Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

297..országos ülés 1898. május 12-én, csüt5rt8k8n. ott jelenlevő szavazóknak összessége. (Igaz! Ügy van! halfelől.) Ezek olyan súlyos hibák, a melyeket, ha politikai utógondolat azokban nem rejlik, (Derült­ség balfelől.) csakis a kezdeményezésnek bizony­talanságából, az eszméknek újdonságából kelet­kező tévedéseknek kell tulajdonítanom. (Ellen­mondás balfélöl.) Egyébiránt a tárgyalás során ki fog derülni, hogy ezen eseteknek melyike áll? Mi reméljük és hiszszük, hogy a tárgyalás során sikerülni fog e hibákat orvosolni. Olay Lajos: Csalódás! Polónyi Géza: Elég volt a reménység már idáig is! (Mozgás és zaj a bal- és szélső lal­oldálon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Szerintem azzal, hogy ezen reménynyel s ezen lehetőség fentartásával lépünk le a részletes vitába, nem koezkáztatunk semmit, mert hiszen a törvény­javaslatból törv'ny csak akkor válik, ha azt a ház harmadszori olvasásban is megszavazta és azt már Makfalvay Géza t. barátom is kifejtette, én is ismétlem, hogy a mennyiben ezeket az égető és szembetűnő hibákat orvosolni a részletes tárgyalás folyamán nem sikerül, kénytelenek leszünk a harmadszori felolvasásnál az egész javaslat ellen szavazni. De, t. ház. még egyben látom én meg­bénítva az egyéni tevékenység szabadságát és veszélyeztetve a szövetkezetek jövőjét és ez a javaslat 15. §-a, mely a szavatosság mértékéről szól. E 15. §. imperative kimondja, hogy a szövetkezetek tagjai az üzletrészek ötszöröséig felelősek, de az alapszabályokban ki lehet ter­jeszteni ezt a felelősséget az üzletre és tíz­szeresére is. Én nem vagyok képes be­látni, hogy ez a korlátozás ágy fölfelé, mint lefelé mily czélból szükséges. (Úgy van ! bal­felöl.) A leghátrányosabbnak tartom ezt fölfelé, mert mindenki, a ki a szövetkezeti ügy gyei fog­lalkozik, tisztában van azzal, hogy a szövetke­zésnek ideálja, a melyre törekedni kell, a szö­vetkezés korlátlan felelőssége. (Mozgás a szélső baloldalon. Sálijuk!) Miért azt kizárni? Azt mondják, hogy a mi népünkben nincs meg a hajlam, (Halljuk! Halljuk!) igen kevés helyen van meg a kölcsönös bizalom, a mely szükséges ahhoz, hogy az emberek feltétlen, kor­látlan szolidaritást vállaljanak. A hol ez így van, ott nem fognak korlátlan szolidaritást vál­lalni; de a hol erre a hajlam megvan, ott miért álljuk útját annak, a mint már eddig is sok helyen a korlátlan felelősség elve érvényesül ? Azt mondják, hogy a korlátlan felelősség alapján létrejött szövetkezeteknél eddig szomorú tapasztalások voltak. Megengedem, de ha ez a ratio legis, akkor méltóztassék a kereskedelmi törvényt megváltoztatni és abból a korlátlan felelősséget egyáltalában törölni. De annak, hogy épen az ezen törvény alapján létesülő központ­nak ellenőrzése alatt álló szövetkezetednél, a hol tehát a visszaélések ellen a legtöbb biztosí­ték létezik, legyen megtiltva a korlátlan fele­lősség, amazoknál a szövetkezeteknél azonban, a melyek a kereskedelmi törvény alapján ezután is szabadon keletkeznek, meg legyen engedve ennek, t. ház, törvényhozási értelmét nem tudom felfogni. És azt sem látom be, miért kelljen az ötszörös felelősséget az újonnan alakítandó szö­vetkezetre rákényszeríteni. A tapasztalás mutatja, hogy sok helyen az ötszörös felelősség elválla­lásától is irtóznak az emberek és a szövetkezeti ügy továbbfejlődésében ennek imperativ kimon­dása talán igen nagy akadályul szolgálna. Azt fogják talán mondani, hogy a kötvé­nyek bonitása miatt történik ez. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem ! Gr. Apponyi Albert: A t. igazságügy­miniszter, úgy látszik, nincs azon felfogásban, hogy a kötvények bonitása az oka ennek az intézkedésnek. Igen örülök, ha nincs ebben a felfogásban, mert tényleg a kötvények bonitása közt és e közt semmi összefüggés nincs. A köt­vények bonitása attól függ, hogy milyen arány­ban állanak a kibocsátott kötvények azokhoz a kötelezettségekhez, a melyek alapján kibocsát­tatnak, tehát mily arányban állanak a felelős­ségnek azon mértékéhez, a melyet a szövetkeze­tek elvállaltak. Ez igenis így van. Oly szövet­kezetnek kötvényeit, melynek tagjai csak ötszörös felelősséget vállalnak, kisebb százalék arányáig fogom használni, mint egy oly szövetkezet köt­vényeit, a mely ötszörös vagy a mely korlátlan felelősséget vállal. És mihelyest ez az alap­szabályokba, vagy a törvénybe belépő, akkor a felelősség, a szavatosság mértéke a kötvények bonitásával semmi, de semmi összeköttetésben nincsen. De, t. ház, nem bánom, arra kevesebb súlyt fektetek, hogy legyen az ötszörös felelősség a minimális határ; de már azt nagyon kérem, ne méltóztassék á korlátlan felelősség álláspontján létesülhető alakulásoknak törvényileg tiltó aka­dályt útjába gördíteni. Összegezem tehát azokat a föltételeket, a me­lyek mellett mi e törvényjavaslatot elfogadni hajlan­dók vagyunk, és a melyek teljesítése mellett mi attól üdvös működést várunk. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának az a monopolisztikus irávy, mely az öntevékenységet a szövetkezetek alakításából ki akarja zárni, töröltessék. (Helyeslés balfélöl.) A második az, hogy az igazgatóságban — talán egyedül a központ részéről oda ki-

Next

/
Oldalképek
Tartalom