Képviselőházi napló, 1896. XVI. kötet • 1898. május 4–junius 28.

Ülésnapok - 1896-315

315. országos Blés 1898. június 16-&n, e8ilt8rt5kSn. 421 eszköznek alkalmazását — merem mondani — ha bármely ország törvényhozásának intézkedéseit felkutatjuk, sehol találni nem fogjuk. Lehet, hogy ezen fogyasztási ezikkeknek összefogdosása és adó alá kerítése szüli azt, hogy más módok nem találtatván, oly rendkívüli intézkedést tettek folyamatba. De ez nagyon abnormis állapot, és én sem most, sem máskor ily intézkedésekhez, melyek az ország adózó polgárait ily szekatúráknak tennék ki, hozzá nem járulhatnék. Keresni kell tehát más módokat, a mivel az egyéid jogot és szabadságot minden pillanatban tángálni nem lehet úgy, mint azt ez a javaslat kontemplálja. Hiszen, t. ház, én megengedem, hogy a t. túloldal őszintén van azon a véleményen, hogy a szabadelvű párt az ország polgárai politikai gondolkozásainak híí kifejezője és a törvények alkotásában abban a szellemben és értelemben jár el, a mint azt az ország polgárai többségének felfogása magáénak vallja. De ha ez így van, akkor megérdemli az a publikum ezt a törvényjavaslatot; akkor ne panaszkodjék a felett, hogy ha* majdan életbe lép, mindjárt a fogyasztási ezikkek bejelentésekor és élvezni fogja azt a fiskális eljárást, a melyet ez a törvényjavaslat elrendel. Ha nem történik, ám jól van; ha pedig történik, önmagának tulajdonítsa, hogy akaratának, felfogásának és óhajtásának az eféle alkotás az eredménye és élvezze annak gyümölcseit, eredményeit a szerint, a mint megérdemli. T. ház! Egy árnyalattal más az álláspontom azzal a törvényjavaslattal szemben, mely a szeszadóról szóló 1888 : XXIV. törvényczikk 3. §-ában, valamint a czukoradóról szóló Í896. XIX. törvényczikkben foglalt határozmányok meghosszabbításáról szól; nem azért, mintha ezt a törvényjavaslatot így, a mint előttünk fekszik elfogadnám, hanem azért, mert az a motívum, a melynél fogva azt el nem fogadhatom, azon közjogi szempontokat érinti, a melyekkel én ezt a törvényjavaslatot összeegyeztetni nem tudom. Kijelentem ugyanis, t. ház, hogy ha a t. pénzügyminiszter úr előterjesztésének indokolásában nem foglaltatnék egy passzus, én ezt a javaslatot hajlandó volnék elfogadni és megszavazni. A miért nem szavazhatom és fogadhatom el, az a következő passzus (olvassa): »Meg kell jegyeznem, hogy mivel az 1848 : I. törvényőzikk hatályának tartama alatt az ipari termeléssel egybefüggő fogyasztási adók a monarchia mindkét államával egyenlő törvények és szabályok saerint kezelendők, a javaslat rendelkezései a birodalmi tanácsban képviselt királyságok és országok kormányával egyetértőleg állapíttattak meg.« Ezt a kijelentést beleütközőnek tartom az 1898 : I. törvényczikknek rendelkezéseibe és szellemébe; beleütközőnek tartom az 18671 XII, törvényczikk rendelkezéseibe és szellemébe és azon magasabb politikai szempontokba, a mely szempontokat megőrizni én legalább kötelességemnek tartom, tekintettel azon kapcsolatra, a melyben a két állam egymással van. Milyen alapra helyezkedtünk az 1898 ; I. törvényczikkben? Az önrendelkezés alapjára. Ezen az alapon mondottuk azt, hogy fentartjuk azokat a törvényes állapotokat, a melyeket az I. törvényczikk idézett törvény tételei magukban foglalnak. Kimondottuk jelesen, hogy fentartjuk a tényleges állapotokat addig, míg a viszonosság a monarchia másik állama részéről is fennáll, vagyis tehát a tényleges állapot ugyanaz, a mely tényleges állapotot az általam idézett törvényczikk rendelkezései nálunk megállapítanak. Mi következik ebből? Az, hogy mi fenntartjuk ezen állapotokat, tekintet nélkííl minden egyezkedésre és pertraktáczióra, a monarchia másik államának kormányával mindaddig, a mig ők a viszonosságot fentartják. És mit mond ez a kijelentés? Azt, hogy a t. kormány a monarchia másik államának kormányával megegyezésre jutott. Ez, t. ház, semmi más, mint a vám- és kereskedelmi szövetségnek, a melynek talaján már január l-e óta nem állunk, a respektálása és így egy résütés azon a törvényen, a mely január í-e óta hatályban áll, mely szerint tehát az önrendelkezés alapjára állottunk; továbbá résiités az 1867 : XII. törvényczikken, mert az első törvényczikk megalkotásánál épen arra az álláspontra helyezkedtünk, hogy vám- és kereskedelmi szövetséget, a melynek egyik integráns részét a fogyasztási adók ugyanazon alapokon való berendezése képezi, csakis alkotmányos Ausztriával köthetünk. Ha alkotmányos Ausztria nincsen, semmiféle egyezményes állapot az ottani koroiánynyal létre nem hozható, (Helyeslés a balés szélső baloldalon) mert ez rést üt az elven és a kiegyezés szellemét és rendelkezését — hitem és felfogásom szerint — egyenesen sérti. (Igaz! Ugy van! balfelöl.) Én tartok tőle, hogyha ez itt a házban szó nélkííl marad, akkor a vám- és kereskedelmi szövetségre, vagy legalább egyelőre az ennek — ismétlem — integráns részét képező fogyasztási adókra vonatkozólag egyezményes megállapodások létesülhetnek a magyar kormány és az abszolút módon kormányzott Ausztriának kormánya között. Ez nem felelne meg sem közjogunknak, sem azon elvnek és eszmének, a melynek alapjára helyezkedtünk akkor, a mikor az 1898 : I. törvényczikket megalkottuk. De politikai szempontból sem szerencsés ez az eljárás, mert én nem járulhatok semmiféle lépéshez, a mely kooperáezió arra, hogy Ausztriában alkotmánytalan állapotok létezzenek. Hogy miféle állapotokat fognak az események