Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-297

297..országos ülés 1898. május 12-én, csüt5rt8k8n. ott jelenlevő szavazóknak összessége. (Igaz! Ügy van! halfelől.) Ezek olyan súlyos hibák, a melyeket, ha politikai utógondolat azokban nem rejlik, (Derültség balfelől.) csakis a kezdeményezésnek bizonytalanságából, az eszméknek újdonságából keletkező tévedéseknek kell tulajdonítanom. (Ellenmondás balfélöl.) Egyébiránt a tárgyalás során ki fog derülni, hogy ezen eseteknek melyike áll? Mi reméljük és hiszszük, hogy a tárgyalás során sikerülni fog e hibákat orvosolni. Olay Lajos: Csalódás! Polónyi Géza: Elég volt a reménység már idáig is! (Mozgás és zaj a bal- és szélső laloldálon. Elnök csenget.) Gr. Apponyi Albert: T. ház! Szerintem azzal, hogy ezen reménynyel s ezen lehetőség fentartásával lépünk le a részletes vitába, nem koezkáztatunk semmit, mert hiszen a törvényjavaslatból törv'ny csak akkor válik, ha azt a ház harmadszori olvasásban is megszavazta és azt már Makfalvay Géza t. barátom is kifejtette, én is ismétlem, hogy a mennyiben ezeket az égető és szembetűnő hibákat orvosolni a részletes tárgyalás folyamán nem sikerül, kénytelenek leszünk a harmadszori felolvasásnál az egész javaslat ellen szavazni. De, t. ház. még egyben látom én megbénítva az egyéni tevékenység szabadságát és veszélyeztetve a szövetkezetek jövőjét és ez a javaslat 15. §-a, mely a szavatosság mértékéről szól. E 15. §. imperative kimondja, hogy a szövetkezetek tagjai az üzletrészek ötszöröséig felelősek, de az alapszabályokban ki lehet terjeszteni ezt a felelősséget az üzletre és tízszeresére is. Én nem vagyok képes belátni, hogy ez a korlátozás ágy fölfelé, mint lefelé mily czélból szükséges. (Úgy van ! balfelöl.) A leghátrányosabbnak tartom ezt fölfelé, mert mindenki, a ki a szövetkezeti ügy gyei foglalkozik, tisztában van azzal, hogy a szövetkezésnek ideálja, a melyre törekedni kell, a szövetkezés korlátlan felelőssége. (Mozgás a szélső baloldalon. Sálijuk!) Miért azt kizárni? Azt mondják, hogy a mi népünkben nincs meg a hajlam, (Halljuk! Halljuk!) igen kevés helyen van meg a kölcsönös bizalom, a mely szükséges ahhoz, hogy az emberek feltétlen, korlátlan szolidaritást vállaljanak. A hol ez így van, ott nem fognak korlátlan szolidaritást vállalni; de a hol erre a hajlam megvan, ott miért álljuk útját annak, a mint már eddig is sok helyen a korlátlan felelősség elve érvényesül ? Azt mondják, hogy a korlátlan felelősség alapján létrejött szövetkezeteknél eddig szomorú tapasztalások voltak. Megengedem, de ha ez a ratio legis, akkor méltóztassék a kereskedelmi törvényt megváltoztatni és abból a korlátlan felelősséget egyáltalában törölni. De annak, hogy épen az ezen törvény alapján létesülő központnak ellenőrzése alatt álló szövetkezetednél, a hol tehát a visszaélések ellen a legtöbb biztosíték létezik, legyen megtiltva a korlátlan felelősség, amazoknál a szövetkezeteknél azonban, a melyek a kereskedelmi törvény alapján ezután is szabadon keletkeznek, meg legyen engedve ennek, t. ház, törvényhozási értelmét nem tudom felfogni. És azt sem látom be, miért kelljen az ötszörös felelősséget az újonnan alakítandó szövetkezetre rákényszeríteni. A tapasztalás mutatja, hogy sok helyen az ötszörös felelősség elvállalásától is irtóznak az emberek és a szövetkezeti ügy továbbfejlődésében ennek imperativ kimondása talán igen nagy akadályul szolgálna. Azt fogják talán mondani, hogy a kötvények bonitása miatt történik ez. Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nem ! Gr. Apponyi Albert: A t. igazságügyminiszter, úgy látszik, nincs azon felfogásban, hogy a kötvények bonitása az oka ennek az intézkedésnek. Igen örülök, ha nincs ebben a felfogásban, mert tényleg a kötvények bonitása közt és e közt semmi összefüggés nincs. A kötvények bonitása attól függ, hogy milyen arányban állanak a kibocsátott kötvények azokhoz a kötelezettségekhez, a melyek alapján kibocsáttatnak, tehát mily arányban állanak a felelősségnek azon mértékéhez, a melyet a szövetkezetek elvállaltak. Ez igenis így van. Oly szövetkezetnek kötvényeit, melynek tagjai csak ötszörös felelősséget vállalnak, kisebb százalék arányáig fogom használni, mint egy oly szövetkezet kötvényeit, a mely ötszörös vagy a mely korlátlan felelősséget vállal. És mihelyest ez az alapszabályokba, vagy a törvénybe belépő, akkor a felelősség, a szavatosság mértéke a kötvények bonitásával semmi, de semmi összeköttetésben nincsen. De, t. ház, nem bánom, arra kevesebb súlyt fektetek, hogy legyen az ötszörös felelősség a minimális határ; de már azt nagyon kérem, ne méltóztassék á korlátlan felelősség álláspontján létesülhető alakulásoknak törvényileg tiltó akadályt útjába gördíteni. Összegezem tehát azokat a föltételeket, a melyek mellett mi e törvényjavaslatot elfogadni hajlandók vagyunk, és a melyek teljesítése mellett mi attól üdvös működést várunk. (Halljuk! Halljuk!) Az egyik az, hogy a törvényjavaslat 2. §-ának az a monopolisztikus irávy, mely az öntevékenységet a szövetkezetek alakításából ki akarja zárni, töröltessék. (Helyeslés balfélöl.) A második az, hogy az igazgatóságban — talán egyedül a központ részéről oda ki-