Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

296. országos ölés 1898. május 11-én, szerdán. 65 hitelszövetkezeteket mintegy belekényszeríti egy oly szervezetbe való belépésre, a melyről még azt sem tudják, hogy be fog-e válni és a létező jót eldobja egy, mondjuk bizonytalan jóért. (Úgy van! balfelöl.) Hiszen mindenütt a világon egy ilyen szervezetet tárt karokkal fogadtak volna. És a legegyszerűbb dolog lett volna ezt a szervezetet felkarolni, kellő anyagi segélyforrással, kötvénykibocsátási joggal ellátni. Természetes, hogy a kormány ennek ellenében kiköthetett volna magának minden felügyeleti és ellenőrzési jogot. (Úgy van! Úgy van! halfelől.) Ezek kifogásaim, t. ház, a javaslat ellen általános elvi ezempontból. Van azonban egy kifogásom a javaslat ellen szervezeti szempontból is; mert nézetem szerint túlságos központosításra törekszik. Nagyon helyeslem a javaslatnak azt az intenczióját, hogy az összes vidéki szövetkezet Szálait egy központba akarja összecsoportosítani, de nézetem szerint a központ és a vidéki szövetkezetek közt igen nagy hézag van. Ha ez a törvényjavaslat csak kissé is beválik, ha ennek folytán az ország minden részében szaporodni fognak a szövetkezetek, akkor, ha a legkitűnőbb erőkből is áll az a központ, ha ezek teljes odaadással, ernyedetlen buzgalommal működnek is, fizikai lehetetlenség, hogy kellő ellenőrző hatalmat gyakoroljon, hogy az ország minden részében létező szövetkezetek hitelképességét, működését behatólag tanulmányozza, ellenőrizze. Ez fizikai lehetetlenség. Érzi is a javaslat ezt a hibáját; mert a 67. §. kimondja, hogy a központi hitelszövetkezet feljogosíttatik, illetőleg ez Horvát-Szlavonországokra nézve köteleztetik vidéki képviselőségek felállítására. Hogy miként: erről maga a törvény nem szól, de az indokolásból meglátjuk, miként tervezik ezt. Ily vidéki képviselők lennének elsősorban a központi hitelszövetkezet tisztikarába tartozó egyének, a kik jogilag kereskedelmi megbízott szerepét játszanák. Azután kilátásba van helyezve, hogy egyes vidékeken valamely hitelszövetkezet fog a képviselőséggel megbízatni, sőt a hol a viszonyok alkalmasak, a társadalom kiváló erőiből fognak úgynevezett választmányt szervezni, mely tanácsadási, közvetítői hatásköriéi lenne ellátva. Azt, hogy e vidéki képviselőségeket nem egy minta szerint akarják felállítani, nagyon helyeslem, mert hisz az ország különböző részei ben a viszonyok nagyon különbözők, s a mi egy helyen jó, más helyen lehet nem jó. Azonban azt a törvényben kívánnám kimondani, hogy e vidéki központok létesítendők. A főfigyelmet az autonóm elemekre kívánnám fordíttatni, aztán a hol a viszonyok erre nem alkalmasak, valamely szövetkezetekre vagy a központhoz tartozó tisztviselőre biznám a képviseletet. Azért bíznám első sorban az autonóm elemekre, mert ez felel KÉPVH. NAPLÓ. 1896—1901. XVI. KÖTET. meg legjobban a szövetkezet természetének; minél több ember érdeklődik a szövetkezetek iránt, annál nagyobb körben fognak azok elterjedni és minél több ember vállal felelősséget a szövetkezetek körül, annál nagyobb lesz azok megbízhatósága kifelé. Ily szervezetek már most is tényleg léteznek az országban. Felhozom a magam vármegyéjét, Somogy vármegyét. Ott van 24 gróf Károlyi-féle szövetkezet; ott megalapítottuk e szövetkezetek központi hitelszövetkezetét. Ennek tagjai a kötelékébe tartozó szövetkezetek elnökei vagy megbizottai, 12 tagot nevez ki az országos központ, azonkívül lehetnek tagjai olyanok, kik a szövetkezetek ügyei iránt érdeklődnek és mint tagok évi hat vagy nyolcz forintot fizetnek. E szövetkezet pénzt nem kezel, csak ellenőrzi a szövetkezetek működését, azok könyveit; megvizsgálja és ha szükség van, hitelforrásokról gondoskodik. Nagyon kérem az igazságügyminiszter urat, legyen szíves ezt a dolgot figyelmére méltatni és a mennyiben üdvösnek látja,— nem vonom kétségbe, hogy jónak és üdvösnek fogja találni, — arra iparkodni, hogy a törvényjavaslat keretébe ily közvetítő szervezet beillesztessók. Van, t. ház, még egy kifogásom a javaslat ellen és ez olyan, hogy félek, hogyha ez a kifogásom nem fogja a javaslat megváltoztatását előidézni, ez a körülmény lehetetlenné fogja tenni a létező szövetkezeteknek az országos központi szövetkezetbe való beléphetését. Ez a kifogásom, illetőleg aggodalmam a javaslat 8. § a ellen irányúi, a mely kimondja, hogy kiskorú egyének nem lehetnek a hitelszövetkezet tagjai. Nagyon értem ennek a rendelkezésnek okát és czélját. Nem lehet ez más, mint az, hogy kiskorú terhes kötelezettséget nem vállalhat, ennélfogva nem lehet megengedni, hogy a kiskorú oly szervezetbe lépjen, a mely ötszörös, esetleg még nagyobb felelősséget ró rá; a mely az eredeti törzsbetéteket még egyszer kifizettetheti vele, a hol csőd esetén a bíróság végrehajtható járulékot állapít meg a kiskorúak terhére. De vegyük a gyakorlati életet. A mi kereskedelmi törvényünk nem tartalmaz határozott rendelkezéseket az iránt, hogy a szövetkezetnek nem önjogú személyek nem lehetnek tagjai, hanem a tagság feltételeit az alapszabályokra bizzák. Ennek folytán az történt, hogy e hitelszövetkezetek nagyon számos kiskorút Számlálnak tagjaik sorában. A szülők úgy akarják gyermekeiket takarékosságra ösztönözni, hogy törzsbetéteket váltanak részükre; és a gyermekek apróbb ajándékaikat, melyeket eddig csecsebecsékre, nyalánkságra költöttek el, örömmel viszik a szövetkezet pénztárába. Ezek a kiskorúak kisebb kontingensét képezik. Jelentékeny 9