Képviselőházi napló, 1896. XVII. kötet • 1898. szeptember 5–október 29.

Ülésnapok - 1896-327

827. országos ülés 1898. szeptember 23-án, pénteken. \ Q7 tárgyában bejelentett indítványának (írom. 449) indokolása. (Halljuk/ Halljuk!) Eötvös Károly: T. képviselőház! Mini méltóztatnak tudni, indítványom arra irányúi, hogy a ház mondja ki azt, hogy báró Bánffy Dezső miniszterelnök úr és minisztertársai iránt bizalommal nincsen. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Mikor elvbarátaimmal együtt e tárgy felett tanácskoztunk, felmerült közöttünk annak a lehetősége, sőt valószínűsége., hogy a ház többsége minden további gondolkodás nélkül ennek a bizalmatlansági indítványnak helyt nem ad, (Fel kiállások a jobboldalon: Az csakugyan valószínű!) sőt felmerült az utóbbi napokban a sajtóban még az az eszme is, hogy talán a ház t. többsége ezt az indítványt arra fogná felhasználni, hogy bizalmát demonstratíve nyilvánítsa ki a kabinet iránt. (Úgy van! Úgy van! jóbbfelől.) Meglehet, hogy meglesz. (Felkiáltások jóbbfelől: Meg is lesz!) Meglehet, hogy ezt megteszi; de annyi bizonyos, hogy e ház tanácskozásainak békéjét, nyugalmát, rendjét evvel elő nem mozdítja. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon. Zaj és ellenmondások jóbbfelől.) De bármit csináljon a többség, bármit lásson ez alkalomból czélszerünek vagy kötelességének — ki által megszabott kötelességének, nem keresem — annyi bizonyos, hogy én és elvbarátaim egy perczig sem késhetünk az alkotmány és a házszabályok engedte jogunkat gyakorolni a czélból, hogy mi e kabinet ellenében azok után, a melyek az Ausztriával fenforgó közgazdasági kérdések tárgyában történtek, bizalmatlanságunkat a legelső alkalommal, a mint tehetjük, minden alakban kinyilvánítsuk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Bocsánatot kérek a t. képviselőháztól, hogy akkor, mikor bizalmatlanságunk indokolásába fogok, bizonyos alapfogalmaknak, a melyek tárgyalása talán nem is ide tartozik, meghatározására kiterjeszkedem; (Halljuk! Halljuk!) de a t. miniszterelnök úrral szemben ezt szükségesnek tartom, (Közbeszólások a szélső baloldalon: Szükséges is! Halljuk! Halljuk.') Szükségesnek tartom pedig azért, mert szeptember 6-án a t. miniszterelnök úr e házban azt mondotta, hogy bizonyos eshetőségek bekövetkeztével a kormány előterjesztést fog tenni a háznak, a melyben a kormány álláspontja az lesz, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. §-a és az 1898 : I. törvényczikk 3. §-a érvényesüljön. De rögtön hozzátette, hogy ebből azonban egyáltalán nem következik az, hogy ő terrorizmus útján elfogadja azt a programmot, a melyet Kossuth Ferencz t. képviselőtársunk előterjesztett s a mely programm egyszerűen nem egyéb, mint a külön vámterület felállítása. Hát ha a t. miniszterelnök úr azt gondolja, hogy az 1867 : XII. törvényczikk 68. és az 1898 : I. törvényczikk 3. §-a egyáltalában nem engednek következtetni az önálló vámterületre: akkor a t. miniszterelnök úr az e kérdésnél előállható, vagy szőnyegre jöhető összes fogalmakkal tökéletesen ellenséges lábon áll; (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) és politikai helyzetünknek legkezdetlegesebb alkotmányos formáit sem ismeri teljesen. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) Ez és még az a körülmény is, hogy a sajtó terén az utóbbi időben gyanús, veszélyes magyarázatokat látok, e kettő kényszerít arra, hogy némi alapfogalmak lehető rövid fejtegetésébe bele fogjak. (Halljuk! a szélső baloldalon.) A mi álláspontunk, — az enyém és elvbarátaimé, de elméletileg az önöké is, t. túloldal — mindig az volt, hogy ez ország önálló, független és semmi más országnak véglegesen lekötve, semmi más ország érdekeinek és állami jogának alárendelve nincs, (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) és hogy ezen ország épen ezen államjogi függetlenségénél fogva magának állíthat önálló, külön vámterületet, vámsorompót és önálló vámtételeket, de szerződhetik is a szomszéd államokkal, vagy egyéb államokkal is. (Igaz! Úgy van! Élénk helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Nekünk kezdettől fogva ez volt az álláspontunk és elméletileg az önöké is. A mienk ma is. De bár ez az álláspont oly tiszta, oly egyszerű, oly erős, hogy e helyett mást keresni nincs okunk, de szándékunk sem: mindamellett megkísértve azt, hogy az önök által minden irányban és minden időben szentnek és sérthetetlennek tartott 1867 : XII. törvényczikk alapjára álljunk: még ezen az alapon is, a mint e törvény 58. §-a világosan kifejti, a kereskedelmi ügyek közössége nem íoly a pragmatika szankczióból, (Úgy van! Úgy van! a szélső baloldalon.) mert annak értelmében a magyar korona országai, ruint a fejedelem többi országaitól jogilag külön álló országok, saját felelős kormányuk és törvényhozásuk által intézkedhetnek, vámvonalak által szabályozhatják kereskedelmüket. Az az álláspont tehát, a mely a mienk a nemzet ős jogánál fogva és a melyet mi el nem hagyhatunk, hazafias kötelességünknél fogva, az az álláspont világosan meg van határozva az 1867: XII. törvényczikk 58. §-ábau is elméletileg. De a következő szakaszban ugyanezen törvény azt mondja (olvassa): »Miután azonban Magyarország és ő Felsége többi országai között az érdekeknek kölcsönös érintkezései fontosak és számosak : kész az országgyűlés arra, hogy a kereskedelmi ügyekre nézve egy részről a magyar korona országai, más részről ő Felségének többi országai között időnként vám- és kereskedelmi szövetség köttessék «. 14»