büntető hatóságot a plébánossal szemben az ő püspöke képezi, s nem a politikai hatóság. Egészen másként állana a helyzet, h a a t. belügyminiszter úr által adott felvilágosításban említett azon panaszt, a melyet egyesek Hegyi Antal ellen tettek a főszolgabírónál, a püspökhöz terjesztették volna fel és a püspök maga kívánta volna bűnfenyítő utón, a bűnfenyítő bíróság előtt az illető misepénzek kezelését tárgyaltatni és bűnfenyítő eljárás alá vonatni. Hogy a belügyminiszter úr tévedésben van arra nézve, hogy itt a politikai hatóságnak, vagy a bünfenyítő törvényszéknek joga lett volna beavatkozni, először utalok azon, bűnfenyitő szempontból elemi körülményre, hogy mivel Hegyi Antal bűnbocsánatot kért a püspöktől, a mi megtörtéut és tény, és a püspök , október 7-én, pénteken. jgj minden, a misepénzek kezelése körül fenforgott kifogást teljesen elejtett a plébánossal szemben .. . Madarász József: Elég sajnos! Sima Ferencz: . . . most már, a midőn a püspök őt e tekintetben felmentette, minden további felelősség és kereset alól, vájjon a bűnfenyítő törvényszéknek jogában áll-e bármily irányban elégtételt keresni Hegyi Antallal szemben ? Úgy áll a dolog, hogy nem áll módjában, sem jogában. Ha pedig oly természetű sikkasztásról volna szó, a mely a bűnfenyítő törvényszék rendelkezése körébe esik azon esetben, ha százszor vissza vonta volna is a püspök a keresetet, minthogy hivatalos pénzek sikkasztásáról van szó, hivatalból volna a sikkasztás ténye üldözendő. No már most. a midőn így áll a dolog, s ekként rendelkezik a törvény, egészen jogosult az én felszólalásom abban a tekintetben, hogy itt a politikai hatóság, meg a bünfenyítő törvényszék jogtalanul és törvénytelenül avatkozott be Hegyi Antal dolgába. És, t. ház, a t. belügyminiszter úr ildomra hivatkozva, — legalább az én meggyőződésem szerint — nem egészen ildomosán bánik el ezzel a kérdéssel akkor, a midőn Hegyi Antallal szemben ezt az egész kérdést úgy társadalmi, mint morális tekintetben is az erkölcstelenség színével akarja felruházni, azon megjegyzésével, hogy az illető lelkész Pikó Annánál, vagy nem tudom én kinél, lakik. Hát, t. ház, én azt hiszem, hogy ez már az én interpeilácziómnak a keretébe nem tartozik. Perczel Dezső belügyminiszter: Azt tetszett mondani, hogy »fogva volt«. Nem volt fogva! Sima Ferencz: Hát igenis, ha valaki csendőrökkel van körülvéve és csakis a biró engedelmével mozdulhat ki onnan, az legyen privát háznál, vagy börtönben, le van tartóztatva. Pusztán a forma különböző, de lényegében, érdemében a dolog teljesen egy. (Igaz! a szélső baloldalon.) Hát, t. ház, akkor, a mikor a t. belügyminiszter úr ennél a kérdésnél nem képes produkálni azt, hogy Hegyi Antal üldözésére egyedül hivatott püspök, akár a bünfenyítő törvényszék, akár a politikai hatóságnál a lépéseket megtette volna Hegyi Antal zaklatására, akkor tény az, hogy itt úgy a politikai hatóság, mint a bünfenyítő törvényszék részéről illetéktelen beavatkozás történt. Hogy azonban se a szegedi törvényszéknek, se a csongrádi főszolgabirónak semmiféle baja se essék, azt én egészen természetesnek tartom. Ha Hegyi Antal azt a szenvedélyt és azt az indulatot, a melyet ő politikai küzdelemben kifejtett egészen az utóbbi időkig, a t. kormánypárt érdekében fejtette volna ki, akkor bizonyára a belügyminiszter rákoppantott