Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-317

446 317= országos ülés 1898. jiinius 18-án, szombaton. nem olvasta azt az állítólag Kossuthot gyalázó munkát, sőt kijelenthete.n a t. házuak kétségkívül csodálkozására, hogy maga Lepsényi Miklós sem olvasta, mert midőn a napokban vele erről a dologról beszélgettem, csodálkozott, midőn én anmik tartalmáról neki referáltam és bevallotta, hogy ő nem olvasta. Én kötelességemnek tartottam ugyan nem előzőleg, de Komjáthy Béla t. képviselőtársamnak itt e házban e tárgyban tartott felszólalása után a dologgal tisztába jönni és én igenis oltani Zimándy könyvét, Zelenyákét is, olvastam az 1872-iki Karólusz verset, valamint a »Magyar Hirlap« ezikkét is. Teljes jóhiszeműséggel jelezhettem azt, hogyha a sértés tekintetében ezeket egymásután helyezem el, Zimándyé áll az első helyen, azután jön Karólusz verse, azután a »Magyar Hirlap« közleménye és végűi Zelenyáké. Ha Zimándy sértést követett is el a Kossuth kegyelet ellen, az a sértés csak szunyogcsípés a »Magyar Hirlap«-nak valóságos mérges darázsmarásához képest. Elismerem és sajnálom, hogy a Zelenyák-féle fordítás még a legkíméletlenebb, a mely azonban nem egyszerű fordítása a könyvnek, mert egyes szakaszok ki vannak hagyva, mások pedig kibővítve. Annak daczára, hogy ezeket olvastam, én a Kossuth iránti tiszteletemben nem inogtam meg, mert el tudom választani a minden emberben többé-kevésbbé fellelhető gyarlóságokat azoknak becsülendő jó tulajdonságaitól. Hanem azért megvallom őszintén, hogy valamint a gyermeknek nem való a felnőttek számai a'alkalmas táplálék, úgy emez olvasmányok is a tanulatlanokban, a zsenge ifjúságban képesek megzavarni a fogalmakat és megingatni az oly emberek iránt tartozó kegyeletet és tiszteletet, a kiknek ez kiváló tulajdonaiknál fogva k i dukál. (Derültség.) Mindezeknél fogva én — a magam részéről — de úgy tudom, hogy pártom tagjai is ebben a véleményben vannak, mert hiszen nyilatkoztak, hogy elítélik az olyan kíméletlen harezmodort, a mely az ilyen Kossuth-gyalázó iratokban fenforog — újra kijelentem, hogy el ítéljük az ilyen kiméletlen gyalázó harezmodort. T. ház! Mivel Eötvös Károly t. képviselőtársam minapi beszédében iparkodott azon t. képviselőtársaimnak eljárását mentegetni, a kik szabadságot vettek maguknak egy képviselőtársukon tettleg elégtételt venni a Kossuth iránti kegyelet megsértésének állítólagos vétsége miatt: én is bátorkodom erre nézve nem is annyira az én, mint inkább más becsülésre méltó magyar hazafiak nézetét elmondani. Valósággal megütközttm, sőt megbotránkoztam azon, midőn Eötvös Károly, a hírneves, a világhírű jogász, mintegy lincselés védőjeként lépett fel. T. barátom uram rázza a fejét. Azok az ütések úgy is érhették volna képviselőtársunkat, hogy belehal, s lehet-e mondani, hogy ily önkényes eljárás a nemzet igazságszolgáltatásának vágrehajtása! Hisz a lincselők is a társadalom igazságszóigáltatásának végrehajtóiként szerepelnek és sokszor kisül utólag, hogy helytelenül, igazságtalanul cselekedtek. De jogi szempontból meg fogja engedni t. képviselőtársam, hogy mindenesetre helytelenül, cselekednek azok, kik a saját bíráik akarnak lenni. T. képviselőtársam védelmébe vette őket. Azt mondta, hogy ugyan meg nem engedhető módon, de nemes felbuzdulásban, nemes intencziók alapján jártak el. A lincselők mindig így járnak el, még sem lehet eljárásukat helyeselni. De mást mondok. Ama vezeklés után, melyet itt Lepsényi Miklós május 24-én tartott s melyet ő tulajdonképen nem is a saját, hanem mások hibájáért mondott el, — mert mint kijelentettem. ő még most sem olvasta azon könyveket — az én felfogásom az, hogy azoknak a t. képviselőtársaimnak, a kik bántalmazták, karonfogva kellet volna őt kivezetniök és ha tán az utcza akarta volna őtet bántalmazni; meg kellett volna védeniök. (Élénk helyeslés a baloldal hátsó padjain. Ellenmondás a szélső baloldalon.) Azokat, a miket Eötvös Károly képviselő úr június 1-én itt elmondott, már korábban elolvasfam az »Egyetértés« pünkösdi számában a »Hazafiság meggyalázói« czímű czikkben. Ugyanazon ünnepen a »Nemzet«-ben hazánk egy kiváló férfijától, Jókai Mórtól is olvastam egy tárczát, a ki e kérdésben az Eötvös ével egészen ellentétes álláspontra helyezkedett. Jókai ott egy kis visszaemlékezést tett p.-i pírra hasonló, vagy legalább megközelítőleg hasonló dolgokról; a czikk végén oly keményen, oly elítélőleg nyilatkozik, hogy én azt itt békesség okáért nem is akarom felolvasni. Tessék elolvasni! A ki érdeklődik, megtalálhatja a »Nemz;et« pünkösdi számának tárcsájában. Á mi magát a dolog érdemét illeti, csak igen röviden nyilatkozom. Magam is azon a véleményen vagyok, a melyet az imént Molnár János t. képviselőtársam is kifejtett. Mert nincs képviselő, a ki azon túl, hogy képviselő, még valami ne volna (Derültség.) és akkor azon a más czímen lehet őt bántalmazni, reá pressziót gyakorolni, hogy kötelességét ne teljesíthesse. Például t. képviselőtársamat, Eötvös Károlyt, egyes fanatikusok ügyvédi hivatásából kifolyólag fenyegethetnék, mikor a képviselőházba be akar menni és bizony lehetséges, hogy ő a dolgot meggondolná és nem merne ide belépni, elkerülendő az inzultust, mely minden körülmények közt kellemetlen s így nem teljesíthetné