Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-296

60 296. országos filés 1898. mSjns 11-én, szerdán. kontingenst képeznek a eselédleányok, kiskorú napszámosleányok és suhanczok, kik megtakarí­tott filléreikkel táplálják a szövetkezetek hitel­forrását. Én magam ismerek számos cselédet és napdzámosleányt, ki ily módon csinos kis hozo­mányra tett szert, ismerek suhanczokat, kik az önálló életpálya megkezdésére szükséges alap­tőkét így szerezték meg maguknak. Ha ezeket kizárjuk, akkor a takarékosságnak gátat vetünk, pedig annak kellene czélunknak lenni, hogy azt fejleszszük. (Helyeslés a baloldalon.) Azt mondják, hogy a takarékosság máskép is gyakorolható; ott vannak a takarékpénztárak és a postataka rékpénzfárak. Igen ám, de a takarékpénztárak 10 krajczáros betéteket nem fogadnak el, s ha majd a hitelszövetkezetek ilyeneket el fognak fogadhatni, ez nem fogja kellően serkenteni az embereket a takarékosságra, mert nélkülözi azt a kényszert, melyet az illető, midőn egy szö­vetkezetbe belép, önként vállal magára. {Igaz! Úgy van! a baloldalon.) az által, hogy tudja, hogy ha heti betéteit nem fizeti be, késedelmi kamatot fizet, sőt ha nagyon késedelmes, ki is zárható és törzsbetéteit is elvesztheti. A posta­takarékpénztáraknak ugyanez a hátránya. A vidé­ken ez az intézmény nem is vált be, ott nem igen ismerik, nem igen szeretik. Ezért, ha valaki a népben a takarékosságot akarja fejleszteni, akkor azokat az utakat kell használni, a melye­ken a nép legkönnyebben hozzáférhető. Nem tartom tehát helyesnek, hogy ezeket az eleme­ket kizárjuk, nemcsak azért, mert ez által a takarékosságnak gátat vetünk, nemcsak azért, mert így a hitelszövetkezeteket egy jelentékeny pénzforrástól megfosztjuk, hanem azért is, a mit előbb említettem, mert ily módon lehetetlenné lesz a jidenlegi szövetkezeteknek a központba való belépése. A törvénynek 46. §-a kimondja, hogy a létező szövetkezetek átalakulhatnak, és ezt tartoznak bejelenteni a czégbíróságnak, de tartoznak alapszabályaikat módosítani. Ha ez csak azt jelentené, hogy alapszabályaikat a működés tekintetében tartoznak módosítani akkor én ebben megnyugodnám, azonban a törvény­javaslat azt mondja, hogy az alapszabályoknak csupán a felelősségre vonatkozó része maradhat érintetlenül. Midőn a törvény kimondja, hogy az alapszabályok módosítandók és csak egy kivételt statuál : a felelősség kérdését, akkor világos, hogy az alapszabályok minden más kér­désben módosítandók. Hogy ez a helyes felfogás, erről mindenki meggyőzödhetik, ha ezen para­grafus részletes indokolását elolvassa. Ha pedig a törvénynek ez az értelme, akkor a jelenleg létező szövetkezetek nemcsak nem fognak be­léphetni a központi hitelszövetkezetbe, hanem azok meg fognak fojtatni, a mint azt majd be fogom bizonyítani. A kiskorúak jogainak ez a korlátozása nem is egészen felel meg mai tör­vényeinknek, mert hiszen ott van a kereske­delmi és ipartörvény, a mely kimondja, hogy a 18 évet meghaladott kiskorú a szülő, a gyám beleegyezésével önálló ipari vagy kereskedést folytathat; — otí van a gyámügyi törvény 3-ik §-a, a mely kimondja, hogy a kiskorú a saját keresménye fölött szabadon rendelkezhetik, ha maga tartja el magát. Miért korlátozzuk tehát még jobban a kiskorúakat? Hiszen ki lehet mondani, hogy a kiskorúak beléphetnek, ha szüleik, gyámjuk, gondnokuk vagy a köz­gyám beleegyezését bírják, ki lehet mondani, hogy hitelt nem vehetnek igénybe, hogy szava­zati joggal nem bírnak: e két utóbbi joggal különben eddig sem birtak a szövetkezetekben ; de teljesen kizárni a kiskorúakat én lehetetlen­ségnek, igazságtalanságnak tartom. (Helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Erdély Sándor igazságügyminiszter: Nincs benne a javaslatban! Makfalvay Géza: De ki lehet venni belőle, ezért nagyon jó lesz, ha tisztázzuk a kérdést. Előbb azt az állítást koczkáztattam, hogy a létező szövetkezetek, ha a törvényjavaslat így megy keresztül, meg fognak fojtatni. Tartozom ezt bebizonyítani, be is bizonyítom. A javaslat megengedi, hogy szövetkezetek a kereskedelmi törvény rendelkezései szerint is alakúihatnak. Tehát ha ez a javaslat törvényerőre emelkedik, háromféle szövetkezet lesz: olyan, mely ezen törvény rendelkezései szerint alakúit vagy át­alakult és belépett a központba, olyan, mely ezen törvény szerint alakúit vagy átalakult, de nem lépett be a központba és olyan, mely a régi törvény alapján jött létre vagy fog létre­jönni. Ez nagyon szép szabadelvű dolog volna, elismerem, ha nem tartalmazna a 47. §. egy irtóztató és rettenetes kényszert, a mely lehe­tetlenné teszi a szövetkezeteknek a központba való belépést és ha be nem lépnek, akkor nem­csak a bélyeg és adókedvezményektől fosztja meg őket a törvény, hanem visszamenőleg lehe­tővé teszi, hogy behajtassanak rajtuk a sok éven át pénzügyminiszteri rendelet folytán függőben tartott, tehát el nem évült és eddig be nem hajtott adóilletékek és bélyegkövetelések. Ha tehát a létező szövetkezetek nem lép­hetnek be a központba, mert kiskorú tagjaik vannak, ha lehetővé van téve, hogy azoktól a szövetkezetektől, a melyek nem léptek be a központba, be lehet hajtani a régi adóhátralé­kokat, akkor ezek tönkre fognak menni, mert nem fognak birni azzal a tőkével, hogy a régi hátralékot befizessék vagy ha befizetik, akkor az a csekély nyereség, a melyre szert tesznek, semmivé fog devalválódni. Ha a kormány komolyan és igazán akarja

Next

/
Oldalképek
Tartalom