Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-317

317. országos fllés 1898, június 18-án, szombaton. 447 képviselői kötelességét. így vagyunk másokkal is. T. képviselőtársam Pichler Győző úr úgy tudom jogi tanulmányokkal foglalkozik, egyetemi hallgató is. (Derültség.) Ha ebben a minőségben őt bántalmaznák, ez okúi szolgálhatna arra, hogy képviselői kötelességét ne teljesíthesse. Ép ezért én a mentelmi bizottság t. többségének felfogását nem oszthatom, hanem osztom a különvéleményt, mely a fenforgó esetben a mentelmi jog megsértését látja (Helyeslés balfelől) Lakatos Miklós jegyző: Kálmán Károly! Kálmán Károly: Tudván, hogy a jelenlegi liberális érában nem annyira indokolás, mint inkább szavazás dönt és tudván, mikép történnek a szavazások, időszerűtlennek tartom, hogy hosszasabban beszéljek s ezért rövid felszólalásban csak egy dologra kívánom felhívni figyelmüket, főképen azon t. képviselő urakét, kik ebben az országszerte kínos feltűnést keltett esetben sem látják a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni és ez ügyben további intézkedések megtételét szükségesnek nem találják, ítéljék meg önmaguk, nem fog-e emez eljárásukból következetesen úgy ítélhetni a nép, a józan magyar nép, hogyha az önök, nem mondom szerkesztői, részvénytársasági, tanácsosi, titkán, vagy épen miniszteri, hanem határozottan képviselői működésükkel, sőt liberális törvényeikkel, melyek a nép millióinak legszentebb érzületét, elvét sértik, sokan nagyon is elégületlenek, de önök ellen nem győzhetvén okokkal, nemes felhevülésükben közbevágnának botokkal és kapával és kaszával, vagy a mint nem régen Franeziaországban történt, dinamittal akarnák szétrobbantani önöknek azt a liberális rendszerét, (Zaj.) akkor sem fognák látni önök a mentelmi jog megsértésének esetét fenforogni? Csak enynyit akartam mondani, csak erre akartam felhívni figyelmüket s ép azért, hogy ez az eset be ne következhessek, teljesen elfogadom és elfogadásra ajánlom gróf Zichy Aladár képviselő úrnak különvéleményét, (Zaj.) Lakatos Miklós jegyző: Rakovszky István! Rakovszky István: T. ház! Nem kívántam felszólalni, de köleíességemnek tartom azért, mivel az én kijelentésem következtében jött ezen kínos eset a mentelmi bizottság elé. A mentelmi bizottság az én nézetemet magáévá nem tette, de én kötelességemnek tartom a magam igazolására előadni, hogy ezt miért tettem. A mentelmi bizottság ama gyors eljárása következtében, a melyet tanúsított és a melyet nem lehet eléggé elismerni, maga is belátta, hogy itt egy oly eset fordult elő, mely gyors elintézsnek és konsziderácziónak alapját kell hogy képezze. Én a t. előadó úrnak érvelését és okoskodását tökéletesen a magamévá teszem, de nem jutok azon konklúziókra, a melyekre ő jutott. A t. előadó úr megmagyarázta nekünk, hogy a mentelmi jog a magánosok által abszolúte nem lehet sértve. A t. előadó úr felállította nekünk a példát, előadta, hogy akkor, mikor más körülmények folytán, más viszonyok kifolyásaként egy képviselőn sérelmek ejtetnek, ezek akkor a mentelmi jogok megsértését nem képezik. Én teljesen igazat adok a t. előadó úrnak, hogyha például távol a képviselőháztól, és nem is összefüggéssel oly ténykedéssel, a melyet mint képviselő követett el az illető, sértették meg őt tettekkel vagy szavakkal, akkor a mentelmi jognak megsértése nem forog fenn. De ha egy képviselőt akkor bántalmaznak, mikor haza akar menni a képviselőházból, a hol kötelességét teljesítette, vagy a midőn a képviselőházba jön, eltekintve minden előzménytől, én már ebben a mentelmi jog megsértését látom, és mindenki, a ki elfogulatlanul ítéli meg a dolgot, ugyanezen nézetben kell hogy legyen. (Ügy van! a baloldal hátsó padjain.) De ezen sértés összefüggésben volt a képviselőházban történtekkel. Mert ha Lepsényi Miklóst mint szerkesztőt támadták meg és bántalmazták akkor, mikor ezen házat elhagyta, és ez nem érintette az ő képviselői jogait és kötelességeit, hogy jött akkor ahhoz Komjáthy Béla t. képviselő úr, hogy a Lepsényi Miklós szerkesztő által újságaiban elkövetett tettét itt a képviselőházban szóvá tegye? ^(Tetszés a baloldal hátsó padjain.) Ha Komjáthy Béla t. képviselő úr ezt itt szóvá nem tette volna, akkor ez a »nemes felhevül és« talán nem vett volna erőt Pichler Győző és Olay Lajos képviselő urakon és nem bántalmazták volna őt. Tehát megvan itt az okozatos összefüggés a képviselői tevékenységgel, hogy Lepsényi Miklóson mint képviselőn akartak brutalitást elkövetni; (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) őt nem mint szerkesztőt, hanem mint képviselőt akarták becsmérelni, lealázni, a mi nem sikerült. (Úgy van! a baloldal hátsó padjain.) T. ház! A mentelmi bizottság indokolásában többek közt ezt is mondja (olvassa): »De még azon esetben is, midőn a képviselőház a jogtalan megtámadásban a mentelmi jog megsértését látta fenforogni, határozata csak arra szorítkozott, hogy ezt konstatálva, utasította a kormányt, hogy a bűncselekményt, a mennyiben az közvád útján üldözhető, a törvény által megengedett úton és eszközökkel megtorolja.* Ez egyszerűen nem áll. 1884. márczius hó 15-én történt, hogy Czegléd városában Ugron Gábort, a ki odament márczius 15-ét ünne-