Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-327

108 327. országos ülés 1898. szeptember 23-án, pénteken. A törvény ezen rendelkezéseinél két különös megjegyzést kell tennem, és a t. miniszterelnök úrnak és társainak figyelmébe ajánlanom. Az egyik az, hogy : »az országgyűlés készségét fejezi ki vám- és kereskedelmi szövetség kötésére* — nem azért, mert arra államjogilag köteles, (Úgy van! Űyy van! a szélső baloldalon.) nem is azért, mert Ausztiia érdeke ezt követeli, nem is azért, hogy a monarchia egységét, nagyhatalmi állását erősebbé tegye, vagy a monarchiát alkotó két állam összetartozandóságát denientálja ; nem, az országgyűlés mindezt nem mondja, hanem azt mondja, hogy kész a nemzet vámés kereskedelmi szövetségre lépni Ausztriával, mert az érdekek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak. Nem kötelezettség, nem államjogi függő viszony, még csak nem is kölcsönösségi függő viszony miatt, hanem mert a kereskedelmi érdekek érintkezései fontosak és számosak, ezért kész Magyarország saját érdekéből, önkéntes, szabad elhatározásából, mint független nemzet, független nemzettel, mint szabad állam, szabad állammal, Ausztriával vám- és kereskedelmi szövetséget kötni. Ez az a törvény, a mely alakilag ránk nézve is kötelező. De van itt egy más megjegyzés is, a melyet a t. miniszterelnök úrnak lehetetlen figyelmen kivűl hagynia, (Zaj. Elnök csenget.) és ez az, hogy Magyarország és ő Felsége többi országai közt »időnként« kész az országgyűlés vám- és kereskedelmi szövetséget kötni. Tehát nem örökre, nem is meg nem határozott időre, hanem pusztán meghatározott és nem is hosszú időre, és csak időnként. Ez azt teszi, legalább az előtt, a ki a magyar nyelvet, a józan ész és a logika egyszerű törvényeit ismeri, hogy ha Ausztria nem kész velünk vám- és kereskedelmi szövetséget kötni, akkor ez a szövetség nem jön létre; ha Magyarország nem kész szövetséget kötni, akkor a szövetség megint nem jön létre, (Úgy van! a szélső haloldalon.) ha pedig egyik sem akarja, eo ipso nem jön létre. Szóval, az 1867 ; XII. törvényczikk egyátalán nem azt az álláspontot foglalja el, a melyet a t. kabinet nem egy hivatalos, félhivatalos, de egészen homályos nyilatkozatában az utóbbi időben elfoglalt, hogy tudniillik Magyarországnak és Ausztriának olyan valamiféle nehéz kapcsolatban kell egymással lennie: hanem elfoglalja azt az álláspontot, a mit független törvényhozás egyedül fogadhatott el, hogy tudniillik időnként, ba az ország érdekei úgy hozzák magukkal, szabad nemzet, szabad nemzettel, mint független, állam független állammal időnként, meghatározott időre igenis szövetségi szerződésre léphet. Már most a törvénynek következő szakaszai, 60—70-ig, a megkötendő vám- és kereskedelmi szövetség feltételeit tárgyalják, esetlegességeit határozzák meg. És ezek közt a 61. szakaszban három megállapodás, három, hogy úgy mondjam, determináezió van, a melyek közül az első az, hogy Magyarország és Ausztria, mint két egymástól független állam, tárgyal és alkuszik a vám- és kereskedelmi szövetség felett. A második fő, hatalmas és nagyjelentőségű disz • poziczió az, hogy mind Magyarországnak, mind Ausztriának kormánya, azonos szövetségi javaslatot — részleteikben is azonosat — terjeszt a két ország illető országgyűlése elé; s a harmadik az, hogy ha a két ország illető országgyűlése elfogadja, akkor jön létre a szövetség, egyébként nem. S a mit a sokszor, mindenki által, a tisztelt miniszterelnök úr által is idézett 68. §. tartalmaz, az azután teljesen világos: hogy a menynyiben az 58. és 61. §-okban foglalt feltételek nem teljesíttetnének, ha az azokban felszámlált tárgyak felett az egyezkedés nem sikerülne, az ország önálló törvényes intézkedési jogát magának fentartja, minden joga e részben \% érintetlen marad. Azt kérdezem a t miniszterelnök úrtól: így van-e ez ? És azt kérdem a t. miniszterelnök úrtól és társaitól, hogy azok után, a mik a legutóbbi időben történtek e kérdésben, vájjon meg van-e bennük a tökéletes szándék, megérteni a tiszta magyar nyelvet, mint törvényt s annak igaz értelmét tolmácsolni itt is, alkotásaikban is, a korona előtt is? És azt kérdem, hogy ha ők is igy értik a törvényt, mint mi, mint mindannyian, mint minden tanár és minden tanuló is az országban, de talán az országon kivűl is, vájjon szándékában áll-e a t. minisztériumnak ugyanezt a törvényt megtartani úgy, a miként ez a törvény meg van alkotva? Mert erről van szó ma elvégre is, nem másról. De a t. miniszterelnök úr azt mondta szeptember 6-án, hogy az 1898 : I. törvényczikket is meg akarja ő tartam ebben az állásában. Igaz, az is a bevezetésében hivatkozik az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-ára; de a 3. §. 3-dik kikezdése azután világosan megmondja, a mint lesz szerencsém felolvasni, hogy, ha május elsejéig a monarchia két állama törvényhozásai elé nem terjesztetnének az illető javaslatok, akkor a kormány az országnak fentartott törvényes, önálló intézkedési jognak lehetőleg állandó szabályozása iránt fog javaslatokat terjeszteni, még pedig oly időben, — az én bizalmatlansági indítványomnál ez egyik leglényegesebb momentum — mondom, oly időben, hogy ez a szabályozás még 1898. deczember hó 31-ike előtt törvényerőre emelhető legyen. Most már szeptember hó vége felé járunk; három hónap volna bátra. E három hónap alatt költségvetést kellene esinálni; a felhatalmazást a kormányzatra meg kellene adni; egyéb sok tárgy várja a törvényhozás elintézé-