Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-295

295. országos ülés 1898. máján 10-én, kedden. 159 tésemre, hogy a javaslat, úgy mint kontemplálva van, a kitűzött czél megvalósítására képes nem lesz. (Igaz! Úgy van! a szélső baloldalon.) A szövetkezetek hivatásukat csak akkor oldhatják meg, ha anyagi erővel rendelkeznek arra, hogy hivatásukat betöltsék. A szövetkezetek, a mint azt tegnap az előadó ár is fejtegette, és az igazságügyi bizottság jelentésében is foglaltatik, leginkább az önsegély alapján építhetők fel, s így ha azon gondolkozunk, hogy mi a szövetkezetek egyedüli helyes bázisa, lehetetlen, hogy más megállapodásra jussunk, mint az önsegélyre. De egyet meg kell jegyeznem, hogy igenis ott, hol a vagyonosodásnak az a minimális alapja megvan, mely az illető táisadalmat, községet képessé teszi, hogy az önsegély alapján ilyen szövetkezeteket állítson. De ott, hol ez a minimális alap hiányzik, ott — bármennyire lelkesüljünk a szövetkezetekért — az önsegély alapján szövetkezeteket felállítani nem lehet, vagy pedig csak évtizedek hosszú során kell bekövetkeznie, míg A maguk rendes útján úgy megizmosodnak, hogy a kitűzött czélt részben megvalósítani képesek. Tegnap Krístóffy József képviselő úr nagyon megkapóan, helyesen és igazán ecsetelte a mi szegényebb gazdasági exiszteneziáinknak, a földmíveseknek és az iparosoknak sanyarú helyzetét. Nagyon helyesen jegyezte meg — felírtam ezen kifejezését — hogy ha úgy marad ez a helyzet, a hogy ma van, abból nincs kibontakozás; olyan az, mint a, gyámoltalan hajótörött, a ki nem segíthet magán. Feleslegesnek tartom ráliczitálni azokra, a miket Krístóffy József képviselő úr tegnap itt elmondott, mert tényleg azok a bajok mind fennállanak. Ennek a következménye az. hogy az ingatlan birtok is ma már ingóvá változott. (Úgy van! a szélső baloldalon.) A statisztika adatai is szomorúan bizonyítják, hogy évről-évre mily óriási dimenziókban emelkedik a birtokváltozás száma; míg 1875-ben csak 193.568 birtokváltozás volt, 1891-ben e szám 87°/o-kal emelkedett, mert már 361947-et tett ki. Ha tehát igaz — a minthogy igaz — a mit tegnap Krístóffy József képviselő úr itt mondott; ha igaz, a mit az előadó úr tegnap felhozott, hogy ezen törvény megalkotása előtt már a múltban és a jelenben is a szövetkezetek leginkább ott prosperáltak és prosperálnak, a hol a vagyonosodásnak bizonyos alapja megvolt, — hiszen rámutathatok, hogy Pestmegyében és Budapest városában is a szövetkezetek csak ott fejlődtek, a hol az alapvagyonosodás megvolt, azon vidékeken pedig, a melyeke leginkább voltak erre ráutalva, nem virágoztak —: akkor ott, a hol nincs biztosíték, nincs vagyon, önsegélyre számítani nem lehet. Ott, a hol a ma nincs biztosítva, ott a holnapot a ma fölöslegéből biztosítani nem lehet. (Tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) Hiszen tréfaszámba megy — nem is akarom felemlíteni azt a királynőt, a kiről beszélik, — hogy midőn panaszkodtak neki, hogy nagy a nyomor, nincs a népnek kenyere, úgy okoskodván, mint a javaslat szerzője okoskodik, azt mondotta, ha nincs kenyere, akkor egyenek zsemlyét. T. ház! Nagyon sokra képes az államtudomány és állambölcseség, nagyon sokra képes ez a mi kormányunk is, — a melynek minden tagja iránt tisztelettel viseltetem — de hogy az erőtlenséget az erő kútforrásává tudná átváltoztatni, azt mégis határozottan kégségbe vonom. Ez a mi szegény elcsigázott népünk csakis hathatós és megfelelő támogatás esetében képes a szövetkezeteket felállítani; csakis kellő támogatás mellett vagyunk képesek olyan szövetkezeteket teremteni, a melyek hivatásuknak minden irányban megfelelnek. (Úgy van! a szélső baloldalon.) Ha nem volna az idő drága, népünk helyzetének ecsetelésére a nálam összeállított statisztikai adatokból elő tudnám sorolni azon terheket, a melyek a szegény nép vállaira nehezednek. A helyett azonban, hogy ezt így részletezve előadjam, csak rámutatok az adóknak nagyon sok különböző nemére, rámutatok a vízszabályozási adókra, rá különösen a községi pótadókra, a melyek leginkább a szegény népet nyomják. (Úgy van! a szélső baloldalon.) És ha mi ily. körülmények között attól a szegény néptől, a mely az állam iránti kötelezettségének is alig tud eleget tenni, még azt kívánjuk, hogy a nem létezőből felesleget teremtsen s azt tegye meg a jövő bázisául, akkor engedjen meg a t. képviselőház, de én ezt határozottan képtelenségnek tartom. (Igaz! Úgy van ! a szélső baloldalon.) Minthogy tehát a népre egyedül számítani nem lehet, minthogy pedig a czélt el akarjuk érni és minthogy e czél elérésére a hitelszövetkezetek felállítását akarjuk, természetes, hogy az államkormánynak kötelessége hathatós, erős támogatással oda törekedni, hogy a népet ezen kötelezettség teljesítésére, a jövőjét biztosító ezen talajnak megteremtésére képesítse. No, a mit ebben a javaslatban az állam kilátásba helyez, arra azt mondja a közmondás: »élni kevés, meghalni sok«. Nem mondom én, hogy ennek a javaslatnak, ha így megy keresztül, nem lesz hatása. Lesz, sőt egyes kiváltságosoknak, a kik az élén fognak állani a szövetkezeteknek, nagy előnyt fog nyújtani. Egyes protekcziós egyének és vidékek hasznukat és boldogulásukat fogják találni abban. A javaslat forgó tőkéjét kiváltképen a kötvények kibocsátásából befolyandó összeg fogja képezni. Igaz, hogy még vannak más források