Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-311

311. országos ülés 1898. jnnlns 11-én, szombaton. 343 hogy a ház nem fogadja el. E szerint az a) bekezdést a ház Polónyi Géza képviselő úr rnódosítványával fogadta el. Hasonlóképen a h) pontra nézve kérdem, vájjon a ház változatlanul elfogadja-e azt a bizottság szövegezése szerint, igen vagy nem? (Nem!) A ház nem fogadta el a bizottság szövegezése szerint. E szerint kimondom, hogy a b) pont Polónyi Géza képviselő úr módosításával fogadtatott el. Molnár Antal jegyző (olvassa a 7. §-t). Heltai Ferencz! Heltai Ferencz: T. ház! E szakasz első sorában fordul elő első ízben ez a szó, hogy »vagyontalanság«. Én arra kérem a t. házat, méltóztassék ezen kifejezést ágy ebben a szakaszban, mint a következő szakaszokban a »szegénység* kifejezéssel helyettesíteni. A t. belügyminiszter úr már tegnap igen helyesen utalt arra, hogy milyen különbség van a vagyontalanság és a szegénység fogalma között. Egészen kétségtelen, hogy ez a törvény is nem a vagyontalanságot, hanem a szegénységet akarja érteni, mert a közalap csakis a szegény ember ápolási költségeit veheti magára, nem pedig a vagyontalanét. Mert előfordulhat és az életben igen gyakran elő is fordul, hogy a vagyontalan még nem szegény és vannak a munkások közt is sokan, a kik bár vagyontalanok, de azért a szegénység kifejezés rájuk nem alkalmazható. (Úgy van!) A t. belügyminiszter úr helyesen utalt arra, hogy nem volna czélszeríí a szegénység definiczióját felvenni a törvénybe. Én is ezen az állásponton vagyok, ámbár számos külföldi törvény definiálja a szegénységet. Én azonban azt hiszem, hogy ezt nem kell a törvényben nekünk definiálnunk, mert úgy a közigazgatási hatóságok, mint a közigazgatási bizottság judikaturája pontosan meg fogja állapítani azt, hogy mely esetek vonandók e fogalom alá, úgy, hogy e tekintetben semmi nehézség felmerülni nem fog, (Helyeslés.) Erre vonatkozik egyik módosítványom. Második módosításom ebben áll. Az ápolási és szállítási költségekre nézve, a bujakórban és trachomában szenvedők után felmerült költségek kivételével, a család megtérítési kötelezettségét állapítja meg ez a szakasz; a 9. §. szerint pedig, helyesen, az állam veszi magára a bujakór és trachoma gyógyítási költségeit, de csakis a vagyontalan egyének után. Én már a 9. §-ra való tekintettel itt is ki akarom mondatni, hogy a közalap csakis a szegény bujakórosok és trachomások ápolási költségeit fizeti; megtérítési kötelezettségnek nincs helye a bujakór és trachoma esetében a család részéről, ezt teljesen kizárja a törvény. De azt nem czélozzuk ezen intézkedéssel, hogy ha a bujakórban és trachomában szenvedő egyénnek vagyona van. illetőleg ha nem szegény, hogy azért is az állam fizesse az ápolási díjakat. Ezért a következő módosítványt nyújtom be; A 7. §. első sorában a »vagyontalanság« szó helyébe tétessék a »szegénység«, s a 7. §. második sorában a »trachoma« szó után tétessék »trachnemában (szemcsés köthártya-lobban) szenvedő szegény ápoltak után«. Elnök: Kivan még valaki a 7. §-hoz szólni? Komjáthy Bélai Az előttem szólott t. barátom módosításához hozzájárulok; hozzájárulok pedig azért, mert tényleg a »szegénység« kifejezés sokkal határozottabb, mert a vagyontalanságot csakis úgy lehetne magyarázni, mint ő azt helyesen magyarázta. Én a magam részéről ezen szakaszhoz szintén módosítást óhajtok beadni. Az igen tisztelt miniszter úr indokolásában, de magában a bizottságban is hangsúlyozta azt, hogy ő szintén helyesnek tartja, hogy itt a felelősség a családtagoknál bizonyos mértékben kiterjesztessék. Ha e dolgot elméletileg veszszük, lehetetlenség a miniszter úrnak igazat nem adni, mert ha a család kötelékében nincs meg az egymás iránti szeretet, ragaszkodás és áldozatkészség, hogyan lehessen azt a társadalomtól kívánni. Mondom tehát, ha elvi szempontból vennők a dolgot, kifogásom ez ellen nem lenne. De az élet máskép alakúi. Méltóztatnak tudni, hogy sokszor, különösen a szegényebb népnél, a kisebb birtokosoknál, a munkásoknál, ha a gyermek a szülői házat elhagyja, idegen helyen honosul meg, ott családot alapít, sokszor megtörténik, hogy a nagy szülő az unokákat nem ismeri, viszont az unoka a nagyszülőket nem ismeri, alig-alig tudják, csakis hagyományból, a családi összeköttetést megtartani. Már most megtörténhetik az, hogy rendes viszonyok között élő nagyapa vagy unoka, a ki tisztességes munkával fenn tudja magát tartani és vagyoni helyzetét rendben tartja s így a lehetőség ki van zárva, hogy az államra szoruljon, sokszor önhibáján kivül, a nélkül, hogy megakadályozni képes volna, az unoka által a nagyszülőre vagy a nagyszülő által az unokára oly magas ápolási költségek róhatók, a melyek képesek az ő egész vagyoni helyzetét megrontani. Tegnap Heltai Ferencz t. képviselőtársam a kórházi ellátás napi költségét] átlag 60 krajczárra számította. Ha most valaki két hónapig veszi igénybe az ápolást, és ha ennek , az összegét nézzük, felrúghat oly összegre, hogy a szegény nagyszülőnek, vagy unokának egész vagyoni helyzetét megronthatja. Ez az állam feldata egyáltalán nem lehet.