Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

424 315, orsságoe ülés 1898. Janiiig 16-án, caiitSrtSkSn. A 15 forint, mely eddig fizettetett, ezentúl is fizettetni fog, ennélfogva a szeszmegterheltetés tekintetében Magyarország és Ausztria között semmiféle különbség nem lesz a jövőben sem. A csempészet ellen pedig sokkal szigorúbb intézkedések vannak itt föl véve, mint eddig voltak, úgy, hogy a csempészet ellen sokkal nagyobb mérvben leszünk képesek védekezni. (Helyeslés a jobboldalon.) Áttérek már most, t. képviselőház, Kulman János t. képviselő úr felszólalására, a ki mindjárt azzal kezdte beszédét, hogy a sörfogyasztási adóra vonatkozó törvényes intézkedés, úgy, a mint itt kontempláltatik, a pénzügyi szűkkeblűség jellegét viseli magán. Én nagyon sajátságosnak tartom, t, ház, azt az észjárást és azt a gondolatmenetet, a mely a t. képviselő urat és vele együtt sok másokat erre az eredményre vezette. Köztudomású dolog, hogy a törvény öt forintban akarja megállapítani a sör hektója utáni adót. A t. képviselő úr és mások vele együtt azt állítják, hogy daczára annak, hogy a törvény öt forinttal akarja megadóztatni a hektoliter sört, ők tényleg mégis csak 2 forint 50 krajczár adót fizetnek, a mi ugyan nem felel meg egészen a valóságnak, de hogy tényleg nem fizetik meg az egész öt forint adót, azt el kell ismernem. Ez mindenesetre oly jelenség, t. ház, mely arra mutat, hogy az államkincstár az őt jogosan megillető adóban megrövidíttetik. Ha ez így van, az elég sajnálatraméltó tény, de ebből fegyvert kovácsolni az államkincstár ellen, azt az ellen fordítani és azt követelni, hogy miután te megkárosodtál ezen és ezen a czímen, én most jogot formálok arra, hogy téged tovább is károsítsalak: ez, azt hiszem, legalább is nagyon sajátságos gondolkodás. (Helyeslés a jobboldalon.) Azt hiszem, t. képviselőház, hogyha valaki tényleg oly intézkedéseket proponál, a melyből az következik, hogy az az adó, a melyet a törvény az államkincstár részére biztosítani akar, tényleg oda be is fog folyni, erről el lehet talán mondani, hogy szigorúan gondoskodik az államkincstár érdekeinek megóvásáról, de hogy ezért szűkkeblű, vagy fiskális politikával lehessen vádolni, annak a jogosultságát nem ismerhetem el. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) De, t. képviselőház, nem is áll az, hogy ezen törvényes intézkedés következtében Isten tudja milyen végveszedelem következnék be a söriparra. Mert teljesen helytelenek azok a számítások, a melyekből Kulman János képviselő úr kiindul, a mikor azt mondja, hogy jövőre a söripar három millióval nagyobb adóval fog megterheltetni. T. képviselőház! Méltóztassanak megengedni, hogy egy igen egyszern és világos számítással igyekezzem kimutatni azt, hogy nemcsak hogy semmiféle újabb megterheltetés nem fog a söriparra nézve bekövetkezni, de még bizonyos mérvű könnyebbtilés fog beállni, úgy, hogy ebből azt a körülményt levezetni, hogy most már a sörgyárosoknak fel kell emelni a sör árát, egyáltalában nem lehet. Mielőtt erre áttérnék, t. képviselőház, legyen szabad két körülményre felhívnom a t. képviselőház figyelmét. (Halljuk! Halljuk!) Az első az, hogy habár ebben a törvényjavaslatban nem is foglaltatik, mert nem is ide tartozik, de hivatalosan kijelentettem és ismétlem, hogy a söripar érdeke által vezéreltetve, kötelességemnek fogom tartani a legközelebbi alkalommal azon városi pótadóknak eltörlését javaslatba hozni, a melyek eddig a sörre kivetketők voltak. Ez az egyik. A második pedig az, hogy ebben a törvényjavaslatban foglaltatik egy intézkedés, mely szerint 6V2°/o, mint természetes apadás számíttatik a sörnél; ennek következtében ez adómentes marad. Azonkívül kijelentettem azt is, hogy a mennyiben méltányosnak mutatkozik, hajlandó vagyok bizonyos változtatást elfogadni erre a törvényjavaslatra vonatkozólag is a részleteknél, a mennyiben a sörgyárosoknak házi fogyasztás czímén elfogyasztott sör adómentességét szintén hajlandó vagyok konczedálni. Ezen körülményeket szem előtt tartva, méltóztassék megengedni a t. háznak, hogy egy rövid számítást terjeszszek elő. (Halljuk! Halljuk!) Kiindulási pontom az, hogy az országban 1,700.000 hektoliter az a sör, a mely megadóztatás alá esik, a mely legnagyobb részben itt termeltetik, részben pedig Ausztriából jön be. Ezt az 1,700.000 hektoliter sört, terheli ma söritaladó czímén, — illetőleg ennyi folyt be az 1896, zárszámadás szerint, — 6,367.000 ft rint. Ez azonban nem az egész teher, mert ezenkivtíl köztudomású dolog, hogy nyilt községekben, a hol az adó bérlet vagy megváltás útján van biztosítva, a vállalkozó okvetetlenül kell, hogy valamit nyerjen, azon összegen felül, a melyet az állampénztárnak fizet, a melyből ő a költségeit fedezi, és azonkívül neki is bizonyos vállalkozói nyeresége kell, hogy maradjon. Miután pedig a nyilt községek 4,935.000 forintot fizetnek az államkincstárnak, fel lehet tételezni, mint minimumot, hogy ennek 20°/o-át az illető vállalkozó nyerte, a mely rája nézve bruttó öszszeget képez, s a mely részint költségfedezetül, részint mint tiszta nyereség a sör árában szintén terheli a közönséget. Ez 986.000 forintot tesz kerek számban. Ezekhez járulnak azután azon városi pótlékok, a melyek a kormányhatóság engedélyével szedetnek a különböző városokban és a melyek az egész országban 700.000