Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-297
297. országos ülés 1898. A legnagyobb és legfontosabb pénzügyi kifogások egyike, a mely e javaslat ellen felhozatott, az volt, hogy a kormány azt tervezi, hogy az alapítandó központ kötvényeket bocsáthasson ki. Megtámadta a kötvénykibocsátást Barta Ödön képviselő úr és Komj'áthy Béla képviselő úr is. Én azt hittem, hogy a t. képviselő urak, kik pénzbeszerzésnek ezt a módját perhorreszkálják, szükségesnek fogják tartani, a helyeit valamely más pénzbeszerzési módot ajánlani, megjelölni valamely más forrást, mely a pénzbeszerzésnek ezt a módját képes teljesen helyettesíteni. Ebben a várakozásomban csalódtam. Mert míg Barta Ödön képviselő ár megjelölt ugyan egy forrást, mely nem kielégítő távolról sem, a mint erre majd lesz szerencsém rátérni, addig Komjáthy Béla képviselő úr semmivel sem helyettesítette azt a módot, a melyet mi proponálunk. A legfőbb kifogás, mely a kötvény-kibocsátás szempontjából emeltetett, az volt, hogy a kötvények értékesítése bizonyos veszteséggel járván, ezt az árfoäyamvesztességet valakinek fedeznie kell s az nem lehet más, mint a kis adós, s hogy ez az árfolyamvesztesség elviselhetetlen terhet fog az adósra róni. E tekintetben Barta Ödön képviselő úr azt a példát hozta fel, hogy az a kisember, kinek például egy aratástól a másikig 100 forintra van szüksége, ha ezen kölcsön alapján kötvény bocsájtátik ki, a rendes kamaton kivül legalább 15°/o veszteséget lesz kénytelen viselni. A dolog nem így áll, mert eltekintve attól, hogy az a 100 forintos adós levél, abban a nagy quantumban szerepelve semmivel sem fog nagyobb kurzus veszteséget eredményezni arra a kisemberre, ki az adós levelet kiállította, egyáltalában nem is szükséges, hogy az, kinek ily kis összegre s ily rövid időre van kölcsönre szüksége, kötvény útjáni kölcsönt vegyen igénybe. Sokkal helyesebb, ha a váltókölcsön mellett marad, mert váltókölcsön-üzlettel a szövetkezetek szintén fognak foglalkozni és ebben az esetben abszolúte semmiféle emisszióra szükség nincs S így semmiféle eiaisszionáris veszteség az illetőt nem is fogja érni. (Helyeslés jóhhfelöl.) De hogyha nagyobb összegekről és hosszabb lejárati kölcsönökről van szó, akkor és teljesen elhibázott számításon alapszik az, a mit Komjáthy Béla képviselő úr mondott, hogy 8 —14°/o-os kamat mellett lesz képes a szövetkezet kliensének hitelt adni. A kamatkérdésnek egyik faktorát az képezi, milyen kamatozású kötvények fognak kibocsátatni. Ma nagyon nehéz volna e tekintetben kötelező nyilatkozatot tenni, mert a kötvény kamatjának megállapítása elsősorban azon időviszonyok szerint alakúi, a melyek köKÉPVH.NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. 81 zötfc a kötvénykibocsátás törteink és a péuzviszonyokhoz kell hogy alkalmazkodjék. Ha ma kellene ezeket a kötvényeket kiboesájtaui körülbelül 4-5°/oos kötvényeket lehetne ezen a czímen kibocsájtani s ebben az esetben 3 forint árfolyamveszteségre lehetne számítani. (Halljuk! Halljuk!) Miután semmisem akadályozza a szövetkezeti központot, hogy 20 évre oszsza fel ezt az árfolyam veszteséget, egy egyszerű számítás alapján konstatálni lehet, hogy 3 forint árfolyamveszteség 20 évre elosztva kerekösszegben 23 krajczámak felel meg, a mi nem egészen 1 /i°/o. Hogyha 1 /4 0 /°" ríl számítjuk ezt árfolyamveszteséget, ezt a kölcsönvevő minden nehézség nélkül elviselheti, mert tekintettel arra, hogy ezen kölcsönöknél a közvetítői nyereség és költség, mely a jelenlegi kölcsönöket megdrágítja, elesik, és tekintettel arra, hogy itt mindenféle külön províziók nem számíttatnak: bárhogyan számítsuk is a dolgot, koríílbelől 6 és 7°/o között fog mozogni az a kamat, a melyet a kisember ezen kölcsönök után fizetni tartozik. Hogy ez mit jelent, azt, úgy hiszem, mindenki tudja, a ki nem a papiroson levő statisztikai adatok után, hanem az életből ismeri a viszonyokat. (Tetszés jobbfélől.) Az tudja, hogy milyen kamatláb mellett kapnak ma a kisemberek kölcsönt nemcsak az uzsorásoktól, hanem a nyilvános számadásra kötelezett pénzintézetektől is Mindenki tudni fogja, hogy azon a tulajdonkép névleges kamaton kivül irásdíj czimén, és azonfelül minden negyedévben a váltóprolongácziónál közvetítés czimén, a zsírónak odakölősönzése czimén stb. 1 forint, 1 forint 50 krajczár, vagy 2 forint is fizettetik az 50 és 100 forintos kölcsönök után. Mindenki kiszámíthatja, hogy ez hány százalékos kamatot tesz. Bátran merem állítani, hogy a legcsekélyebb számítást véve is fel, az a 6 — 7°/o-os kamatozás mellett élvezett pénz legalább is 50 vagy 60°/o-kal fogja megolcsóbbítani a kamatot azokra nézve, a kik ezekben a kölcsönökben részesülni fognak. (Úgy van! a jobboldalon.) Hogy ez a mi viszonyaink között, a hol az uzsora nagy pusztításokat visz véghez, nem olyan csekély fontosságú, azt, úgy hiszem, senkisem fogja kétségbe vonni. (Helyeslés a jobboldalon.) A mi azt illeti, hogy ezek a kötvények fhiktuáczióknak lesznek kitéve, visszafolynak, stb. ezek az adós szempontjából egyáltalán ssmmiféle jelentőséggel nem bírnak, az adósra nézve döntő az a momentum, mikor kibocsáttatik a kötvény és annak döntő az árfolyama; a későbbi fluktuácziók az adós érdekét egyáltalában nem érintik. Azonban még egyáltalában nincs konstatálva az, hogy ezt a negyed százalékos árfolyamveszteséget is okvetlenül az adósnak kellend viselnie; mert semmisem akadályozza azt, hogy ha a n iájus 12-én, estttörtSkSn.
