Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-297
80 297. országos ülés 1898. nevezett tagok kivételéve] •— csupán szövetkezeti tag ülhessen. (Helyeslés balfeUl.) A harmadik az, hogy a 47, §-ból eltávolíttassák az a nyaktiló, a mely minden létező szövetkezetnek, ha hozzá nem akar simulni, ahhoz a hivatalos szervezethez, életét elölheti; hogy e bona fide hitelezett és függőben tartott állami adó- és illetékkövetelések retrospektive a szövetkezeteknek elengedtessenek, tekintet nélkül arra, hogy abba a központi szövetkezetbe beléptek-e, igen vagy nem. (Helyeslés balfelöl.) Az ötödik pedig az, hogy a központi hitelszövetkezetekről szóló egész fejezet gyökeresen átalakíttassák úgy, hogy mindjárt a központi hitelszövetkezet megalakításába is beleszólása legyen azoknak a szövetkezeteknek, a melyek ennek a központi kitelszövetkezetnek rendes tagjai. Azt mondják, hogy ez lehetetlen, mert hiszen ilyenek még nem léteznek, hiszen előbb a központnak kell határoznia a felett, melyik hitelszövetkezetet veszi fel a központi szövetkezetbe és melyiket nem. Ez theoretikus ellenvetés és abból ered, hogy a javaslatnak tisztelt szerzői úgy gondolkoztak, úgy működtek, úgy terveztek, mint hogyha tabnla rasa-val állanának szemben, (Igaz! Úgy van! balfelöl.) mint hogyha nem állana rendelkezésükre 400 olyan hitelszövetkezet, a mely mái' kiprőbáltan a szövetkezeti élet minden követelményének megfelel. Úgy gondolkoztak, min' hogyha nem volna már itt egy organizmus, a mely teljesen alkalmas arra, hogy az ügynek megindítására legalább ideiglenes organizmusként szerepeljen. (Úgy van! balfelöl.) és hogy így a központi szövetkezetoek alapszabályai maguknak a szövetkezeteknek közreműködésével, hozzájárulásával és beleegyezésével jöjjenek létre. Ha ezt a most létező intézményt felkarolják, akkor igen könnyű dolog egy olyan közgyűlést létrehozni, a melyben nem a pénzügyminiszter egymagában, vagy az az egynéhány alapító, a kit hamarjában u.egszerezni sikerűi, hanem magát az intézménynek derekát és lényegét képező szövetkezetek is képviselve legyenek. (Helyeslés balfelöl.) Ezek azok a lényeges feltételek, a melyek nélkül mi ebben a javaslatban nem a szövetkezeti életnek állami támogatását, hanem az egészséges szövetkezeti szellemnek kiirtását, az egész szövetkezeti ügynek h:imis útra terelését és Magyarországon a politikai szabadság utolsó maradványainak veszélyeztetését látjuk. {Zajos helyeslés balfelöl.) Polónyi Géza: Ez a helyes! Ez az igaz! Gr. Apponyi Albert: Annak az élénk rokonszenvnek daczára, a melylyel ez ügy iránt nem e javaslat benyújtása óta, hanem már régebben viseltetünk, sőt épen a rokonszenv miatt, ha e szükséges módosítások nem eszközöltetnek, május 12-én, csütörtökön. a harmadszori felolvasásnál kénytelenek volnánk a javaslat elvetésére szavazni. (Elérik helyeslés éi, éljenzés a bal- és szélső baloldalon.) Lukács László pénzügyminiszter: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Jelen felszólalásomnak tulajdonképeni czélja az, hogy reflektáljak arra a határozati javaslatra, a melyet Barta Ödön képviselő úr a tárgyalás folyamán benyújtott s a mely pénzügyi dolgokkal foglalkozván, kötelességemmé teszi, hogy lehetőleg még a vita bezárása előtt jelezzem vele szemben álláspontomat. Midőn ezt teszem, felhasználom az alkalmat arra is, hogy egy pár más, pénzügyi természetű észrevételre is reflektáljak, a mely e vita folyamán elhangzott. (Halljuk!) Ez annál inkább kötelességem, mert azt hiszem, hogy ez észrevételek egy része a törvényjavaslat illető szakaszainak egyszerű félreértéséből származik. így mindenekelőtt tisztán félreértésre kell visszavezetnem azon kifogásokat, melyek a 74. és 75. §-ok ellen emeltettek, a hol arról van szó, hogy mikor válik szükségessé a központ által kibocsátott kötvények mennyiségének visszavonása, redukcziója. Mindenesetre csak tévedésen alapulhat az, ha valaki azt hiszi, hogy valahányszor oly adóslevél, melynek alapján kötvény bocsáttatott ki, kifizettetik, ez már rögtön szükségessé teszi, hogy a kötvényekből is bizonyos mennyiség visszavonassék. Ez nem így gyakoroltatik jelenleg sem a kötvénykezelésben és a kötvénykezelés e módja egyáltalában nem volna lehetséges. A dolog úgy van kontemplálva, hogy ha egy bizonyos mennyiségű adóslevél a központnál rendelkezésre áll, ezek alapján a központ a megfelelő mennyiségű kötvényt forgalomba hozza. S ha aztán az adósleve'ek főösszegében, hogy úgy mondjam : törzsösszegében individuális változások történnek is, ha egyik-másik adóslevél onnan kifizetés következtében ki is hull; mihelyt annak helyét megfelelő összegű más adóslevél foglalja el, ez a forgalomban levő összkötvénymennyiségre nem gyakorol befolyást, az maradhat változatlanul. (Helyeslés jóbbfelöl.) Csak akkor áll be szüksége és a törvényszerű kötelesség az összkötvény-mennyiség redukálására, ha az alapjukat képező adóslevelek törzsösszegének főquantumáfean valamely változás következik be. (Úgy van! Úgy van! jobbfelöl.) Miután azonban a törvényjavaslat 75. §-ának szövegezés az említett félreértésre okot szolgáltatott, ennek e hárítása végett kötelességemnek fogom tartani, a részletes tárgyalás során proponálni, hogy azon szavak helyett, a melyek ezen szakasznak utolsó két sorában foglaltatnak, szószerint idéztessék az a törvény, a melyre itt különben is hivatkozás történt: az 1897 : XXXII. törvényczikk 13. §-a, úgy hogy e tekintetben minden kétely kizárassék. (Helyeslés jóbbfelöl.)
