Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-327

827. országos ttlés 1898. szeptember 23-án, pénteken. 109 sét; ünnepek előtt állunk stb. Már most mi a kormánynak szándéka ? Mi a számítása ? Mit akar ezen három hónap alatt csinálni? (Mozgás a seélsö haloldalon.) Akármikép tervezi a kormány ezen kérdések megoldását, a bankügyre nézve intézkedni kell; az Ausztriával kötendő kereskedelmi szerződés tárgyában külön vámterület esetén is intézkedni kell; autonóm vámtarifatörvényt hozni kell; az érme- és pénzrendszer kérdésében, a bankadósság kérdésében, a melyek a javaslatban érintve vannak, a fogyasztási adók, a szesz-, czukor-, sörtermelési és fogyasztási adó kérdéseiben, a függő államadósságok és a valutának igen nehéz kérdésében január 1-je előtt, — ha a kormány az ország érdekeinek megfelelően, komolysággal és kötelességérzettel akar eljárni, — intézkednie kell. (Úgy van ! Úgy van! a szélsőbáloldalon.) Hiszen mindezek, mondhatnám rendes viszonyok közt, majdnem évekre terjedő munkát adnak a törvényhozásnak! (Úgy van! a szélső baloldalon.) És hát mit akar a kormány ? Miféle számítással véli azt elérhetni, hogy deczember 3 l-ig az 1898 : I. törvényczikknek eleget tudjon tenni, ha ugyan — még ezt is merem kérdezni — eleget akar tenni? Erre nézve felvilágosítást a kormány nem adott. A mi álláspontunk ismét nem lehet más, még legjobb akaratunk mellett is, — feltéve, hogy az ország alkotmányához, törvényeihez hívek akarunk maradni — mint a külön vámterület, vámvonal és önálló vámtételek felállítása. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Még ha akarjuk, sem lehet más a mai viszonyok között, hacsak a törvényt és az alkotmányt durván megsérteni nem akarjuk. (Úgy van! Úgy van! a seélsä baloldalon.) Már most ellenvetéseket hoznak fel e felfogás ellen. Készítik a közhangulatot; eszméket dobálnak ki a közönségbe, hogy a közönség szokjék hozzá azon eszmékhez, melyek hamisak, a melyek a nemzet ámítása ezéljából költettek. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) Eszméket dobálnak, hogy a közönség szokja meg a gondolatot, hogy aztán majd az álnok gondolatok alapján az azoknak megfelelő javaslat ne tűnjék fel előtte oly ridegnek és durvának. (Úgy van! (Úgy van! a szélső baloldalon!)Készülnek az ellenvetések ; hallom töredékesen; hallottam itt is, de látom a sajtóban napról-napra. Az egyik ellenvetés pedig az, — és a t- miniszterelnök úr, legalább szeptember hó 6-iki felszólalásából következtetve, ezen ellenvetésre nagy súlyt fog fektetni — hogy az 1867 : XII. törvényczikk 28. §-ában, valamint az 1898 : I. törvényczikk 3. §-ának 3. pontjában nincs benne az, hogy külön vámterület állíttassák fel az esetre. Nincs benne, tehát az kategoricze nem kötelező ránk nézve. Hát, t. miniszterelnök úr, előbb figyelmébe ajánlom azt, hogy miután a törvény maga két alternatívát állít fel — mert többet fel se állíthatott, mert több nincs — tudniillik vagy szövetségi szerződés útján közös vámterület, vagy ha az nem sikerül, az önálló vámterület: ennélfogva, ha az egyik nem sikerül, akármi van, vagy akármi nincs a törvényben, józan eszíí ember előtt nem következhetik más, mint a másik alternatíva. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Minden ellenkező magyarázata a sajtónak vagy másnak, vagy pajzán játék a fogalmakkal, vagy rossz indulatú ámítás a nemzettel szemben. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon) Más nem lehet, mert a mint a törvény kimondja azt, hogy az ország a maga függetlenségénél fogva állítkat fel önálló vámterületet, önálló vámvonalat, de erről kész lemondani érdekei alapján, de csak egy időre, de csak szövetségi szerződés mellett: ha az a szövetségi szerződés létre nem jött, vagy nem jön, akkor egyéb magyarázat itt lehetetlen. (Igaz! Ügy van! a szélső baloldalon.) Minden más magyarázat, ismétlem, vagy pajzán, gyermekes játék a fogalmakkal — és majd még később is fogom ismételni, ha nem lehet előle kitérni, — vagy rosszlelkű ámítás a nemzettel szemben. (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) A második ellenvetésem majd az lesz, — és ez már javában folyik, — hogy síppal, dobbal és trombitával kürtöltetik úgy a hazai, mint a külföldi sajtó bizonyos közegeivel világgá, hogy a 67-es alkotások lényege, természete és alapelve hozza magával, hogy a mint a miniszterelnök úr szokta mondani, a gazdasági kapcsolat meg ne szakíttassék, zavartalanul fennálljon Ausztria és Magyarország között. Arra kérem én a t. miniszterelnök urat, hisz annyi műszavunk van már nekünk, alkotmányosságunk sántikáló évtizedei folyamán annyi jött létre, hogy felesleges, hogy a miniszterelnök úr újabb közjogi és alkotmányjogi műszavakat csináljon, különösen olyanokat, a melyeket megmagyarázni nem is tud, de nem is akar. Hát mi ez a gazdasági kapcsolat ? Hiszen gazdasági kapcsolatban vagyunk mi Japánnal is, hiszen gazdasági kapcsolatban akarunk mi maradni Ausztriával is. De ismétlem, hogy ő a gazdasági kapcsolat szavát használta arra a czélra, ho^y a 67-es alkotások lényege, természete és alapelve hozza magával, hogy a Magyarország és Ausztria között meg ne lazuljon és háborús állapotra ne vezessen. Ez a második nagy ellenvetés. Én erre azt felelem a t. miniszterelnök úrnak, s ezt a szerény nézetemet ajánlom a t. kabinetnek és a t. többségnek is megfontolásra, hogy a 67-es törvényeknek sok mindenféle czéljuk lehetett és lehet, de az sohasem volt és sohasem lebegett alkotóik szeme előtt, hogy azok a törvények valamikor hamisan magyaráztassanak és hajtás-