Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-319

Q 319. országos ülés 1898. szeptember 5»én, hétfőn. hitelesítése ezímén másról, mint arról, vájjon a jegyzőkönyv szövege az abban az ülésben történteknek tényleg megfelel-e, mondom, másról szó nem lehetvén, a jegyzőkönyv hitelesítése ezímén érdemleges vita egyáltalában nem fejlődhetik. Ezen elvi felfogásomnak alkalmazása — azt hiszem — semmikép sem sérthette sem a házszabályokat, sem a képviselői szólásszabadságot De miután ezzel szemben Polónyi Géza képviselő úr preczedens esetekre hivatkozott, legyen szabad ezekre is röviden reflektálnom. Először is arra kérem a t. házat, hogy méltóztassék a preczedens esetek tekintetében csak azokra lenni figyelemmel, a melyek teljes alkotmányosságunk birtoka óta és — mondhatni — normális viszonyok közt mentek véghez, mert egészen rendkívüli viszonyok és az alkotmányos állapotok hiánya oly helyzetet teremtenek, a melyekből direkt következtetést alkotmányos viszonyokra levonni nem lehet. Ilyen preczedens tudtommal harminczéves alkotmányosságunk óta egyetlenegy van és ez is azt bizonyítja, a mit bizonyít a mai ülés is, hogy ezen kérdésnél a házban nézeteltérés forog fenn, hogy e tekintetben két ellenkező nézet áll egymással szemben, az, a" mely azt vallja, hogy a királyi leirat felolvasása után lehet helye felszólalásnak, és az, a mely az ellenkezőt vallja. Az a körülmény, hogy a legutóbbi tizeukilencz év óta egyetlen egyszer sem jutott eszébe valakinek egy, az országyíílést elnapoló, vagy annak ülésszakát berekesztő királyi leirat felolvasása után felszólalni, •— nézetem szerint, — inkább bizonyít a mellett, hogy az én felfogásom hódított tért a házban, mintsem hogy az ellenkező. (Zaj és ellenmondás a bal- és szélső baloldalon.) A mi pedig a házszabályok rendelkezését és azoknak az akkori ülésben történt állítólagos megsértését illeti, a házszabályokra nézve az eltérés Polónyi Géza képviselő úr felfogása és az én felfogásom közt a körűi forog, hogy én egyáltalában azt tartom, hogy egy ülésnek, a melyben az országgyűlést elnapoló vagy azt berekesztő királyi leirat hirdettetik ki, a királyi leirat felolvasása utáni tartamára a házszabályoknak normális rendelkezései egyáltalában nem alkalmazhatók, (Nagy saj és ellenmondás balfelöl.) míg a képviselő úr azokat alkalmaztatni kibánja ilyen esetben is, mint a képviselői szólásszabadság biztosítékát. Leszek bátor kimutatni, hogy a t. képviselő úrnak felfogása logikus alkalmazásában egyenesen képtelen következményekre vezet. Miként biztos'tják a mi házszabályaink a képviselői szólásjogot? Ugy, hogy minden képviselőnek minden tárgyhoz, a mely a házban vita alá kerül, kivétel nélkül hozzászólni joga J van. Addig, a míg csak egyetlen képviselő is van, a ki ahhoz a tárgyhoz hozzászólni akar, az illető tárgy feletti vita be nem rekeszthető, és ha már szólásra senkisem jelentkezett, akkor az elnök kérdést tartozik intézni a házhoz, vájjon kiván-e valaki szólni és csak ha akkor sem jelentkezik senki, követhezhetik be a vita berekesztése és a határozathozatal. Már most mi történik a t. képviselő úr felfogása szerint, ha a házszabályoknak ezen, a szólásszabadságot biztosító rendelkezései teljes mértékben alkalmaztatnának akkor is, mikor egy elnapoló, vagy berekesztő királyi leirat felolvastatik. Tőlem távol áll az a szándék, hogy országgyűlési pártjaink bármelyikének azt a szándékot impatáljam, hogy ő Felsége alkotmányos úton létrejött intézkedéseivel szemben egy obstrukezionális kísérletet akarjanak tenni. De minden szabály és elv helyessége attól függ, hogy vájjon minden körülmények között alkalmazható-e és ezen házban senki magának nem vindikálhat oly jogot, a melyet ugyanazon alapon és módon mindenik képviselőtársa a maga részéről nem érvényesíthet. (Helyeslés jobblelöl) A milyen fontos mondani valója lehetett akkor azon ülésben Polónyi Géza képviselő úrnak, vagy más képviselő uraknak, oly fontos mondani valójuk lehet alkalomadtán nem egy, de öt, talán tiz, talán tizenöt képviselőnek. (Igaz! Úgy van! a jobboldalon. Zaj a szélső baloldalon.) Hiszen az egyik felszólalás teszi szükségessé a másikat, hiszen a vitatkozás természete az, hogy az egyik felszólalás a másikat szüli. Mi fog történni akkor, hogy ha a királyi elnapoló leirat felolvastatott, az ülés befejezésének rendes ideje elkövetkezett, a vita meg lett engedve, egy képviselő felszólalt, szólásra még néhány vagy számos képviselő jelentkezett és az ülést berekeszteni kellene. Be fog következni az, hogy az illető képviselők a királyi leirat felolvasásának jogi ténye következtében az ő szólásí joguktól el fognak esni. Ha tehát Polónyi Géza képviselő úrnak felfogása szerint sérelem az, a mi június 28~án vele megesett, ez a sérelem az ő felfogásának alkalmazása esetében épúgy be fog következni, csakhogy később, nem az első, de talán a negyedik, vagy ötödik szónoknál. Erre azonban ez a sérelem annál súlyosabb lesz, mert oly tárgyra nézve fog elüttetni a hozzászólás jogától, a melyhez másoknak a hozzászólás megengedtetett. (Igaz! Ügy van/ a jobboldalon.) Már most bátor vagyok kérdezni, hogy kettőnk között melyiknek felfogása korrektebb, tisztább, elvszerfíbb, konzequensebb, az enyém-e, ki azt tartom, hogy a királyi leirat jogi hatálya az, hogy minden vitatkozást megszüntet, vagy a képviselő úré, kinek felfogása szerint a királyi leirat jogi hatálya az, hogy utána még délután