Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.
Ülésnapok - 1896-315
81S. országos ülés 1898. június 16-án, csfltSrtfikSn. 423 tudniilllik ezek a javaslatok tényleg nem fognak életbelépni; de ebből még távolról sem következik az, hogy ezek a javaslatok nem szükségesek ; (Helyeslés jobbfelől.) sőt ellenkezőleg bátor vagyok konstatálni, hogy feltétlenül szükségesek épen arra a bizonytalanságra való tekintette], a melyhen a végleges rendezés iránt vagyunk. Szükségesek pedig azért, mert a mint méltóztatnak tudni, a szesz-, czukor- és sörfogyasztási adónak a beszedési módja ma a megváltási és bérbeadási szerződéseken alapúi. Ezek a szerző dések az év végéig lejárnak: ennélfogva tehát, ha idejekorán törvényhozási úton nem intézkedünk és nem tájékoztatjuk fiz érdekelt szerződő feleket, hogy mi fog történni ezen szerződések. lejárata után, nemcsak azokat hozzuk a legnagyobb zavarba és bizonytalanságba, nemcsak azokat teszszük ki annak, hogy nem képesek idejekorán gondoskodni esetleg más foglalkozási és kereseti módokról, de elveszítjük teljesen a törvényes alapot arra, hogy beszedhessük a fogyasztási adókat. (Igás! Úgy van! jobbfelől.) Mert feltéve, hogy az év végéig a végleges rendezkedés meg nem történlietik, az év végén teljesen törvény nélküli állapot következnék be, és senkisem vállalhatná el a felelősséget azért, hogy a magyar államkincstár fogyasztási adók beszedésére semmiféle jogalappal nem bir. (Élénk helyeslés és tetszés a jobboldalon.) Tehát ha be is kövétkezhetik az, hogy ezekre a törvényekre nem lesz szükség a gyakorlatban, azért azokat feleslegeseknek mondani egyáltalában nem lehet. (Helyeslés jobbfelől.) A t. képviselő úr szemrehányást tesz a miatt is, hogy minek foglalkozunk ezzel a dologgal, ha nem változtatjuk meg és érintetlenül hagyjuk az 1888: XXIV. törvényczikket. Hát, t. ház, az 1888: XXIV. törvényczikk megváltoztatására ma sem indok, sem jogosultság nincs. Indok nincs azért, mert, ha szerződő rendszerünket egyáltalában változtatni akarjuk, azt nem tehetjük ma, henem azt annak idején, a mikor a végleges rendezés történik, kellene tennünk. A jogosultság pedig azért nincs meg, mert a t. képviselő urak, habár az önálló vámterület alapján állanak is elvileg, mindenesetre respektálják a tényleg fennálló törvényes kötelezettséget, a melyet alapjában a vám- és kereskedelmi szerződés, ujabban pedig'az 1898 : 1. törvényczikk megállapít, és a mely kötelez bennünket arra, hogy a fogyasztási, értve ezalatt a régi termelési alapadókra vonatkozó intézkedéséket, mindaddig, a míg ez a viszony fennáll, egyoldalúlag ne változtassuk és ne bolygassuk. (Helyeslés jobbfelől.) Tehát nemcsak szüksége, de jogosultsága sincs a változtatásnak. Azt mondja a t. képviselő úr, hogy szakemberek véleménye szerint a szesztermelés mai viszonyai között kontingens megállapítása nélkül is meg tudnánk élni . . . Komjáthy Béla: Erre az esztendőre! Lukács László pénzügyminiszter: . . . érré az esztendőre. Az lehetséges, hogy vannak szakemberek, kik abban a véleményben vannak, hogy mi meg tudnánk élni; csakhogy ne méltóztassanak elfelejteni, hogy ha mi kontingens nélkül maradunk, akkor Ausztria sincs kontingenshez kötve. Ennek az volna a következménye, hogy egy óriási túltermelés következnék be, és bekövetkeznék az, hogy Ausztria, a mely olcsóbb szeszt termel, óriási mértékben elárasztaná a mi piaczunkat; de ha nem is tenné, óriási túltermelés következnék be minálunk, a mi ismét a szesz árának hanyatlását idézné elő és még nagyobb mérvben mutatkoznék az a betegség, a mely szesziparunkat már évek óta gyengíti. De különben is, t. ház, a kontingensnek még egy más igen nagy fontosságú indoka van. A kontingensnek egyik főindoka az is, hogy a mi mezőgazdasági szeszgyártásunk erősítésére szolgáljon. Mert, t. képviselőház, a kontingens megállapítása magában foglalja egyszersmind a felosztást is az ipari és mezőgazdasági gyárak között. Kontingens-politikánkban pedig azt az irányt követtök és követjük most is, hogy annak fölosztása által a mezőgazdasági szeszgyártást erősítsük az ipari szeszgyártással szemben, miután a mezőgazdasági szeszgyártás nemcsak mint iparág, hanem mint intenzivebbé tétele a mezőgazdasági munkálkodásnak, rendkivtíl nagy fontossággal bir. (Helyeslés a jobboldalon.) Ennek a következménye az, hogy a szeszkontingens felosztására vonatkozó törvényhozási intézkedéseinket úgy alkottuk meg, hogy ezeknek következtében a mezőgazdasági kontingens, a melv 254,000 hektót tett, az 1889. kampagneban 1896—97-ben 400.000 hektón fölül emelkedett, és az elvi diszpozicziók is úgy vannak megtéve, hogy új kontingenst csakis mezőgazdasági szeszgyár kaphat, és csak ha ezek nem veszik igénybe, kaphatnak ideiglenesen ipari szeszgyárak is kontingenst. Ezekből tehát az látszik, t. "képviselőház, hogy az a szakértő, a ki a t, képviselő úr előtt a mondott nyilatkozatot tette, nem nagyon érdeklődik a mezőgazdasági szeszgyáraknak sorsa iránt. Azt méltóztatott mondani, hogy rosszabb helyzetbe játunk ezen szeszforgalmi adó behozatala következtében, mert az igen nagy tehernövekedést foglal magában Magyarországra nézve és ennélfogva az Ausztriából való csempészet még nagyobb mérveket fog ölteni. Ez tisztán félreértésekre vezethető vissza, mert nyilvánvaló a törvény diszpozicziójából, hogy semmiféle új megterheltetés nem áll be.
