Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

315, országos ülés 1898. junins 16-éii, csUtort5k5n

. ^.ajq törvényjavaslatot, a melyet már beterjesztett. Ha pedig nem jön létre, akkor életbe fog lépni a szeszforgalmi adó, de ugyancsak életben marad az 1888. évi XXIV. törvényczikk, a melynek érvénye nincs határidőhöz kötve; tehát tényleg előáll az a helyzet, hogy olyan törvény hatálya mellett fogjuk szeszadórendszerünket tovább folytatni, a mely a közös vámterület alapján jött létre; pedig ha az egyezség létre nem jön, akkor már jogilag január 1-je óta az önálló vámterület alapján állunk. Másik megjegyzése a t. miniszter úrnak az volt, hogy én a szeszforgalmi adóval szemben azon álláspontot foglaltam el, hogy bizonyos terhet fog a szeszre róni. Ezt nem értettem általánosságban, csak részletekre. És ezt ma is fentartom. Nem mondtam, hogy ez újabb adóemelés, mert tisztán az italmérési adót helyettesi ti, tehát ha eltöröltetik, nem lesz új törvény, de igenis fentartom, mint Horánszky t. képviselőtársam is helyesen mondta, hogy ez mégis az ország közönségének egy részére nézve igenis adóemelés lesz, mert a forgalomba hozott szesz után a 15 krajczárnyi forgalmi adót fizetni kell. Már pedig a gazdáknak eddig meg volt a joguk, és ha az új törvény életbe nem lép, az 1888. évi XXIV. törvényczikk alapján meg lesz jövőre is, hogy ők adómentes szeszt főzhetnek. Ha pedig a szeszforgalmi adót behozzák, akkor minden liter után fognak fizetni 15 krajczárt, vagy 50, esetleg 60 krajczárt. Azt mondja a miniszter úr, nem lehet félni a csempészettől, mert ők a legerősebb rendszabályokkal fogják azt meggátolni. De hisz eddig is éltek erős rendszabályokkal, csakhogy sikertelenül. Én, a ki éppen határvármegyében lakom és annak e részben is jól ismerem a viszonyait, mondhatom, hogy a csempészet ott óriási mérveket öltött, még peclijj — tán nem követek el ezzel sértést a szomszéd állammal szemben — annak tudtával és akaratával. Erre nézve majd adatot is fogok felhozni. Azt mondja a miniszter úr, hogy gondolom én és az a szakember, ki nekem erre nézve véleményt mondott, hogy, ha mi a szeszkontingenst meghatározzuk, Ausztriában pedig nem lesz megállapítva, onnan ne fogna a túltermelés ide beözönleni? Ebben igaza volna, ha a szomszéd állam hatóságaiban meg lehetne bizni. De a közgazdasági élet számtalan terén tapasztaljuk, hogy a szomszéd állam — bocsánat e kifejezésért, melyet most már azt hiszem, lehet itt használni — oly perfid módon jár el . . . Elnök: Kérem, képviselő úr, ez a kifejezés mégsem nyert itt polgárjogot. (Zaj a szélsőbaloldalon.) Éppen azon hang szemp mtjából, melyet e házban meg kell 1 ártani, figyelmeztetem, hogy más álLim kormányával szemben ily kifejezést ne tessék használni. (Zaj a szélső haloldalon. Felkiáltások : Hát csak a miniszterelnöknek szabad f) Komjáthy Béla: Minthogy az elnök úr felvilágosított, hogy ez a szó még nem nyert polgárjogot, nekem tiszteletem a parlament iránt azt parancsolja, hogy azt visszavonjam. (Helyeslés.) Arról van tehát szó, hogy a miniszter úr azt mondja, hogy ha Ausztriában megállapítják a kontingenst, ezt ott minden irányban be is fognák tartani. Csakhogy én ezt nem fogadhatom el. Örülni fogok, ha a t. miniszter úr rám czáfolhat, de azt hiszem, ez nem lesz módjában. Biztos tudomásom van arról, hogy három éven át, még pedig 1893 , 1894- és 1895-ben, mikor a kontingens Ausztriában és Magyarországon is meg volt határozva, és azon egy állam sem mehetett túl: az akkori osztrák pénzügyminiszter, gondolom Dunajewszki, éppen Gácsországnak, melynek versenyétől pedig leginkább kell félnünk, mert az a miniszter úr szerint is olcsóbb szeszt termel, mint mi, azt a kedvezményt nyújtotta, hogy kölcsönként 20.000 hektoliterrel több kontingenst osztott ki az ottani szeszfőzdéknek, mint a mennyire joga lett volna. Erről a minisztériumnak lehetetlen, hogy ne lett volna tudomása. Tudomása volt, de mint rendesen, itt is a felszólalás kellő sikerre nem vezetett. Akkor, mikor én ily tények tudtával birok, mikor azokat a miniszter úr is tudja, ne méltóztassanak rossz néven venni, ha én valami erős bizalommal azon másik állam kormánya iránt nem viseltetem. Ezeket tartottam szükségesnek a helyzet tisztázására elmondani. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Elnök: Kíván még valaki szólni e szakaszhoz? (Nem!) Ha nem, a vitát bezárom. Lukács László pénzügyminiszter: T. képviselőház! Csak egy pár szóval kívánok reflektálni az előadottakra. A mi az új terhet illeti, azt hiszem, azzal teljesen tisztában vagyunk. Hiszen Horánszky Nándor képviselő úr közbeszólalására konstatáltam magam is, hogy azok a kedvezmények, a melyek a régi törvényben foglaltatnak, az új rendszerbe — annak természeténél fogva — be nem illeszthetők. De ez adóemelést vagy új adót nem képez. A másik dolog, a mit meg akarok említeni, az, hogy nézetem szerint egész helyesen jegyeztem meg, hogy az 1888. évi XXIV. törvényczikk megváltoztatása ez idő szerint sem nem jogosult, sem nem indokolt. Nem jogosult azért, mert ma még obiigóban vagy unk e tekintetben; nem indokolt a felett disputálni ma azért, mert a végleges javaslat e tekintetben be van terjesztve, és annak Idején lesz helyén megvitatni azt, vájjon az a szeszadórendszer, a melyet a kormány proponál, megfelel-e az ország érdé-